A Nagy Testamentum magyar fordításai
Magyar nyelven számos Villon-fordítás született. A Nagy Testamentum legfontosabb magyar fordítói: Vas István, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc és József Attila.
Az első Villon-fordító Szász Károly volt, aki csak néhány sort és strófát fordított magyarra, amelyek egy 1878-as francia irodalomtörténeti könyvhöz kellettek illusztrációnak.
Ezután hosszú ideig nem született Villon-fordítás, aztán ismét olyan fordítók tűntek föl, akik csak egy-két balladát fordítottak le magyarra.
Egyikük Tóth Árpád, aki két balladát fordított le (Ballada, amelyet a költő készített anyja kérésére, hogy imádhatná a Szent Szüzet; Epitáfium, melyet a költő készített a maga és cimborái számára, mikor együtt való felakasztásukat várták). Tóth Árpád ünnepélyes és szelíd hangnemben fordította Villont, ami idegen az eredeti francia nyelvű szövegek hangnemétől.
József Attila 1929-ben publikált először egy Villon-fordítást A Toll című lapban (Villonról meg a Vastag Margot-ról szóló ballada). Az ő fordítása egyszerű stílusú, és nyers szókimondásával közelebb áll az eredeti villoni hanghoz.
Kosztolányi Dezső Ballada a hajdan való idők szépasszonyairól címen ismert fordítása könnyedségével és hangulatával ragadja meg az olvasót.
Kosztolányi elsősorban a Villon-versek hangulatát érzékelteti, fordítása nem annyira formahű, de még mindig közelebb áll az eredetihez, mint Faludy Györgyé, akinek 1937-ben megjelent híres-hírhedt átköltés-kötete külön fejezet a Villon-fordítások történetében.
Faludy ugyanis nem lefordította, hanem átköltötte, elferdítette Villon verseit: az ő témáit használta, de eltávolodva az eredeti szövegtől, így inkább Faludy-verseket hozott létre, mint Villon-fordításokat. Mégis sokáig az ő versei határozták meg a magyar köztudatban élő Villon-képet.
Faludy átalakította a rímképletet és a három oktáva helyett négy 12 soros strófát írt, ajánlás helyett pedig egy 8 soros „tanulságos utóirat”-ot. Az ő műve hosszabb, így sok mindent hozzátoldott az eredetihez. Például számos helyen buja, már-már erotikus jeleneteket szőtt bele Villon költeményébe. Új szereplőket is kitalált, pl. a hajdani hölgyekről szóló balladában fellépteti Sabina római császárnőt, thébai királylányokat, szír nőket és korinthusi hetérákat. Alakjait hiába keresnénk az eredeti francia szövegben.
A Nagy Testamentum első teljes fordítása Vas István munkája, amely 1940-ben jelent meg. Érdekesség, hogy a kötet illusztrátora Vas István felesége, Szántó Piroska volt. Vas István elsősorban az érzelmi árnyalatokat, a tónust, a ritmikát adja vissza híven, és ügyel a strófaszerkezetre, a rímképletre is.
Az első, csaknem teljes Villon-életműfordítás Szabó Lőrinc nevéhez fűződik és 1940-ben jelent meg. Szabó Lőrinc fordításai érdesebbek, ő inkább a Villonban meglevő nyers, zabolátlan erőket hangsúlyozza ki. Ez a fordítói értelmezés is jogos és érvényes.
A magyar Villon-kutatás szakértője, Mészöly Dezső 1966-ban kiadott egy műfordítás-gyűjteményt, amely a teljes Villon-életművet tartalmazza. Ő ültette át első ízben magyar nyelvre azokat a Villon-balladákat, amelyek zsargonnyelvet tartalmaznak (pl. Hadova és hamuka).
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
