Alaphelyzet: a drámai alaphelyzet már a drámatesten kívül létrejött, azaz a konkrét cselekmény megkezdődése előtt. A történet elején a zseniális tudós, Möbius már 15 éve egy elmegyógyintézet lakója. (Ugyanis rájött, hogy kutatási eredményei elpusztíthatják a világot, ha kikerülnek a társadalomba.) Joseph Eisler kém két éve él ugyanitt, és az a célja, hogy Möbius titkát kifürkéssze. Alec Jasper Kilton, a másik kém egy éve él ugyanitt, és ugyanez a célja.
Bonyodalom: két gyilkosság történt három hónap leforgása alatt.
Kibontakozás: az első felvonás végétől adagolja Dürrenmatt a leleplezéseket. Az olvasónak először az a gyanúja támad, hogy Möbius nem őrült. Aztán a három fizikus leleplezi magát egymás előtt, és kiderül, hogy egyikük se őrült. Az is kiderül, miért ölték meg az ápolónőiket.
Tetőpont: a doktorkisasszony önleleplezése – kiderül az ok-okozati kapcsolat a történések között.
Megoldás: a három fizikus az elmegyógyintézet foglya lesz, a világ sorsa egy őrült kezébe kerül.
Drámai konfliktus: paradox módon Möbius maga teremti meg a konfliktushelyzetet azzal, hogy meg akarja akadályozni a konfliktust. Kutatni akar, ugyanakkor meg akarja menteni a világot kutatása következményeitől. Kutatási eredményeit (a világképletet) megpróbálja titokban tartani, hogy megóvja a világot a veszélytől.
Csakhogy célja az ellentétébe fordul, ugyanis éppen a világból való kivonulással szolgáltatja ki az emberiséget a legnagyobb veszélynek. Nem tudja, de rossz helyet választ a rejtőzködés és a kutatás színteréül.
A konfliktus azáltal jön létre, hogy a világ behatol az elmegyógyintézetbe is. Csakhogy nem Kilton és Eisler a veszélyesek, és nem is a szerelmes nővérek, hanem Zahnd doktorkisasszony, az őrült elmeorvos, aki meg akarja szerezni a világ fölötti hatalmat.
Tettváltás-sorozat: a főhőst és ellenfelét is céljuk elérésének vágya sarkallja tettekre. Ezért teszik, amit tesznek:
Möbius
- bolondnak tetteti magát, hogy az elmegyógyintézetben élhessen
- meggyilkolja Monika Stettler nővért
- meggyőzi Eislert és Kiltont, hogy ők is maradjanak az elmegyógyintézetben
Zahnd kisasszony
- a betegek bizalmába férkőzik
- lehallgatja a betegek beszélgetéseit
- ráuszítja a három fizikusra a három ápolónőt
A különbség az, hogy míg a doktorkisasszony – egy őrült logikájával – pontosan kiszámítja tetteinek következményét, addig Möbius erre nem képes. Zahnd doktornő ugyanis tisztában van betegei helyzetével, de őt se a betegei, se az olvasó nem tudja helyesen megítélni, mert senki nincs birtokában az ehhez szükséges információnak.
Ellentétben a klasszikus komédiákkal jelen esetben az olvasó sincs beavatva. A dráma hatása is abban rejlik, hogy nem tudunk dolgokat egészen a legvégéig. A szereplők álarcai akkor hullnak le az olvasó előtt is, amikor a többi szereplő előtt.
Esztétikai minőség: komikum, de keserű komikum.
Példa: Newton beszélgetése Voss felügyelővel a darab egyik legkomikusabb része. A felügyelő úgy próbál a beteggel beszélgetni, mintha azt normálisnak tartaná. De miközben a beszélgetés során Newton normálisan viselkedik, addig pont a felügyelő viselkedése abnormális.
Nyelvezet: köznyelvi beszéd jellemzi
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
