A köpönyeg: Gogol egyik legismertebb elbeszélése. Az ún. kisember-novellák közé tartozik, melyeket az író pétervári csalódásai, a hivatalnoki életről szerzett kiábrándító tapasztalatai ihlettek. Több évig dolgozott rajta, többször is átírta, újraírta, kiegészítette.
Műfaj: elbeszélés.
Téma: egy hivatalnok új köpönyegre gyűjt, végül megvarratja, de ellopják, s ebbe belepusztul. Halála után kísértetként visszajön és igazságot szolgáltat.
Korstílus: realista (a befejezés fantasztikus).
A fantasztikummal kevert realizmus jellemző volt Gogol szemléletmódjára, írói módszerére. Valószínűleg hatottak rá E.T.A. Hoffmann orosz fordításban megjelent írásai.
Hangnem: változatos. Tárgyilagos, ironikus, szarkasztikus, humoros, néhol érzelgős, szentimentális.
A köpönyeg egyik legfeltűnőbb sajátossága a hangnemek keverése (gyakran egy mondaton belül is tapasztalható hangnemkeveredés).
- komikus: „Némelyik betűt különösen szerette; ha a másolásban ezekhez ért, egészen magánkívül volt, elmosolyodott, kacsintott egyet-egyet.”
- tragikus: „Eltűnt, nyoma sem maradt annak a lénynek, akit senki se védett meg soha, aki senkinek se volt kedves, senkinek se volt érdekes.”
- tárgyilagos: „Van Pétervárott egy kérlelhetetlen ellensége mindazoknak, akik évi négyszáz vagy ekörüli fizetést kapnak. Ez az ellenség nem más, mint az északi hideg.”
- érzelmes: „Ezekben a szívbemarkoló szavakban más szavak is csengtek: »Hiszen én felebarátod vagyok«.”
- szatirikus: „A tekintélyes személy, úgy látszik, nem vette észre, hogy Akakij Akakijevics már jóval túl járt az ötvenen, következésképpen legfeljebb csak viszonylagosan lehetett fiatalembernek nevezni, vagyis csak ahhoz viszonyítva, aki már elmúlt hetvenéves is.”
Helyenként patetikus a hangnem, pl. amikor egy fiatal hivatalnokot mélyen megindít Akakij Akakijevics panaszos tiltakozása, és egy életre eltölti a felebaráti szeretet érzésével. Azonban ez a pátosz valójában irónia: az elbeszélői irónia része, hiszen Akakij Akakijevics szánalmas sorsához nem rendelhető hozzá valódi ünnepélyesség.
Hangulat: a történetet egyszerre érezzük tragikusnak és komikusnak (tragikomikus hatású).
Helyszín: a hivatalnok munkahelye és lakása Szentpéterváron.
Időtartam: pontosan nem állapítható meg, kb. egy év.
Cím: névelős névszó, utal a novella központi témájára.
Cselekmény: másodlagos jelentőségű maga a novella meséje és igen egyszerű történet, néhány mondatban összefoglalható.
Egy magányos és jelentéktelen hivatalnok életének célt ad készülő, új köpönyege, amit azonban az első adandó alkalommal elrabolnak tőle. Hiába keres igazságot, megszégyenítik, végül belehal bánatába. Halála után kísértetként visszajár a túlvilágról és mindenkiről leráncigál mindenféle köpönyeget, egészen addig, míg az őt megszégyenítő tekintélyes személy bundájának elrablásával elégtételt nem vesz sérelméért.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
