A fizikusok: középpontjában a huszadik század tudósainak nagy felelőssége áll (ők találták fel a tömegpusztító fegyvereket).
Társadalmi háttér: a 20. században a természettudományok, mindenekelőtt a fizika kutatási eredményei nagy erőket adtak az emberiség kezébe. Ezzel párhuzamosan az átlagember nem látta át a folyamatokat. Csak felhasználó lett, aki néha még a felhasználás legalapvetőbb szabályaival és veszélyeivel sincs tisztában.
„… egy gép csak akkor használható, ha a feltalálásához vezető felismeréstől függetleníteni tudta magát. Így aztán manapság minden szamár képes rá, hogy villanykörtével világosságot gyújtson – vagy egy atombombát felrobbantson.” (Möbius)
A második világháború jól megmutatta a tudományos felfedezések veszélyét. A tudomány eredményeit a hatalom számtalanszor állította gazdasági és hatalmi törekvéseinek szolgálatába, s nem rettent el a tömegpusztító fegyverek bevetésétől sem.
A műben a hidegháború és a fenyegető világkatasztrófa ellen emelte fel szavát Dürrenmatt. A dráma a tudósok és a társadalom erkölcsi felelősségének problémáját ragadja meg. „A fizika tartalmi kérdése: a fizikusok ügye. A fizika hatása: mindnyájunk ügye.”
Előzmények, források: A fizikusok Brecht Galileijének ellendarabja. Mindkettő a tudós felelősségét feszegeti, ám míg Brechtnél a tudós társadalmi felelősségvállalása magától értetődő erkölcsi kötelesség, addig Dürrenmattnál az erre való törekvés csapdába vezeti az egyént.
A fizikusok témájában emlékeztet más művekre. Hasonló művek:
- Csehov: 6-os számú kórterem
- Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Műfaj: tragikomédia, krimielemekkel keverve.
Az író tudatos iróniával használja fel a krimi eszközeit. A történetben minden a feje tetejére áll, a szereplők helyet cserélnek: akit orvosnak vélünk, az őrült, a bolondok pedig normálisak.
(A mű tulajdonképpen bűnügyi történet – ez a műfaj a 19. század végén önállósodott, de nem a szépirodalom, hanem inkább a szórakoztató irodalom részévé vált. Néhány modern szépirodalmi szerző azonban tudatosan élt a bűnügyi történetek szerkezeti elemeivel, feszültségkeltő eszközeivel a maga szépirodalmi alkotásában, amely valójában nem bűnügyi történet. Ilyen szerző volt Dürrenmatt is.)
Típus:
- középpontos dráma – Möbius találmánya áll a középpontban, a drámai konfliktus háttere egy erkölcsi probléma (szabad-e a tudósnak nyilvánosságra hoznia felfedezéseit, ha azok rossz kezekbe kerülve az egész emberi civilizáció létét veszélyeztetik).
- modern paraboladráma – a kor problémáit érzékelteti, nem törekszik valós életjelenségek bemutatására, elidegenít és allegorizál (gyakran merít ismert történetekből, mítoszokból).
(Parabola: példázat, a bölcsesség áthagyományozásának ősi eszköze. Egy konkrét, egyedi eset bemutatásával világít meg egy tágabb értelemben vett állítást vagy általános jelenséget, folyamatot. A középkorban a vallási vagy morális igazságokat dramatizált példázatként adták elő. A népi commedia dell’arte és a távol-keleti színház is ismerte.)
Brecht paraboladrámái paradoxonra épülnek, azaz egy olyan képtelennek látszó, ellentmondásosnak tűnő állításra, amely alaposan átgondolva igaznak bizonyul.
Téma: a tudományos felfedezések veszélye. A tudós számára a kutatás belső kényszer, elemi igény, létszükséglet, ugyanakkor nem akarja veszélybe sodorni a világot. (Ezért Möbius úgy dönt, hogy inkább kivonul a világból. Azt hiszi, a bolondokházába bezárkózva anélkül folytathatja kutatásait, hogy veszélybe sodorná az emberiséget.)
Cím: többes számú névszó, utal a szereplők valódi és megjátszott személyére, a dráma alaphelyzetére: a fizikusokra, akik elmenekülnek a világ elől.
Idő: a hidegháború időszaka (a korszak háttérként jelenik meg a műben).
Időtartam: a dráma csak néhány napnyi történetet mond el, előzményei azonban már hónapokkal korábbiak – a jelen a múlt szerves folytatása.
Helyszín: Les Cerisiers nevű magánszanatórium, zárt tér (valamelyest érvényesül a hármas egység, a tér, idő és cselekmény egysége a műben).
A helyszín szimbolikus jelentésű is: a minket körülvevő őrült világot jelképezi.
Azzal, hogy a cselekményt a bolondok házába helyezte, Dürrenmatt megteremti a téma bemutatásához szükséges távolságot. A helyszín egyúttal őrült világunk szimbóluma is, ahol az elmebetegek a világ elpusztításán munkálkodnak, a tudósnak pedig őrültnek kell tettetnie magát, nehogy felfedezésével az emberiség elpusztítását szolgálja.
Elméleti alapok: A fizikusok a klasszikus arisztotelészi elvekre épül, nagyjából megvalósul a hely, idő és cselekmény egysége.
Szerkezet: 2 felvonásból áll, paradoxonokra épülő mű: kint – bent, igazi – megjátszott
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
