Munkássága: Karinthy elbeszélőként és lírikusként is jelentős alkotó, de legnagyobb teljesítményének paródiáit tartjuk. Pályáját humoros világszemléletre való hajlama határozta meg.
Írói egyéniségének legfeltűnőbb vonása a kihívó, bizarrba hajló komikus látásmód. Irtózott minden fontoskodástól, irtózott a nagyképűségtől, megvolt a fogékonysága minden logikátlanság kifigurázására. Regényeiben, elbeszéléseiben, humoreszkjeiben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd és a fekete humor irányába alakította tovább. A sikert is paródiagyűjteménye hozta meg számára.
Mégis minduntalan szakítani akart a humorral, a szatírával, s ki akart törni a komoly regény, a komoly novella, a komoly vers irányába.
Magas művészi szintre emelte a komikus irodalmat, de az mindig fájt neki, hogy a közönség csak a szórakoztató irodalommal kapcsolja össze a nevét, és az elgondolkodtató, filozofikus írót nem látják benne. Élete utolsó szakaszában egy noteszbe feljegyezte: „Úgy használnak engem, mint a krumplit először Európában – virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják.”
Sokoldalú és termékeny író volt. Számos publicisztikai műfajban alkotott, írt humoreszket, krokit (publicisztikai műfaj, egy érdekes téma rövid felvázolása), novellát, kritikát, tárcát, karcolatot (egy problémát körüljáró, rövid szépprózai műfaj), paródiát és elvétve néhány verset is. Tárcáinak, szatirikus cikkeinek témái: a kor társadalma, az ország elmaradottsága.
Műfordításokat is készített, fordított pl. Heinét, Mark Twaint, sok színdarabot és regényt, de lefordította A. A. Milne Micimackó és 1914-ben Jonathan Swift Gulliver utazásai c. művét is.
Művei kötetben is megjelentek:
- novellák,1912: Esik a hó, Ballada a néma férfiakról
- humoreszkek, 1912: Együgyű lexikon, Görbe tükör
- Így írtok ti (humoros-szatirikus antológia, 1913) – darabjai Karinthy meghatározása szerint paródiák, „irodalmi karikatúrák”. A komikus hatás elérése céljából a parodizált írót vagy stílust a jellegzetesen egyedi vonások eltúlzásával, eltorzításával utánozza. A Karinthy-paródiák esztétikailag is következetesek, céljuk nemcsak a játékos szórakoztatás, hanem kritikának is tekinthetők. – A konzervatív, akadémikus írók (pl. Szabolcska Mihály, Herczeg Ferenc) paródiái maró gúnnyal átszőtt, szatirikus támadások, a nyugatos szerzők (pl. Kosztolányi, Ady, Babits) karikatúrái ellenben csak huncutkodó fricskák és rokonszenvet árulnak el. Karinthy nem ártott velük harcostársainak, sőt, népszerűbbekké tette őket, mivel sok olvasó előbb ismerte meg a paródiát, és csak utána vette kezébe az eredeti alkotást.
- Találkozás egy fiatalemberrel (novelláskötet, 1913)
- Kék hajó (novelláskötet, 1915)
- Utazás Faremidóba (fantasztikus regény, 1916) – Swift Gulliver utazásai c. regényének „továbbírása”, szatirikus mű.
- Tanár úr kérem (1916)
- háborúellenes szatírák, újságtárcák: Így láttátok ti (1917), Krisztus és Barabbás (1918)
- Gyilkosok (elbeszélések, 1921)
- Capillária (1921) – szatíra a férfi-nő szerelemről.
- Nevető dekameron (100 humoreszk, 1923)
- Harun al Rasid (kis novellák,1924)
- Ki kérdezett…? (tanulmányok, 1926)
- további kötetei: Minden másképp van (1929), Hasműtét (1933), 100 új humoreszk (1934), Nevető betegek (1936) stb.
Kiemelendő még:
- Nem mondhatom el senkinek (verseskötet, 1930) – Karinthy ritkán írt verset, ez volt az első verseskötete. Költészetének ihlető tapasztalata a szerelem, a kor válsága.
- Utazás a koponyám körül (naplóregény, 1937) – Karinthy egyik legjelentősebb alkotása, melyben humoros-ironikus megközelítésben számol be betegsége (agydaganat) minden részletéről, leírása aprólékos és megdöbbentően hiteles.
- Mennyei riport (1937) – túlvilági látogatásáról szól
- Üzenet a palackban (posztumusz verseskötet, 1938) – második verskötetét Karinthy még maga rendezte sajtó alá, de már csak halála után jelent meg. A könyv gyönyörű, szabadon áradó, hosszú, rímtelen prózaversek gyűjteménye. 20 verset tartalmaz, melyekből hiányzik a központozás, így a sorok egymásba folynak. Karinthy kései költeményeinek alapélménye a meg nem értettség, a tehetetlenség, a magány és a reménytelenség érzése. A számvetés szándékával íródott kötetnyitó versben (Számadás a tálentomról) pl. azt a kudarcélményt vallja meg, hogy nem tudott jól sáfárkodni a tehetségével és hasznára válni a világnak, mert mély gondolatait nem méltányolták, csak szórakoztató humoristát láttak benne. A kötet záró versében (Üzenet a palackban) pedig összefoglalja életérzését, melynek alapmotívumait a tehetetlenség, a magány és az elszigeteltség adja.
Világszemlélete: a felvilágosodás racionalizmusában és a szabadelvűségben gyökerezik. Hatott rá Freud elmélete, valamint a modernség viszonylagosság-tapasztalata és kétkedő beállítottsága is.
Jelentősége: Karinthy előtt nemigen volt humor a magyar irodalomban. Ami volt (pl. Mikszáth humora), inkább realista humor volt. Karinthy humora a groteszk, az abszurd, a szatíra irányába mutató fekete humor. Sokkal maróbb, gúnyosabb, áttételesebb, cinikusabb. Ő valóban komolyan vette a humort. Híres jelmondata: „Humorban nem ismerek tréfát.”
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
