Albert Camus: Közöny (elemzés)

Kifejezőeszközök: Camus nem tartozott az újítók közé, írói eszközei hagyományosak, regényei formailag világosak, egyszerűek (csak témájukban, tartalmukban modernek)

Motívumok: az 1. rész számos „jósjelet” tartalmaz, akárcsak a görög tragédiák:

• a temetőben az öregek egy-egy pillanatra úgy tűnnek fel, mintha bíráskodni akarnának
• a pap itt is „fiam”-nak szólítja a főhőst, mint később a börtönbeli pap
• Meursault-t már a temetésen is zavarja a túláradó napfény, akárcsak később a gyilkosság napján

A halál motívuma 3-szor jelenik meg a műben:

• az anya halála – természetes halál (az idős ember természetszerű távozása)
• az arab halála – gyilkosság (erőszakos és értelmetlen halál)
• Meursault halála – kivégzés (a törvény által előírt erőszakos halál, amely bár törvényes, mégsem jogos és nem is igazságos) – nem értelmetlen halál, mert elkerülhetetlenné teszi az emberi sors tudatos értelmezését

Egymásra vonatkoztatja a természetes és az erőszakos halált: visszautal anyja halálára, anyja halál előtti életére, amelyet csak a halál árnyékában ért meg Meursault, aztán előreutal saját halálára.

Szembeállítódik a kétféle erőszakos halál: az arab akarata ellenére hal meg, Meursault ezzel szemben tudatosan fogadja el a halált.

A halál előtt a csillagos égre való feltekintés motívuma – anya és fiú sorsa is biblikus jelleget ölt.

Esztétikai minőség: irónia, pl. ironikus hatást kelt az, hogy a történetet maga a főhős mondja el első személyben, az előadás hangneme mégis személytelen, tárgyilagos. Meursault úgy beszél magáról, mintha nem is róla lenne szó.

Meursault szenvtelen hangján előadva a temetés alapvetően ünnepélyes szertartása komikussá válik, főleg hogy a főhős elsősorban azokat a dolgokat veszi észre, amelyek ellentétesek az ünnepélyes hangulattal.

Nyelvezet: Camus klasszikusan egyszerű, világos stílusban írt.

Szereplők, jellemek:

Meursault: a regény főhőse, magányosan élő algériai kishivatalnok. Nem alakmása az írónak, de Camus nézeteiből, személyiségéből is van benne. Ábrázolása objektív, leíró jellegű.

Meursault önmagától, környezetétől, sorsától elidegenedett, „minden mindegy” típusú ember. Ennek dacára lényegében az átlagemberhez hasonló karakter, bár vannak furcsa szokásai.

Az 1. részben szinte biológiai lényként jelenik meg, jellemzése itt elsősorban viselkedésén keresztül történik. Tetteit mindenekelőtt érzéki benyomások, testi szükségletei határozzák meg. Szívesen átadja magát fizikai élvezeteknek, a pillanat örömének: egy jó fürdő, mozi, szex, tenger, némi sport – ezek töltik ki a napjait.

A világot nem tudja és nem is akarja megérteni, csak érzékelni, érezni akar. Neki az fontos, ami a fizikai síkon való létezés szempontjából fontos. Nagyon szeretné például, hogy a hivatalban ne egyszer, hanem kétszer cseréljenek törülközőt, mert a sok használattól átnedvesedik, és úgy kellemetlen a kéztörlés. Javaslatot is tesz a főnökségnek, de a főnök ezt nem tartja fontos dolognak.

Meursault a pillanatnak élő ember. A múlttal szemben közönyös és a jövő sem érdekli, csak a jelen létezik a számára, mindig a mában él, emlékek és reménységek nélkül. Nem fűzik mély érzelmek senkihez és semmihez, életében nincsenek se igazi kapcsolatok, se igazi feladatok.

Kedveli az egyhangú mindennapi életet, a monotonitást. Nem szereti a vasárnapokat, mert a vasárnapok megtörik az egyformaságot, és kizökkentik élete közönyösen egyforma folyásából.

Értékrendje más, mint a többi embernek. Mást tart fontosnak és mást lényegtelennek, mint a körülötte levők, ezért elszigetelődik. Nem ambiciózus, nem érdekli se a munkája, se a hivatali előrejutás, nem vonzza se a barátság, se a szerelem, és az erkölcs iránt is közönyös.

A társadalom céljait, izgalmait és képmutatását nem tudja és nem is akarja vállalni. Neki alapjában véve minden mindegy, úgy véli, az életben egyik dolog annyit ér, mint a másik, és soha semmi nem változik.

Minden hidegen hagyja. Nem érdekli semmi, csak a nyugalom (ez az elsődleges a számára). Mindig azt szeretné, ha a nyugalmát megzavaró események minél előbb lezárulnának, elintéződnének. Így érez, amikor megtudja, hogy anyja meghalt, és így érez az arab és Raymond verekedése kapcsán is.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!