Tetőpont: Cipolla azt mondja Mariónak, ismeri őt, már régóta figyeli. Megérzi rajta, hogy bánata van, szerelmi bánata.
Mario szerelmes egy Silvestra nevű lányba, és Cipolla elhiteti vele, hogy a lány is szereti őt. Önkívületbe ejti, úgy tesz, mintha ő volna Silvestra, és ráveszi Mariót, hogy megcsókolja. Feszült csönd van.
A hipnotizált Mario megcsókolja a varázslót, aki megsuhintja az ostorát és Mario magához tér.
Megoldás: Amikor Mario magához tér, megérti, hogy becsapták, megcsúfolták. Lerohan a lépcsőn, de visszafordul, és két dördülés hallatszik. Két pisztolylövéssel megöli Cipollát.
Amikor Mario kioltja a varázsló életét, nagy felfordulás támad. Orvost, rendőrt hívnak.
Az elbeszélő és családja hazaindul. Ez mára már a vége volt, nyugtatják a gyerekeket (nem maradnak le semmiről, nyugodt lélekkel mehetnek haza).
„Rettenetes vég, szörnyű, végzetes befejezés. És fölszabadító vég mégis – nem tehetek róla, így kellett és így kell éreznem!”
Üzenet: az embereket soha nem szabad megalázni, soha nem szabad legszentebb érzéseikből csúfot űzni. Az ilyen cselekedet mindig emberellenes. Ez egy minden korszakra nézve érvényes, általános igazság.
Cselekményvezetés: lineáris, az események időrendben követik egymást.
Hangulat: sejtelmes, baljós, nyomasztó.
Előadásmód: az elbeszélő rokonszenvező, de zárkózott magatartást mutat, és ezzel az alapállással adja elő az eseményeket. Reflexiókkal teli elbeszélést kapunk (az elbeszélő attitűdje kezdettől fogva kételkedő, nem biztos pl. abban, hogy helyes elvinnie a családját Cipolla előadására, nem kellene-e inkább távozni).
Elbeszélői nézőpont: E/1. személyű elbeszélő van (személyesség), aki mindvégig megőrzi ezt az élményszerűséget, azt az alapállást, hogy ez ővele történt, ő tanúja volt az eseményeknek.
Magával a történtekkel szemben távolságot tart. Érzékelhető Thomas Mann kívülállása, az északról jövő kultúra képviselőjének bírálata a déli ember nacionalizmusával szemben. (Nem olyan magától értetődő az északi embernek az, ahogy a déliek, az olaszok a szélsőségekben találják meg az értéket.)
Motívumok, szimbólumok:
- gyermek – a gyerekek az ártatlanság jelképei. A romlatlanság, a tisztaság képzete társul a gyermek motívumához (ez már a strandjelenetből kiderül). A gyerekek nem értik, mi történik az előadáson, élettapasztalatok hiányában csupán játéknak vélik a varázsló tevékenységét. Nem láthatják a lényeget, amelyet egyébként a felnőtt szereplők se nagyon képesek felismerni.
- fürdőhely – „kellemetlen levegője” előrevetíti az eseményeket.
- lovaglópálca – Cipolla uralmának sértő szimbóluma. Azt jelképezi, hogy megtöri és meghódolásra kényszeríti a közönséget.
- varázslás, hipnotizálás – Cipolla bűvészi tevékenysége szimbolikusan azt fejezi ki, hogyan képes egy ideológia egész embertömegeket „megbolondítani”, eltéríteni, megtéveszteni (20. századi emberellenes ideológiák: fasizmus, kommunizmus).
Nyelvezet: Thomas Mann rettentő hosszú mondatszerkezetekkel dolgozik, rendkívül terjengős a regény. Az író túlbeszéli a dolgokat, körülményesen fejezi ki magát, bőbeszédű, szereti hosszan kifejteni a dolgokat.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!
