A Szigeti veszedelem történelemszemlélete
A 16. századi históriás énekekben és protestáns jeremiádokban (siralmas énekekben) jelenik meg az a motívum, amit Zrínyi átvesz, és amit később a reformkor költői is átvesznek: hogy tudniillik a magyar történelem tragédiáit Isten büntetésül mérte a magyarokra (Kölcsey is azt írja a Himnuszban: „… bűneink miatt gyúlt harag kebledben”.)
Zrínyi is megírt a Szigeti veszedelemben egy jelenetet (7-24. vszk.), melyben Isten beszél Michael arkangyalhoz. Arról panaszkodik, hogy a magyarok állhatatlanok, megvetik istenüket, letértek a jó útról, bálványokat imádnak, lopnak, csalnak, vétenek a tízparancsolat ellen, feslett az erkölcsük, káromkodnak, a földi javakat hajszolják. Isten tehát elégedetlen a magyarokkal.
Felsorolja, mennyi jót tett pedig a magyarokkal: kivezette őket Scitiából (az Urál környékéről), mert szűk volt nekik az a hely, letelepítette őket a szép Pannóniában, megáldotta őket, a csatákban segítette őket, szent királyokat adott nekik, vitéz szívvel áldotta meg őket, és most mindezt sárba tapossák, rossz útra térnek.
Ezért aztán megharagszik Isten a magyarokra. Elhatározza, hogy addig fogja sújtani őket, amíg fel nem ismerik, hogy elhagyták istenüket, és meg nem javulnak. El is küldi Isten Michael arkangyalt a Pokolba, hogy válasszon ott egy fúriát (Alecto), aki belebújik Szulimán török császárba. Szulimán addig legyen győzedelmes a csatákban a magyarok felett, amíg a magyarok meg nem térnek.
Isten haragjának tehát a török az eszköze, velük bünteti a magyarokat, de ha a magyarok visszatérnek a keresztény hitre, akkor Isten a törököket fogja büntetni, megtörni, ostorozni.
Isten terve meg is valósul: Szulimán fegyverért kiált, összehívja a török vezéreket. Elmondja, hogy a magyarok között fejetlenség van, mióta Lajos király Mohácsnál meghalt, nincsen királyuk, viszálykodnak a koronáért, és akik mernek is a török ellen jönni, azok sincsenek sokan és könnyű őket legyőzni.
Szulimán szerint ha a magyarok egyszer összefognának, le tudnák győzni a törököket, de mivel nincs köztük egyetértés, szeretet, összetartás, csak gyűlölködés, most könnyű lesz győzelmet aratni felettük.
És Szulimánnak álmában meg is jelenik az ő istene, és biztosítja a győzelem felől. Zrínyi tehát a török szultán szájába adja rossz véleményét a magyarokról, vele mondatja ki, hogy a magyarok lusták, gyűlölködők, és nincs köztük hadtudó.
A törökök Eger helyett Szigetvár ellen mennek, amit nem maguk gondolnak végig és döntenek el, hanem jóslást végeztetnek, áldozatot mutatnak be isteneiknek. Ettől a sasos, juhos jóslástól várják a jövőt.
Zrínyi tehát az első énekben felekezeti elfogultság nélkül felsorolja a magyarok bűneit, amelyek a feudális anarchia idején elveszejtették a nemzetet. Keserű szavait Isten szájába adja, aki bosszút akar állni a magyarságon, ezért küldi Magyarország ellen a török hadat.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
