A vers keletkezésének körülményei
Balassi házasodni készült, amikor ezt a verset írta: 30 éves korában feleségül akarta venni unokatestvérét, Dobó Krisztinát, aki az egri hős, Dobó István lánya volt, és akkor már özvegyasszony (első férjének neve Várady Mihály).
Természetesen nem szerelemből házasodtak össze, hiszen abban a korban a házasságok érdekszövetségek voltak két hasonló rangban, anyagi helyzetben levő fél között. Tehát nem szerelmi házasság volt Balassi részéről sem, hanem a hozomány reményében nősült: a fukar Dobó családból Krisztina és ő közös erővel akarták kipréselni Krisztina jussát. Ami Krisztinát illeti, ő azért ment hozzá Balassihoz, mert a családjával marakodott, és védelmet remélt az erős férfitól.
Balassi persze tartott attól, hogy a rokonok majd megpróbálják semmissé nyilvánítani a házasságot, arra hivatkozva, hogy ő és Krisztina vérrokonok (unokatestvérek). Ezért precedenseket keresett a múltból és a jelenből unokatestvérek közti házasságokra, hogy per esetén legyen mire hivatkoznia. Volt is nem egy ilyen eset, például maga Miksa császár is egyik unokatestvérével kötött házasságot.
Mindazonáltal Balassi félt a rosszindulatú rokonságtól, akiknek kellemetlen volt ez a házasság, és bizton lehetett rá számítani, hogy megtámadják. Ezért a költő Istentől kért segítséget a frigy előtt. Persze azt tudta, hogy addig nem számíthat az Úr segítségére, amíg nem bánja meg bűneit és addigi züllött életét, ezért aztán gyónni akart (hiszen a bűnbánat az első lépcsőfok a bűnbocsánathoz). Így született a Kiben bűne bocsánatáért könyörgett című vers.
Van olyan vélemény is, amely szerint a mű tulajdonképpen nem más, mint egy reneszánsz kori Elbocsátó, szép üzenet, amivel Balassi az Anna-verseket zárta le. Azaz a költő ifjúságának vétke nem más volna, mint Losonczy Anna iránti szerelme, amelyet ebben a versben megtagad.
Mivel konkrétan nem írja le ifjúkori vétkeit, bele lehet érteni a férjezett Annával való viszonyát is… A vers hangja nagyon önkínzó, így őszinteségéhez nem férhet kétség. Megírásának célja azonban az önigazolás lehetett, illetve az, hogy a közvéleményt maga mellé állítsa.
A vers történelmi háttere
Balassi olyan korban élt, és főleg olyan generációhoz tartozott, amely mindent elvesztett, ami azelőtt a biztos talajt jelentette a világ dolgaiban való eligazodáshoz. Két biztos pont volt addig az emberek életében, két fogódzó: a haza és a keresztény hit. Csakhogy a haza elveszett, amikor az ország három részre szakadt, és a pogány törökök miatt veszélybe került a keresztény világ is.
De nemcsak külső támadások veszélyeztették a vallást, hanem belső problémák is. Egyrészt megjelent a protestantizmus, ami alternatívát kínált az addig egyeduralkodó katolikus vallással szemben, így a kor embere maga választhatott vallást.
Másrészt a reneszánsz kor az első olyan korszak a kereszténység történetében, amely a vallásos gondolkodásmód helyett a világias gondolkodást választotta, így a hit addig szilárd bástyája repedezni kezdett. Az ateizmus (istentagadás) akkor még nem jelent meg (majd a felvilágosodás idején fog), de a középkori típusú, áhítattal teli, rajongó vallásosság már a múlté volt. Az emberek istenhitéből eltűnt az alázat és az a kiszolgáltatottság-tudat, ami pl. Villonnál még jelen van. Nem érezték már azt, hogy Isten kezében vannak, sokkal öntudatosabbak voltak, mint a középkori ember.
Erre jött még hazánkban az a probléma, hogy a Magyar Királyság szétesett, a törökhöz jutott országrész elveszett, és azokon a területeken se lehetett békében, biztonságban élni, amelyek még megmaradtak az országból. Örökösen két hatalom versengett értük: a Habsburgok és a megerősödő erdélyi fejedelem.
Ilyen körülmények között kellett boldogulnia Balassinak, akit örökösen bűntudat gyötört hányatott élete miatt. Részben ez is oka annak, hogy oly megrendítően vezekel Kiben bűne bocsánatáért könyörgett című versében.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
