A ballada a Mátyás király uralkodása előtti időszakot idézi fel. Címe egy történelmi tulajdonnév, az uralkodó neve, témajelölő. Rögtön felidézi a ballada történeti hátterét, és utal arra, hogy az ábrázolt eseményeket az V. László alakja körüli történelmi szituáció fényében kell értelmezni. Azt is előrevetíti, hogy a történések egyik színtere a király tudata.
Stílusa emelkedett (de az emelkedett hangvétel mellett irónia is érezhető). Beszédmódja pontosan követi V. László lelki szétesésének előrehaladását és mértékét, ezért olyan töredezett a mű, ezért áll szaggatott, rövid sorokból.
Kifejezőeszközként Arany rendkívüli tömörséggel, hangulatkeltéssel, utalásokkal, sejtetéssel él. Gyakori eszköze az alliteráció is. Az említett tömörség formailag is érvényesül a rövid sorokban.
A mű stílusa, motívumai romantikusak: viharos éjszaka, nyugtalanság, sejtelmes hangképzetek, félelem, meghatározhatatlan, háttérben lappangó vétségek, szökés, fenyegetettség, halál, sír, bosszú… A természeti képek metaforikusan előkészítik vagy kísérik az eseményeket.
A 15 versszakból álló ballada verselése időmértékes: négy, páros rímekkel összekapcsolt, egyenként 6 szótagos jambusi sorból és egy rímtelen ötödik sorból áll egy versszak. Rímképlete: a a b b x. A rímtelen sor megakasztja a vers szabályos ritmusát és elhatárolja egymástól az egyes versszakokat, mintegy magukba zárja őket. Ez az elhatároltság is a töredezettség érzését erősíti.
Tapasztalható a versben a híres balladai homály: a költő nem magyaráz meg mindent, nem rágja a szánkba a dolgokat, sok a kihagyás.
Figyeljük meg a térbeli váltásokat és a töréseket a cselekményben, ahogy térben és időben is kihagyásokkal dolgozik Arany! A sok metaforikus kép miatt is van, hogy majdnem minden szándékosan homályban marad. Ettől lesz sűrűbb a ballada, ettől titokzatosabb, sejtelmesebb, izgalmasabb, töményebb.
Az V. László bonyolult szerkezetű ballada: többszólamúnak vagy más elnevezéssel párhuzamos (vagy előrehaladó) szerkesztésűnek szokták mondani. Különböző, egyszerre futó cselekményszálak fonódnak egymásba.
A cselekmény elmesélésére szolgál két epikus szál. Az egyik V. László története, aki álmában a bosszúálló nép zúgását hallja, s végül Budáról Prágába menekül hallucinációi elől, a másik a Hunyadi-párti rabok, Kanizsa és Rozgonyi szökését beszéli el.
De van egy harmadik szál is, amely a természeti képeket villantja fel (a vihar tombolása), Arany ugyanis összejátszatja a lélek belsejében és a természetben játszódó eseményeket.
A páratlan számú strófák a Mátyással összefüggő eseményeket, a foglyok szökését beszélik el, a páros számú strófák pedig a lázas álmából fel-felriadó V. László félelmét, lelkiismeret-furdalását, menekülését és bűnhődését adják elő. A két szálon futó mozzanatok hangulatilag erősítik és magyarázzák egymást.
A történet elbeszélése hol párbeszédek, hol mesélő útján történik. A külső eseményeket többnyire leírások közlik, a párbeszédek pedig a király és udvaronca közötti beszélgetéstöredékek, amelyek V. László szorongásait fedik fel. A leíró és a párbeszédes részek versszakonként váltakoznak: a páratlan strófák leíró, a páros strófák párbeszédes szakaszok.
Végül az utolsó versszak mindkét cselekménysort lezárja: V. László halálára és Mátyás hazatérésére utal.
Nézzük meg részletesebben!
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
