Munkássága: három műfajban alkotott jelentőset: elbeszélés, vígjáték és regény.
- novellák – jellegzetességük a groteszkbe hajló humor és a fantasztikum, legfontosabb témájuk a kisember, különösen a kishivatalnok sivár élete.
Gogol első elbeszélése 1830 elején jelent meg. Első jelentős műve a Tanyai esték c. kétkötetes elbeszélésgyűjtemény (eredeti cím: Esték egy gyikanykai tanyán), az I. kötet 1831-ben, a II. kötet 1832-ben jelent meg. Rendkívüli sikert aratott, Puskin is azt írta róla, hogy ámulatba ejtette.
Akkoriban Péterváron divatba jött az ukrán téma, mivel egzotikusnak érezték a „kisorosz” népi jellegzetességeket. Gogol novellái az ukrajnai folklórból táplálkoznak, áthatja őket a paraszti jókedv. A realizmus (a kozákok mindennapi élete) fantasztikummal (furcsa ördög-és boszorkányhistóriákkal) keveredik. És itt jelenik meg az a groteszkbe hajló humor, amelynek Gogol későbbi alkotásaiban is fontos szerep jut.
Második novelláskötete a Mirgorod, amely 1835-ben jelent meg és négy elbeszélést tartalmaz. A legjobb elbeszélés a Tarasz Bulba, amely az ukrán kozákok hősi múltját idézi fel (16-17. századi harcait a külföldi elnyomókkal szemben). Mintául Walter Scott történelmi regényei szolgálhattak. A kötet többi novellája a vidéki földesúri élet szokásait ábrázolja humoros formában.
1835-ben jelent meg az Arabeszkek c. kötet, amelyben már Gogol jellegzetes kisember-novelláiból is található néhány (pl. Az arckép, Az őrült naplója). A későbbi hivatalnok-novellák közül a legfontosabbak: Az orr (1836), A köpönyeg (1842). Ezek abszurd történetek, melyekben a kisember tudattalan szorongásai jelennek meg, s az élet groteszk ésszerűtlenségek halmazának tűnik.
- vígjátékok – Gogol komikus vénája, a szatirikus ábrázolás iránti hajlama mutatkozik meg vígjátékaiban. Leghíresebb vígjátéka A revizor, melyet 1836-ban mutattak be először. Gogol ezt a művét is sokáig csiszolgatta (1834-től 1842-ig dolgozott rajta, folyton átjavította, jeleneteket cserélt fel vagy hagyott ki stb.).
A revizor egy isten háta mögötti jellegzetes orosz kisvárosban játszódik, ahová revizor érkezik Pétervárról, méghozzá inkognitóban, titkos utasítással. A helyi vezetőség persze megriad, mert itt mindenki korrupt a polgármestertől az utolsó közrendőrig. Mindenki züllött, sikkasztó és megvesztegethető, és mindenki visszaél a hatalmával. Főszereplő nincsen, mindenki „hős”.
A humor fő forrása a vígjátékokban hagyományosan megjelenő személycsere – Hlesztakov megjátssza a revizort. De a többiek is mind szerepet játszanak: mindenki másnak akar látszani, mint ami. Nincsenek erényes, pozitív tulajdonságokkal rendelkező szereplők, és a bűnösök nem bűnhődnek meg. Ebben azért érezhető némi keserűség, annak ellenére, hogy maga a történet vicces.
- regény – Gogol utolsó és minden eddigit betetőző műve egy utaztató (pikareszk) regény, a Holt lelkek, melyre 7 évet áldozott az életéből: 1835-től 1842-ig írta. Főhőse egy minden hájjal megkent szélhámos, Csicsikov, aki állandóan úton van.
Most éppen N. kormányzósági székvárosba utazik, ahol hamarosan az előkelő társaság középpontjába kerül. Csiszolt modorával könnyen tud barátságokat kötni a helyi földesurakkal, akiket sorban felkeres, pár napot vendégeskedik náluk, aztán előáll azzal az ötlettel, hogy megvásárolná tőlük meghalt jobbágyaikat, azaz a „holt lelkeket”.
A halott jobbágyok után a következő népszámlálásig úgy adóznak a földesurak, mintha élők lennének. Csicsikov hajlandó magára vállalni a halott jobbágyok adóterhét, így a földbirtokosok (Manyilov, Korobocska asszony, Nazdrjov, Szobákevics, Pljuskin) potom pénzért vagy ingyen eladják neki őket. Csicsikov közel 400 halott jobbágyra tesz szert.
Ezután visszatér a városba, ahol már azt suttogják róla, hogy milliomos, és a bálokon körülrajongják a nők. Csicsikov elzálogosítja a halott jobbágyokat, így próbál meggazdagodni, és még mielőtt kiderülne a szélhámosság, odébbáll.
A regény világa kiábrándító és groteszk, a halott lelkek olyanok, mintha élők lennének, az élő emberek pedig (a torz lelkű földbirtokosok, akiknek állott életébe Csicsikov megjelenése visz mozgalmasságot) olyanok, mintha halottak lennének. Csicsikov egyetlen tiszta lelkiismeretű, erkölcsös földesúrral sem találkozott utazásai során.
Jelentősége: Gogolt az ún. kisember-irodalom megteremtőjének tartják. Jelentőségét növeli, hogy az orosz irodalom őáltala fordult a verses műfajoktól a próza felé.
Gogolt Puskin fedezte fel, tőle kapott bátorítást, sőt, felhasználható irodalmi témákat is (két legismertebb alkotása, A revizor és a Holt lelkek Puskin ötlete nyomán született.)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
