Vörösmarty Mihály: Szózat, Gondolatok a könyvtárban, Az emberek, Késő vágy, Országháza, Emlékkönyvbe, Előszó, A vén cigány, A Guttenberg-albumba, Ábránd, A merengőhöz, Csongor és Tünde, Szép Ilonka, Zalán futása

Szereplők:

Szép Ilonka (Peterdi Ilona): bájos, gyöngéd, ártatlan, tündéries, finom lelkivilágú, szerény, szemérmes, tapasztalatlan, szűzies lány. Valójában nem Mátyás, hanem ő a mű igazi hőse. A természet közelében nőtt fel, ezért naiv és ösztönös teremtés. Hallgatag és tartózkodó is, mivel távol él az emberektől. Szerelmét és boldogtalanságát mélyen a szívébe rejti.

Ilonka az ősz Peterdinek nem gyermeke, hanem unokája, aki valószínűleg anyátlan-apátlan árva. Ez látszik a neveltetésén. Más nemeskisasszonyokat ugyanis féltve őriz az édesanyjuk és gondosan felvértezi őket a férfiak csábító tekintete ellen. Ilonkának csak egy nagyapja van, egy öreg, veterán harcos, aki engedékeny vele, ezért szaladgálhat a fiatal lány este szabadon az erdőben.

Szép Ilonka a korabeli Magyarország számára eszményképpé, a romlatlan, szende, szűzi báj szimbólumává vált. Alakjában Vörösmarty Perczel Etelkát örökítette meg.

Mátyás: fiatal, jó kedélyű, tüzes, népéért-országáért felelősséget érző király, de a pillanat hevében meggondolatlan (kilétét eltitkolva meghódítja, magába bolondítja Ilonkát). Uralkodói feladatainak minden körülmények közt eleget tesz, akkor is, ha ennek érdekében le kell mondania a magánélet örömeiről (a kötelesség szólítja el a lány mellől).

Idilli, boldog pillanatokban csak ideig-óráig lehet része, ilyenkor egy időre megfeledkezik arról, hogy ki ő és hogy neve, rangja mit nem enged tennie. Egy ilyen önfeledt pillanatban ismeri meg Szép Ilonkát. Az álruhában, titokban megtalált boldogságot azonban fel kell adnia, és szembe kell néznie a meggondolatlan hódítás következményével.

Mátyás király a magyar történelem egyik legnépszerűbb alakja ma is, a reformkorban pedig példakép volt mint nemzeti király, akinek uralkodása alatt területileg nőtt és gazdaságilag virágzott az ország. Az utolsó nagy király volt a Magyar Királyság széthullása előtt.

Peterdi: ősz öregember, veterán harcos, nosztalgiával emlékszik vezérére, Hunyadi Jánosra, akivel együtt harcolt Nándorfehérvárnál. Hunyadi fiát, Mátyást ismeretlenül is tiszteli, bízik benne, királyhű. Ilonka érzéseit sejti.

Történelmi hitelesség: a cselekmény valós és meseszerű elemekből szövődik össze.

Valós elemek:

  • valóságos történelmi személyek: Hunyadi János, Mátyás király, Újlaki Miklós, Garai László, (Peterdi – nem történelmi személy, de a valóságban is létezett a Peterdi család)
  • valós helyszínek: Vértes (hegység) – Vörösmarty kedvelte, sokszor járt itt (és vadászni is szeretett), Buda és Bécs (városok)
  • valós történelmi események: Bécs meghódítása, Mátyás vadászata a Vértesben (Mátyás király sokat járt vadászni, és mivel Vértessomló és környéke a 15. században királyi birtok volt, valószínűleg a valóságban is vadászott itt – a közeli Tatán igazolhatóan járt, a tatai vár királyi nyaralóhely és kedvelt reprezentációs színhely volt)

Meseszerű elemek:

  • Szép Ilonka alakja (feltehetőleg kitalált személy) és életkörülményei (lakhelye egy elhagyatott udvarház az erdő szélén, ahol öreg nagyapjával él elszigetelten)
  • maga a történet, a szereplők találkozása (történészek szerint nehezen elképzelhető, hogy a király egyedül bóklászott volna egy számszeríjjal vagy nyílpuskával az erdőben, és emberei egy teljes napra magára hagyták volna – kiemelt politikai szereplő volt, ennél sokkal jobban vigyáztak rá)

 

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7