A Tücsökzene 7 fejezetből áll. Eredetileg 352 verset tartalmazott, de később a költő kiegészítette 18 verssel, így ma 370 darabból álló ciklusként tartjuk számon. Az egyes verseknek van címük és sorszámuk is.
- Nyitány – A férfi összegez (7-10). Keletkezett: 1945
- Miskolc – A gyermekkor bűvöletében (8-29). Keletkezett: 1900 és 1905 között
- Balassagyarmat – Idillek az Ipoly körül (30-73). Keletkezett: 1905 és 1908 között
- Debrecen – Érlelődő diákévek (74-225). Keletkezett: 1908 és 1918 között
- Budapest – Ember és világ (226-348). Keletkezett: 1918 és 1947 között
- Közjáték – Az elképzelt halál (349-352). Keletkezett: 1947
- Utójáték – Helyzetek és pillanatok (353-370). Keletkezett: 1957
Ezek közül a szorosabb értelemben vett önéletrajz a 2-4. fejezetekben található: az idilli gyerekkortól költővé fejlődéséig idézi fel Szabó Lőrinc az élete eseményeit. Az első négy fejezetben a lírai én még a világgal való harmonikus egységben élte az életét, mivel még gyermek volt. A gyermeki létben a személyes élet, a természettel való együttélés és a közösségben való létezés még idilli egészet képez.
Az öntudatra ébredéssel megszűnik az idill, a felnőtté válással a vívódások, küzdelmek korszaka következik. A lírai én ellentétbe kerül a világgal és ebből diszharmónia fakad.
Az 5. fejezettől fokozatosan ritkulnak az életrajzi vonatkozások, a versek egyre inkább létbölcseleti témájúak. A versek hőse a célt kereső, megismerő, értelmező és értékelő felnőtt ember, az élő-szenvedő ember, aki próbálja megoldani a világban való létezés problémáját.
A 6. fejezet látomásos halálversekből áll, amelyek újrateremtik az idillt. Itt az életrajz már teljesen megszűnik. Az elképzelt halál egyszerre a lírai én kiterjedése az univerzuma és az univerzum befogása a lírai én tudatába („Mindenség is csak egy Költő Agya”). Így a kint és a bent egymásba csúszik, az idő és a tér immár a végtelenbe nyúlik („száz tér s száz idő”).
A harmónia, a tücsökzene motívuma visszatér, de már a transzcendensbe van kivetítve („s a nagy, kék réten kezdik mennyei / tücsökzenéjüket a csillagok”), a hangvétel himnikussá válik („és zeng a hang”). Ez az alkotói folyamat lezárulásának pillanatát is jelzi.
Tehát a ciklus utolsó darabjaiban a költő újra megtalálja a harmóniát, átéli a teljességet, így egyfajta révült varázslat és mámor állapotában fejeződik be a Tücsökzene.
A Tücsökzene ún. versbokrokból áll, egy-egy versbokor azonos témát dolgoz fel. A költő ugyanis egy-egy témát több, egymást követő versben bontott ki. Néhány versbokor a ciklusból:
- az Ipoly áradása: 71-73. vers
- Dienes Kató-élmény: 170-176. vers
- Babits Mihállyal való viszony: 239-247. vers
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
