Szereplők, jellemek:
Mario: pincérfiú, 20 éves. Kényszerűségből válik gyilkossá. Határozottan, gyorsan cselekszik.
Családi háttere: apja írnok a városházán, anyja mosónő.
Külseje: zömök testalkatú. Rövid haj, alacsony homlok, zöldes, sárgás, fátyolos szürke szem, szeplős, benyomott orr, vastag ajkak, mélabús arc, keskeny, finom kéz.
Öltözéke: kopott öltöny, selyemkendő.
Viselkedése: álmatag, szórakozott, komoly, szomorú.
Személyisége kétféle hatást is tehet az olvasóra: vagy rokonszenvesnek találjuk, mert érzékeny, melankolikus, vagy idegenkedünk tőle, mert zárkózott természetű, hozzáférhetetlen, s emiatt nem szeretetreméltó.
Cipolla: bűvész, ellenszenves figura, de bármilyen ellenszenves is, „mindent” képes megtenni („ez az önérzetes nyomorék a leghatalmasabb hipnotizőr volt, akit valaha láttam”).
Külseje, megjelenése torz: púpos, gnóm, nyomorék. Jellegzetességei: éles arc, szúrós szemek, kis bajusz, légyszakáll (alsó ajka és álla között). Szeme alatt táskák vannak.
Öltözéke: feltűnő. Bő, ujjatlan fekete köpeny, fehér kesztyű, fehér sál, karcsú cilinder. Ruházata olyan, mintha ráhányták volna, szedett-vedett rajta minden. Lazúrköves pecsétgyűrűt hord (lazúr: áttetsző, irizált, átderengő). Lovaglócsizmája van és bal karján egy bőrhurkon lovaglóostort visel. Mellénye mögött többszínű vállszalag látható, amely a cavaliere (=lovag) rang jele.
Viselkedése: szigorú, komoly, minden komikumtól tartózkodik. Rosszkedvű gőg látszik rajta és a nyomorék méltósága és önteltsége. Nincs benne szolgálatkészség, alázat. Minden bekezdésből érezni, hogy jobbhoz, elegánsabbhoz szokott, intellektuálisan magasabb szinthez. Mindez az ő rangja alatt van, ő most leereszkedik.
Személyisége: fennhéjázó, öntelt szörnyeteg. Rettentő érzékenykedés és dicsekvés jellemzi. Ezt jelzi maga a bevonulás, ahogy megjelenik a színpadon, aztán a szóváltás azzal a fiatalemberrel, akivel akarata ellenére kiölteti a nyelvét. Érezhető abban valami sértettség, hogy ő, a nyomorék nevetségessé teszi a csinos, egészséges fiatalembert.
Feltűnő az, hogy Cipolla a szép, helyes, egészséges, deli fiatal fiúkat provokálja állandóan. Olyan, mintha féltékeny lenne. Mintha elégtételt venne azáltal, hogy az egészségeseket megalázza.
Az előadásra késő este kerül sor, mivel Cipolla éjszakai ember. Mágiája igazán csak este érvényesül jól, a valóságban is és jelképesen is. Az író Cipolla megjelenésekor már előre jelzi, mit gondol Cipolláról („kókler”: csaló, hiteltelen, álságos). Nem mondja ki, de kritizálja.
Cipolla keményen dolgozik, hiszen mutatványa nagy koncentrációt, teljes energiaösszpontosítást igényel. A baj az vele, hogy munkájának lényege a másik ember akaratának megtörése, és ha ez sikerült, akkor az illető megszégyenítése következik. Mindenkit valamilyen megalázó helyzetbe hoz.
Cipolla egy torz figura, van benne valami beteges. Nem vall ép lélekre az, ahogyan bántja a közönséget. Torz az alakja is, torz a lelke is. Gonosz ember, negatív jellem. Visszél a hipnotizőri képességével, élvezi, hogy megalázza és kiszolgáltatottá teszi a többi embert.
Megalázza Mariót emberi méltóságában, hiszen a legtitkosabb és legbensőségesebb érzelmeit csúfolja ki. Viszonzatlan szerelmét használja fel arra, hogy nevetségessé tegye, és a szeretett lány képében kér és kap csókot a fiútól.
A német család: az elbeszélő kissé távolságtartó, zárkózott. A gyerekek azok, akik a helybeliekkel (pl. Marióval is) barátságot kötnek. Ők közvetlenek, természetes módon barátkoznak, kapcsolatot építenek az egyszerű emberekkel, a népi figurákkal. A strandoló úri gyerekekkel szemben azonban disszonáns viszony alakul ki.
A nézőközönség: az embereket lefegyverzi Cipolla mutatványa, akinek „szakmai” tudását elismerik, még akkor is, ha a személyét ellenszenvesnek találják. Cipolla tevékenysége az emberi személyiség megszégyenítését, megtörését foglalja magában, mégis megtapsolják.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!
