Albert Camus: Közöny (elemzés)

Közöny

Keletkezése: Camus már 1940-ben befejezte, de csak két év múlva került kiadásra.

Előzmények, hasonló művek: a Közöny mint bűnügyi történet előzményei:

Stendhal: Vörös és fekete, Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek, Franz Kafka: A per.

Filozófiai és egyéb hatások: Camus Sziszüphosz mítosza c. tanulmányát tekintik a regény filozófiai alapjának, noha kicsivel később jelent meg. A tanulmány témája az élet abszurditása.

A főhős ábrázolásában tetten érhető a modern amerikai regény hatása (a jellemzés objektív, leíró jellegű).

Műfaj: regény

Típus: napló, visszaemlékezés

Téma: egy minden iránt közönyös, mindenbe belefáradt fiatalember története, aki gyilkosságot követ el, börtönbe kerül, majd halálra ítélik.

Stílus: a klasszikus realista poétika modern változata.

Hangnem: tárgyilagos, semleges, szenvtelen

Cím: egyetlen névszó, amely magyarul azt jelenti: idegen.

Az eredeti cím: Az idegen. A magyar cím (Közöny) Gyergyai Albert műfordítótól származik (ő fordította a művet elsőként magyarra).

Az eredeti cím a főszereplőt, Meursault-t jellemzi, a magyar cím inkább a külvilág ítéletét fejezi ki. A regény ezt a két nézőpontot ütközteti (a szereplő önértékelése – a külvilág véleménye).

A magyar cím is jó (a mű ismeretében szerencsés választásnak mondható), de a szerző szándékának kevésbé felel meg.

Szerkezet: 2 részre osztható. A két rész azonos terjedelmű, csak annyi az eltérés, hogy az első rész 6, a második rész pedig 5 fejezetre tagolódik. A 6. fejezetben történik a gyilkosság, ez a regény „tengelye”.

• 1. rész (1-6. fejezet): 18 nap eseményeit beszéli el, ezalatt a főhős, Meursault szabad és cselekvő ember. Megismerjük életének közelmúltját, a gyilkossághoz vezető utat és megtörténik a gyilkosság.
• 2. rész (7-11. fejezet): 11 hónap történéseit beszéli el, melynek során a főhős börtönben raboskodik, és korábbi tetteit, döntéseit elemzi, ahogy a bíróság / vizsgálók is. A 2. rész az 1. rész eseményeit is bemutatja újra a bírósági tárgyalás tükrében, itt az 1. rész ártatlannak látszó részletei váddá alakulnak, az emberek pedig a vád tanúivá válnak. Aztán megismerjük a kivégzést váró halálraítélt állapotát.

Másik felosztás:

• Az 1-5. fejezetben Meursault tudatát ismerjük meg anyja halála kapcsán (a külvilág véleménye itt alig nyilvánul meg).
• A 6. fejezetben történik a gyilkosság, az arab halála – tükörképként funkcionál.
• A 7-11. fejezetben Meursault börtönben ül, halálra ítélése, halála (ezt várja).

Előadásmód: E/1. személyű elbeszélő. A történetét maga a főhős mondja el visszaemlékezés formájában. A halálos ítélet nézőpontjából visszatekintve méri fel a közvetlenül odáig vezető utat. Az emlékezés azért anyja temetésével kezdődik, mert a bíróság azt is belekeveri az ügybe (holott semmi köze a gyilkossághoz).

A regény formailag napló jellegű, tartalmilag-poétikailag azonban nem naplószerű. Két része ugyanis eltér egymástól: az 1. rész középpontjában a cselekvés, a 2. rész középpontjában a gondolkodás áll.

Az 1. rész elbeszélője még nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyekre majd később a börtönben tesz szert, ezért a 2. részben maga Meursault és az előadásmód is változik.

Az 1. részben a főhős lényegében állandó jelen időben él, még nem tud „emlékezni”. A változást a gyilkosság okozza.

Elbeszélői nézőpont: az írói magatartás különbözik a mű két részében.

Az 1. részben az első személyű előadásmód dacára a szerző nem azonosul a főhőssel, inkább elhatárolódik tőle, semmiféle rokonszenvet nem tanúsít iránta.

A 2. részben viszont, amikor a főhős kitaszítottá és kiszolgáltatottá válik, mellé áll. Itt már érezhetően együttérzéssel mutatja be, míg vádlóit ellenszenvesnek ábrázolja.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!