Befejezés
Petrarca hatalmas életművet hagyott az utókorra: nemcsak költő volt, hanem kiváló gondolkodó, filológus, útleíró és geográfus is egyben. Hírnevét mégis költészete alapozta meg.
Korának költőfejedelme volt, Voltaire és Goethe elődje, pápák és hercegek barátja, és a fél világot bejárta. Épp önmaga által legkevesebbre tartott műve, a Daloskönyv tette halhatatlanná. Kortársai a latin műveiért lelkesedtek, ő maga Africa című latin nyelvű eposzát tartotta a legtöbbre.
Ő alakította ki a szonett végső formáját, márpedig a szonett olyan halhatatlan versforma, amely még a mai költőket is megihleti.
Halála után csakhamar megjelentek utánzói, az ún. petrarkisták, akik Petrarca versformáit és szerkezeteit vették át, és érzelmileg is hasonló lelkiállapotot tükröző verseket írtak (Petrarca nyomán költők ezrei és ezrei epekedtek a kegyetlen, keményszívű szépség után, az ő allegóriáit ismételgetve).
Fellépésével Petrarca új utat jelölt ki a világ költészetének: nemcsak az olaszokra, de a spanyolokra, németekre, angolokra, sőt a mi kiváló magyar költőinkre is hatott. Olyan költők hódoltak előtte, mint Goethe, Byron, Heine, Balassi, Janus Pannonius, Kisfaludy Sándor és Ady Endre.
Sok későbbi költőt megihletett, és nemcsak költészetével. Még titkos naplója is ösztönző erővel bírt: Bethlen Miklós Önéletírásának éppen az ő Secretum (Titkos napló) című naplója volt a mintája.
Verseit olyan zeneszerzők zenésítették meg, mint Palestrina, Haydn, Schubert, Liszt és Schönberg.
Jelentőségét az jelzi, hogy bírálói is voltak bőven. Berzsenyi a szonettformát utasította el, Babits Petrarca költészetét. De Sanctis férfiatlannak tartotta Patrarca költői magatartását. De bármit is mondjanak róla, senki sem tagadhatja, hogy máig érvényes és eleven érzésvilágot teremtett meg.
A teljes Daloskönyv 1967-ben jelent meg először magyarul (előtte Sárközi György fordított le 46 Petrarca-szonettet).
