Szereplők:
Akakij Akakijevics Basmacskin: főszereplő, de lefokozott karakter, jelentéktelen személy. Ebben egyaránt szerepe van a furcsa nevének, foglalkozásának és személyiségjegyeinek.
Családneve, a Basmacskin humoros hatást kelt, mert oroszul cipőt jelent. Vagyis az elbeszélő egy tárgytól, a cipőtől származtatja hősét. A keresztnév és az apai név együttes hanghatása is komikus (a „k” hangok sűrű közelsége miatt). Gogol anekdota formájában meséli el a név keletkezését. (A többi név is komikus hangzású.)
Az Akakij Akakijevics név azért is beszédes, mert azt jelzi, hogy a főhős a keresztnevét is apja neve után kapta – ez azt jelzi, hogy a név viselőjéből hiányzik minden eredetiség vagy egyediség. Emellett az Akakij Akakijevics név egy ötletes nyelvi játékot is rejt, ugyanis a „kakoj” (na és milyen?) kérdés van elrejtve benne, amire viszont nem kapunk választ, éppen az egyediség hiánya miatt.
Tehát a főhősnek már a neve is a különlegesség hiányát tükrözi, azt hangsúlyozza, hogy Akakij Akakijevics átlagember, jellegtelen, élete üres, tartalmatlan, szürke és monoton.
Gogol részletesen bemutatja főhősét, aki a hivatalnokok között a legelesettebb: egy senkitől meg nem hallgatott, magányos, megnyomorított kisember. Nincs családja, nincs magánélete, jámboran tűri megalázó életkörülményeit.
Foglalkozását tekintve aktamásoló hivatalnokként dolgozik egy ügyosztályon. Élete értelme a munka, szereti a másolást, de önálló, kreativitást igénylő munkára képtelen. Amikor egyszer esélyt kap arra, hogy érdekesebb munkát végezzen (adnak neki egy fogalmazási feladatot), kudarcot vall vele, és megmondja a főnökének, hogy inkább másolni akar.
És nemcsak az írás, hanem a beszéd terén is korlátozottak a képességei. Sokszor olyan szavakkal fejezi ki magát, amelyeknek semmi értelmük nincs. Gyakorlatilag elfelejtette, hogyan kell beszélni.
Életvitele ugyanilyen szegényes és korlátozott. A másoláson kívül semmi sem létezik a számára, öltözetével nem törődik, igénytelenül étkezik, és nincs semmilyen szórakozása azon kívül, hogy hazaviszi a munkát és otthon is másol. A világban a kézírásáról álmodozva, szórakozottan közlekedik. Munkatársai gyakran gonoszkodnak vele, kigúnyolják. amit Akakij Akakijevics birka módra elvisel.
Szóval testi, lelki, szellemi nyomorban él, de ő maga nem érzékeli saját megnyomorodottságát, nem szenved annak a világnak korlátoltsága, szűkössége miatt, amelyben él, elvan a maga zárt körében.
Monoton hétköznapjait egy kellemetlen esemény zavarja meg: köpönyege (télikabátja) elkopik. Először javíttatni akarja, de a szabó szerint nem lehet már megfoltozni, újat kell venni.
Akakij Akakijevics ezt csapásként éli meg, de aztán megszületik benne az új köpeny „örök ideája” – a platóni eszméket idéző emelkedett „idea” szó ellentétben áll a cél (köpeny) hétköznapiságával, jelentéktelenségével. (A kisszerűség és az emelkedettség egymás mellé rendelése komikus hatást eredményez.)
Akakij Akakijevics nyomorúságos világában egy új köpönyeg hatalmas nagy dolog. Ahogy ez a teljesen mindennapi tárgy életcéllá, vágyálommá válik, a főszereplő egész életformáját megváltoztatja. Ironikusan fel van nagyítva Akakij Akakijevics vágyakozása az új köpönyeg után: folyton ábrándozik róla, takarékoskodik miatta stb.
A hivatali munka, az embertelen bürokrácia megfosztotta egyéniségétől. Az új köpönyeg méltóságot, önérzetet ad neki. Amikor először ölti magára, kirúg a hámból: munka után nem másol, hanem csak heverészik. Sőt, mivel az irodafőnök estélyt ad az új köpeny tiszteletére, társaságba is megy: pezsgőzik a munkatársaival, aztán kis híján megszólít egy nőt az utcán. Mintha nem is ugyanaz az ember volna.
Hazafelé menet azonban elrabolják a köpönyeget, s ezzel elveszik Akakij Akakijevicstől azt a reményt is, hogy új életet kezdhet. Kétségbeesetten próbálja visszaszerezni, de senkitől nem kap segítséget.
A vágy, hogy visszakapja élete értelmét, arra ösztökéli, hogy felülmúlja önmagát: életében először nem megy munkába, hanem felkeresi a kerületi rendőrkapitányt. Annak titkárai le akarják rázni, de életében először a sarkára áll. Ám amikor a tekintélyes személy, akihez segítségért fordul, végképp elutasítja, összeroppan és hamarosan meghal.
Egyrészt köpönyeg nélkül megfázik, másrészt az új köpönyeg – élete értelme, célja – elvesztése miatt hal bele a fájdalomba. A köpönyeg magát a főhős életét jelképezi.
Tekintélyes személy: magas, tábornoki rangú hivatalnok, a saját hatalmától megmámorosodott ember. Alakja arra világít rá, hogy Gogolnál az emberi jelentéktelenség, a „kisemberség” nem függ társadalmi rangtól és hivatali beosztástól. A tábornok gondolat-és érzésvilága ugyanolyan szűk és korlátolt, mint Akakij Akakijevicsé.
Bemutatása szójátékok halmozásával kezdődik: „Tudni kell, hogy ez a tekintélyes személy csak nemrég lett jelentékeny személlyé, és azelőtt csupán jelentéktelen személy volt. Egyébként az ő állását most sem tekintették jelentékenynek más jelentékenyebbekéhez viszonyítva. De még mindig akadnak olyan körök, amelyek számára mégis jelentékeny az, ami mások szemében jelentéktelen.”
A tekintélyes személy számára a hatalmi téboly rögeszméje okozza azt a „belső gyönyörűséget”, amit Akakij Akakijevicsnek az új köpönyege. Vagyis élete nagy céljának azt tekinti, hogy mások rettegjenek tőle, és kiélvezhesse a beosztottjai fölötti hatalmát, a hivatal adta tekintélyét. Ezért a képtelenségig eltúlozza saját fontosságát, holott valójában jelentéktelen ember. Ez az arányeltolódás, torzulás groteszk hatást eredményez.
Rendőrfőnök: szintén torz figura, aki épp az áldozat bűnösségét akarja bebizonyítani.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
