Így az utolsó versszakban már hevesen (legkevésbé sem visszafogottan vagy „tartózkodóan”, ahogy a címben van) kéri kedvesétől, hogy mondjon igent a szerelemre:
Teljesítsd angyali szókkal,
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.
A cím és a vers tartalma között tehát ellentét feszül: a költő ugyanis leplezetlenül fogalmazza meg kérését és türelmetlenül várja a viszonzást (nem sokat kertel, bár az igaz, hogy előbb bókol kedvesének). Ha viszontszereti a lány, vagyis igent mond, s ezzel enyhíti a sóvárgás fájdalmát, ezer csókot ígér neki fizetségül.
Az udvarlásban rejlő bókokat Csokonai elmélyíti, ünnepélyesebbé teszi azzal, hogy az antik és a keresztény világ két jellemző szavát használja: az „angyali” a kereszténységet, az „ambrózia” az antik világot idézi.
A tűz-metafora, mint láthatjuk, tulajdonképpen végigvonul a versen.
A tüzet a költemény több képben is megidézi: nemcsak a versindító „megemésztő tűz” képben jelenik meg, de a költő lüktető sebe is tűzként éget, sőt, maga a tulipán is alkalmas a tűzzel való asszociációra, mivel színe, lángjai a tűz lángjait juttathatják eszünkbe.
A második strófában a kedves szemei is tüzesen ragyognak, ajkai színe is a tűz vörösét idézik. A harmadik versszakban az ambrózia csókról, mely égető, tüzes csók, szintén asszociálhatunk a tűzre.
Érdemes tudni, hogy az eredeti szövegben a legutolsó sor az volt: „Fizetek csókjaidért”. A csókra csók költői toposz, már-már közhely, de egy szentimentális versben teljesen helyén van: a kapott csókért az adott csók a jutalom. Ez volt tehát az Egy tulipánthoz szövegében, a Tartózkodó kérelemben azonban a csók „válasz”-ra módosul: „Fizetek válaszodért.”
Érezhető tehát, hogy sokkal tartózkodóbb a férfi, s nem tudjuk meg, pontosan mit kért a lánytól (azonkívül, hogy nyilván szerelmének viszonzását kérte). A jutalom a csók, de azt csak sejteni lehet, hogy a férfi kérése is valószínűleg egy csók lehetett.
Persze, feltételezhetünk más kérést is, csupán annyi biztos, hogy a lány szavakkal tehet eleget a kérésnek: ennek alapján pedig egy tényleges szóbeli válasz, talán beleegyezés, talán a szerelem megvallása lehetett a kérés tárgya.
Ez a sejtelmes megoldás többféle értelmezést is lehetővé tesz az eredeti vers konkrét csókkérésével szemben.
Valószínű, hogy a Tartózkodó kérelem lírai énje és a kedvese még nem váltottak csókot soha, s a férfi nem tudja, hajlandó lesz-e kérését teljesíteni a lány. De az is lehet, hogy nem csókot kért tőle, csupán azt, hogy vallja meg érzéseit.
Míg az Egy tulipánthoz egy statikus, beteljesült állapotot jelenített meg, addig a Tartózkodó kérelem egy várakozásteljes állapotot mutat meg, és egy burkolt célzással ér véget. Így a két költemény nem csupán variánsa egymásnak, hanem két külön műnek is tekinthető.
Nagyon jó elemzés és a legjobbkor jött! Részletes, alapos és finoman kritikus a tankönyvekkel szemben. Köszönöm! 🙂
A vers mazurkaritmusban íródott. A mazurka 3/4-es lengyel tánc, a „titi ta ta” ritmus a mazurka egyik legjellemzőbb ritmuskélete. A vers ritmusa:
titi ta ta titi ta ta
titi ta ta titi ta szün
titi ta ta titi ta ta
titi ta ta titi ta szün.
A verssorok ritmusa szerint a vers 4 sorának a szerkezete egybeesik a rímszerkezettel: a b a b.
Ha dallamot is írnék hozzá, annak a szerkezete: A B A Bvariáns lenne; B dominánsra, Bvar tonikára záródna, így egy versszak egy zenei eriódus lenne.
Igen. A vers valóban vonzza a dallamot, hajdan ifjúságomban a Klementina dallamára énekelve tanultam meg, ahogy a Rózsabimbóhoz verset is.