Írói stílus: stílushumor jellemzi. A komikus hatást nem a téma váltja ki (amely önmagában nem nevetséges), hanem az elbeszélő modora. Hűvös tárgyilagossággal indít, aztán ez a hangnem hirtelen megszakad, és maró gúny váltja fel. Ez a rögtönzés benyomását kelti.
Ironikus hatást kelt az elbeszélő fontoskodása, tudálékossága, azaz hogy fölösleges, jelentéktelen részleteket mutat be aprólékosan (pl. „Az anya még gyermekágyban feküdt, az ajtóval szemközt, jobb kéz felől a koma állt, Ivan Ivanovics Jeroskin, igen kiváló ember, aki mint irodafőnök szolgált a szenátusban, mellette pedig Arina Szemjonovna Belobrjuskova, a komaasszony, egy kerületi kapitány felesége, ritka erényes asszonyság.”).
Ugyanakkor miközben a jelentéktelen információkat pedánsan részletezi, a fontos dolgokról hallgat (pl. a főhős életéről öreg koráig semmit nem tudunk meg).
Olykor bőbeszédű, de úgy, hogy közben nem ad át semmi lényeges információt, pl. „Erről a szabóról, persze, nem volna szükséges sokat beszélni, de mivel már az jött a divatba, hogy az elbeszélésben minden személy jellemét teljes pontossággal meg kell rajzolni, nincs mit tenni, gyerünk, ide azzal a Petroviccsal, hadd fessem le!” A komikus hatást az adja, hogy e hosszas felvezető után csak annyit tudunk meg Petrovicsról, hogy minden ünnepnapon ivott (ennyiből áll a „jellemzése”).
Ezek a tudatos írói megoldások azt eredményezik, hogy a narrátor beszédmodora hanyag és naiv fecsegésnek tűnik. Ezáltal a szöveg az élőszóbeli, bizalmas közlés illúzióját kelti és a rögtönzés hatását teszi. Mindez az egész elbeszélést a valóságos történet illúziójával ruházza fel.
A mű egy anekdotával zárul (az éjjeliőrnek öklöt mutató bajuszos kísértetről), ami visszahozza a kezdeti komikus elbeszélésmodort, így a hangulat nevetésben oldódik fel.
Írói eszközök: szkáztechnika (a szóbeliség, az élő beszéd illúziójának felkeltése) – módszerei:
- az elbeszélő a szerző pozíciójából szólal meg, megteremtve a történetmondó és hallgatósága kommunikációs helyzetét (pl. „de mindenekelőtt az olvasónak meg kell tudnia”)
- az élő előadás stílusát idéző írói eszközöket használ, pl. a rögtönzés benyomását keltő nyelvi fordulatokat (pl. „Azt mondják”, „Ha emlékezetem nem csal”, „Volt, ahogy volt”)
Továbbá különféle szatirikus hatású stilisztikai és nyelvi elemek uralják a szöveget, pl. szójátékok, képtelen túlzások, fölösleges részletek kiemelése, lényegtelen kitérők (közbeszúrt anekdoták), logikátlan szókapcsolatok, ellentmondások.
Fontos eszköz a hitelesítés, a valószerűség látszatának felkeltése (az eseményeket olyan tényként adja elő az elbeszélő, amelynek nem ismeri pontosan minden részletét, de amely valóban megtörtént).
A történet folyamán maga Akakij Akakijevics is elbeszélővé válik, minthogy az új köpönyeg elrablásának történetét hatszor is elmondja a novella folyamán (az éjjeliőrnek, háziasszonyának, a kapitánynak, a hivatalnokoknak, a tekintélyes személynek, s végül lázálmában). Így Akakij Akakijevics nemcsak szereplője az elbeszélésnek, hanem alakítója is. Története elmondásával áldozatból egy igaz történet hírmondójává válik.
Esztétikai minőségek: a jellemző esztétikai minőség a groteszk, a főhős halála tragikomikus.
A groteszk a komikumnak az a fajtája, melyben a legszélsőségesebben ellentétes elemek fonódnak össze, és ezek közül az egyikben van valamilyen torz, rút vagy félelmet keltő vonás, a másikban pedig valamilyen kedves, bájos vagy kicsinyessége miatt nevetséges vonás),
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
