Arany János,: Toldi, Toldi estéje, Toldi szerelme, A rab gólya, Évek, ti még jövendő évek, Letészem a lantot, Ősszel, Kertben, Családi kör, Visszatekintés, A lejtőn, Az örök zsidó, Ágnes asszony, V. László, Szondi két apródja, A walesi bárdok, Zách Klára, Tetemre hívás, Híd-avatás, Tengeri-hántás, Vörös Rébék, Epilógus, Naturam furca expellas, Mindvégig, Buda halála, Az elveszett alkotmány

A következő strófa már a következményeket mondja el tompa, zárt, fenyegető mondatokban, melyek az antik tragédiák kórusainak tompa, félelmetes hangjaira emlékeztetnek. Megtudjuk, hogy Felicián ezután a királyi udvarba ment, hogy bosszút álljon a királyi családon („Rettenetes bosszuálló / Kardja – volt kezébe’.”).

Innentől Felicián már nem egy tiszteletre méltó idős nemesember, hiszen őrjöngeni kezd, amint a kardja kiröppen a hüvelyéből, és elkezdi kaszabolni maga körül az embereket. Egy felkiáltás, egy vágás:

„Életed a lyányért
Erzsébet királyné!”
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért.

Az idézőjelbe tett részt Felicián mondja, utána pedig a költő hangját halljuk, aki úgy tudatja velünk az eseményeket, mintha helyszíni közvetítést adna: a dühös, bosszúálló apa meg akarja ölni a királynét, de végül csak négy ujját sikerül levágnia.

Ebből tehát kiderül, hogy a bosszú (amely Kázmérral szemben egyébként jogos volna), nem sikerült.

Aztán Felicián két ártatlanon, a király gyermekein akar bosszút állni. Ismét az ő hangját halljuk, aztán a költőt:

„Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg!”
Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek.

Eddig valamiféle szörnyű dermedtség uralkodott a jelenlevők között, amely ekkor megszűnik, és hirtelen mozgás támad: az emberek a királyi család segítségére sietnek. Először a király hangját halljuk, aki rémülten és felháborodva adja ki a parancsot, hogy emberei öljék meg Feliciánt:

„Hamar a gazembert…
Fiaim, – Cselényi…!”
Ott levágák Feliciánt
A király cselédi. –

A „fiaim” itt „hű embereim”-et jelent, mindazokat, akik a király körül vannak és hűségesek hozzá. Cselényit néven is nevezi a király, az utána álló három pont pedig mintha azt jelentené: mire vársz? Valószínűleg azért épp Cselényit szólítja meg a király, mert ő áll legközelebb Feliciánhoz, tehát Károly Róbert szavai azt jelentik: mire vársz, ott állsz mögötte, vágd, hiszen te vagy hozzá a legközelebb!

A strófa végén gondolatjel jelzi, hogy pillanatnyi szünet áll be: a dühös apa meggondolatlan tette tragédiával ért véget.

Ezután pedig már a király, de még inkább a királyné véres bosszúja következik, amely nemtelen és kegyetlen, hiszen ártatlanok halnak meg miatta.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!