Petrarca múzsája: Laura
A hagyomány szerint Petrarca egy nagypénteki misén meglátta élete nagy szerelmét, és elnevezte Laurának. Ez a találkozás Avignonban történt 1327. április 6-án reggel az avignoni Santa Chiara-templomban (Szent Klára-templom). A költő 23 éves volt, Laura pedig több gyermekes, férjezett, érett asszony.
Ez egy eszményi, szellemi szerelem volt, amely örökre csak vágy maradt: az asszony sohasem lett az övé, sőt, valószínűleg nem is ismerte a költőt. De épp a beteljesületlenség miatt talán sokkal életre szólóbb érzelem volt (a beteljesületlenség titokzatos, és pont hogy ébren tartja a vágyat, mert örökös feszültségben tartja az embert).
Nyugtalan, belső küzdelmekkel teli, gyötrő és fájdalmas érzés volt Petrarca számára a szerelem. A költő önmagába fordult és megfigyelte, elemezte a lelkében lezajló folyamatokat. Próbálta titkolni szerelmét, mert Laura férjes asszony volt, és küzdött is a szerelem ellen.
Petrarcát úgy megihlette ez az érzés, hogy egy 366 darabból álló versgyűjteményt írt. Ez a kötet, az ún. Daloskönyv, a belső tusakodás, gyötrődés, vívódás jegyében született. A költő a vágy hatalmáról, a szerelem okozta lelki szenvedésekről, a boldog boldogtalanságról írta verseit.
Bánatával, tépelődéseivel, háborgásaival és ritka boldog soraival Petrarca teremtette meg a reménytelen szerelem költői formuláját, amely később évszázadokon át érvényes maradt.
Petrarca számára Laura egyszerre volt valóságos személy és egy eszme, a szépség ideálképe. Egyszerre reális valóság és elvont idea. Ezt a kettősséget a humanizmus idején divatos újplatonizmussal hozzák kapcsolatba az irodalomtudósok, mivel Platón gondolkodása élesen elválasztotta egymástól a látható fizikai valóságot és az ideák csak sejthető világát.
Egyébként vannak kutatók, akik kétségbe vonják Laura létezését: szerintük Laura a valóságban nem is élt, csak Petrarca képzeletében. Azonban ha feltételezzük, hogy Laura kitalált személy volt, az sem von le semmit Petrarca művészetének értékéből.
Petrarca egész élete a szenvedés és az öröm kettősségének jegyében telt – ő maga írta: „száműzetésben nemzettek, száműzetésben születtem… szülőanyám olyan veszedelemben forgott, hogy az élet küszöbére már a halál jegyével megjelölve érkeztem” – és a szerelemben is ezt a kettősséget találta meg, egyszerre okozott neki örömöt és szenvedést.
A szerelemben és az életben is nyugtalanság űzte, örökké úton volt és bár a nagy szerelmet Laura iránt érezte, ez nem akadályozta meg abban, hogy – tudva, hogy Laura elérhetetlen – viszonyt folytasson számos más nővel.
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
