A groteszk ábrázolás eszközei:
- az alapvetően komikus stílusba néhol váratlanul behatol egy másik, szentimentális, patetikus hangnem. Ez az ellágyulás tudatos írói megoldás Gogol részéről, mely a groteszk hatást eredményezi.
Az érzelmes részek a szánalom felkeltését célozzák, ilyen pl. az Akakij Akakijevicset kínzó bosszantások, gúnyolódások felsorolása. (Ez a rész – onnantól, hogy „A fiatal hivatalnokok folyton gúnyolták…” a bekezdés végéig – eredetileg nem szerepelt a novellában, a kezdeti változatok egyszerű anekdotát adtak elő. Gogol később írta bele, hogy bonyolultabbá, groteszkké tegye a stílust.)
- a groteszk ábrázolás másik eszköze az arányok megbontása: korlátolt, kicsinyes, szűk világban játszódik a történet, de ezen szűk határok között az író eltúlozza a részleteket.
Így lehetséges, hogy a másolás, amely valójában egyhangú, lélekölő munka, a főhős számára „gyönyörűség”, boldogságot, lelki megnyugvást adó „szórakozás”, az új köpönyeg (télikabát) varratása pedig, amely a valóságban hétköznapi dolog, neki óriási nagy esemény. Ez az aprócska cél egy ironikusan felnagyított vágyálom lesz, amely önérzetet, emberi méltóságot ad Akakij Akakijevicsnek.
- szélsőséges, össze nem illő elemek társítása, egymás mellé helyezése groteszk hatást eredményez, pl. tragikomikus ellentét van Akakij Akakijevics felfokozott vágyakozása, eltúlzott képzelgése, képtelen takarékossági tervei és a vágyálomként megjelenő tárgy, a köpönyeg hétköznapisága, jelentéktelensége között.
Akakij Akakijevics már a spórolás idején is más embernek érzi magát, komikus ellentét feszül a cél kisszerűsége és az érdekében meghozott „nagy” elhatározások által kiváltott boldogság, lelki gazdagodás között („Ettől kezdve mintha egész élete tartalmasabbá vált volna, mintha megnősült volna…”).
Olyan hétköznapi dolog megkívánását, mint egy nyusztprém gallér, nagy merészségnek érzi: „Olykor tűz lobbant fel a szemében, sőt a legvakmerőbb, a legmerészebb gondolatok villantak át agyán: ne tétessen-e nyusztprémet a gallérjára?”
Amikor sikerül szert tennie az új köpönyegre, erre a teljesen mindennapi tárgyra, azt különleges pillanatként, diadalünnepként éli meg, és amikor először fölveszi, „belső gyönyörűséget” érez. Annyira nagy dolog a számára, hogy még az önérzetét is növeli.
Nagyon groteszk, hogy egy olyan apróság, mint egy új köpönyeg, magát az életet jelenti Akakij Akakijevicsnek, és amikor elrabolják tőle, meghal bánatában.
- groteszk hatást tesz a komikus és tragikus részletek váltogatása, pl. Akakij Akakijevics halálának leírásakor. Az elbeszélő száraz, tényközlő hangon bejelenti: „Szegény Akakij Akakijevics végül kilehelte lelkét.” Aztán jelentéktelen apróságok részletezésébe fog, fölöslegesen felsorolja a főhős hagyatékát (lúdtollak, papír, zokni, gomb és a régi hacuka). Végül érzelmes-patetikus hangon kifejti, hogy Akakij Akakijevics halálát nem vette észre senki.
A zárlat is groteszk. Az elbeszélő megjegyzi: „szerény kis történetünk váratlanul fantasztikus befejezést nyer”. Csakhogy a kísérethistória cseppet sem fantasztikusabb, mint maga az egész elbeszélés. Sőt, a kísértet mintha természetesebben mozogna a világ szokványos jelenségei között, mint a főszereplő tette, amíg élt.
A zárlatban megjelenő fantasztikum a romantikus kísértethistóriákra emlékeztet. A bosszúállás motívuma összekapcsolódik az igazságszolgáltatás motívumával. Ez egyszerre komikus (Akakij Akakijevics legalább kísértetként elégtételt vesz nyomorúságos életért és haláláért) és parodisztikus (az igazságszolgáltató gondviselés paródiája).
A zárlatban elmondott „gyászbeszéd” szintúgy paródia: a maga közhelyességével az álszent siránkozókat figurázza ki.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
