Értelmezés: többféle értelmezési lehetőséget nyújt a történet. Akakij Akakijevics halálának mindkét értelmezése tartalmaz tragikus és komikus mozzanatokat is.
- A köpönyeg a főhős életében a fő érték, a tárgyiasult „örök idea”, s az elvesztése miatti bánatba hal bele. A köpönyeg adott neki emberi méltóságot, a köpönyeg adott az életének új távlatot. Amikor elrabolják tőle, nem csupán a köpönyegtől fosztják meg, hanem emberi méltóságától és élete értelmétől is, így a végén kísértet képében visszatérve emiatt áll bosszút.
A hivatalnok áldozat, élete tragikus, csak halála után tehet meg dolgokat: igazságot szolgáltat önmagának. Kísértetként való bosszúállása azonban komikus is, ezzel Gogol ítéletet is mond Akakij Akakijevics felett, akinek az élete sem ért többet, mint a köpönyege.
Éles társadalomkritika a mű: egy olyan világot ábrázol, ahol az ember és munkája úgy elértéktelenedett, hogy egy köpönyeg egy élet értelme, célja lehet. Ahol egy új köpönyeg ad emberi méltóságot és önérzetet.
A műből nemcsak konkrétan Akakij Akakijevics sorsát ismerjük meg, hanem általában a pétervári csinovnyikok világát is. A többieknek is eseménytelen, sivár, elszomorító életük van, ők is megaláztatásokat szenvednek el. Nyilvánvaló, hogy csak vegetálnak a kishivatalnokok.
- A főhős halála a hivatali incidens következménye, melynek során a tekintélyes személy megkérdőjelezi csinovnyikként birtokolt erényeit. Ez azért olyan nagy megrázkódtatás a számára, mert létének alapja szűnik meg.
Akakij Akakijevics egész életében mintaszerű csinovnyik volt, identitása is szorosan összefonódik csinovnyik voltával: értékrendjét, magatartását ez szabja meg. Egész pályafutása alatt megalázkodott, mindig igazodott a hivatali hierarchiához és felettesei értékrendjéhez. Életének az volt az értelme, hogy a rangban felette állók elismerését kivívja.
Egyszer fordult elő (akkor is önhibáján kívül), hogy egy feljebbvalóját felháborította a viselkedésével. Ügyetlen, félénk kérelme miatt a tekintélyes személy valóságos dührohamot kapott és kidobta az irodájából. Így Akakij Akakijevics olyan helyzetbe került, amilyenben egy csinovnyik képtelen élni.
Azzal, hogy kiváltotta egy magasabb rangú személy rosszallását, nemtetszését, sőt, haragját, megszűnt csinovnyiknak lenni s egész élete összeomlott. A fegyelemsértés miatt kapott durva, kemény dorgálástól Akakij Akakijevics megdermed, elsápad, remegni kezd, csaknem elájul. És másnap kitör rajta a betegség.
Újdonsága: Gogol a kisember-irodalom megteremtője, a csinovnyikok életéről, szorongásairól, félelméről ír.
Jelentősége: Dosztojevszkij szavai szerint: „Mindnyájan Gogol köpönyegéből bújtunk ki” – ezzel a Gogolt követő orosz írókra utalt és elismerte A köpönyeg korszakos jelentőségét.
Szavai arra is utalnak, hogy az orosz irodalomban Gogol prózájában jelent meg először a kisember mint téma és a groteszk ábrázolásmód.
Magyar fordítás: először Arany János ültette át magyar nyelvre egy német fordítás felhasználásával 1875-ben. Az idézett szövegrészletek Makai Imre fordításai.
Utóélete: Gogol számos követőre talált hazájában és külföldön is, mind központi témája (a csinovnyik), mind groteszk ábrázolásmódja tekintetében.
A csinovnyik-téma az orosz prózában sok más alkotó életművében megjelenik, pl. Dosztojevszkij: Szegény emberek, Csehov: A csinovnyik halála, Tolsztoj: Ivan Iljics halála.
Gogol valószerűt és képtelent egybemosó szöveguniverzuma szintén folytatható hagyománynak bizonyult a 20. századi európai irodalomban, melynek voltak abszurd (képtelen) prózavilágokat alkotó szerzői (pl. Franz Kafka, Örkény István).
