A Candide mint kalandregény
A bonyodalom azzal kezdődik, hogy a vesztfáliai idill egyszerre véget ér. Candide a spanyolfal mögött csókolózik a báró lányával, Kunigunda kisasszonnyal, s a báró ezért fenéken rúgja és kidobja a kastélyból. (Egyébként Candide származása, „fattyú” volta és társadalmi helyzete miatt ellenzi a házasságot. Kunigunda bátyja, aki a nemesi gőg karikatúrája, szintén elkeseredetten akadályozza húga és Candide kapcsolatát.)
Ekkor kezdődik el Candide utazása. A regény hősei hajózva bejárják a föld országait, Európa nagy részét és Dél-Amerikát. Az első nagy egység Európában játszódik, a második nagyobb rész Európán kívül, az utolsó egység ismét Európában.
A szereplők a korabeli világ számos jellemző helyére vetődnek el, s különböző társadalmi berendezkedésű, kultúrájú vidékeket ismernek meg. Az idegen világok, kultúrák megismerése hozzásegíti őket saját világuk megértéséhez, hiszen össze tudják hasonlítani az általuk ismert világot a távoli, addig ismeretlen helyekkel, amelyekre eljutnak.
A legfontosabb tapasztalatuk az, hogy a sokféleség ellenére a lényeg nem változik: van, ami mindenhol ugyanolyan, vagyis a világ egylényegű. Az ember mindenhol ki van szolgáltatva a háborúknak, az erőszaknak, a hatalmi harcoknak, a vallási üldöztetésnek, a pénznek és a természeti katasztrófáknak. Voltaire a világban levő „rossz” különböző lehetőségeit tárja az olvasó elé.
Candide és társai folyton úton vannak, hogy különféle élményekben, kalandokban lehessen részük (ez műfaji előírás volt a korabeli regényekben). Megdöbbentő és fantasztikus dolgok történnek velük, mindenféle szörnyűségen végigmennek, a legelképesztőbb borzalmakat élik át, amikkel csak a természet és a társadalom sújtani tudja a védtelen embert.
A regény világában nincs rend: a káosz, a rendezetlenség uralkodik. A szerencsétlenség mértéke és a képtelen kalandsorozat jóval meghaladja a hihetőség határát, ami már paródiajelleget ad a műnek. Azaz Voltaire úgy írt kalandregényt, hogy közben parodizálta is annak műfaji elemeit, sajátosságait.
A Candide mint tézisregény
A regényben olvasható elképesztő kalandsorozat mind-mind egyetlen célt szolgál: ez a cél pedig egy filozófiai tétel cáfolata. Voltaire egyszerűen azt akarja illusztrálni ezzel a regénnyel, hogy Leibniznek nincs igaza. Minden egyes kaland azt bizonyítja, hogy ez a világ nem a legeslegjobb, még csak nem is jó világ; és minden egyes kaland érv a hamis optimizmus és az önámítás ellen.
De nemcsak Leibniz, hanem Rousseau nézeteivel sem értett egyet. Rousseau-nak adott gúnyos válasz az a rész például, amikor Candide a Fülesek országában jár. Ezt mondja az emberevő vadaknak: „Csakugyan, a természeti jog azt tanítja, hogy öljük meg felebarátunkat, s így is cselekszik mindenki az egész földkerekségen. Ha nem élünk azzal a joggal, hogy megegyük felebarátunkat, egyes-egyedül azért tesszük, mert mással is jóllakhatunk.”
Utazásai során Candide látja, tapasztalja az élet szörnyűségeit, a háborúkat, a vallási üldözések kegyetlenségeit, de azért sokáig ragaszkodik ifjúkori ábrándjaihoz. Úgy nevelték, hogy „a maga feje szerint semmiről se merjen ítélkezni”, ezért eleinte tanácstalan.
Olykor becsapottnak érzi magát, s kétségbe vonja Pangloss tanításait. Látva, hogy az emberek „mindenkor hazugok, bitangok, csalfák, hálátlanok, rablók, gyengék, állhatatlanok, gyávák, irigyek, falánkok, részegesek, fösvények, becsvágyók, vérengzők, rágalmazók, kicsapongók, elvakultak, álszentek és ostobák”, azt kérdezi magában: „Ha ilyen a legeslegjobb világ, milyenek a többiek?”
Ám ha földereng némi remény, hogy a dolgok jóra fordulnak, Candide mindig visszanyeri naiv optimizmusát, s azt bizonygatja (pl. Velencébe érkezésekor), hogy „Minden jól van, minden jóra fordul, minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon.” Ezt a fennen hangoztatott derűlátást persze az események újra meg újra megcáfolják.
Miután találkozik a tudós Martinnal, Candide is szemlélődő, töprengő szereplővé válik, s a két véglet, Pangloss optimizmusa és Martin pesszimizmusa közt hányódik. Amikor az események láncolata kedvezően alakul, olyankor Pangloss, amikor kedvezőtlenül, olyankor Martin véleményét osztja.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
