A rossz tanuló felel
Keletkezése: saját élmények adták a mű alapját. Karinthy középiskolás korában többször is átélte a rossz tanuló sorsát, hetedikben több tárgyból is megbukott, pótvizsgáznia kellett. Saját gyermekkori tapasztalatai jelennek meg a novellában, ezek a gondolatok és érzések az ő gondolatai, érzései lehettek diákkorában.
Műfaj: humoros novella, humoreszk (rövid, pergő ritmusú, humoros-komikus mű)
Téma: a táblánál való felelés részletes leírása
Stílus: közvetlen, az élőbeszédet imitálja.
Hangnem: humoros (de a humorral nem elutasítást, hanem együttérzést fejez ki), ironikus (a felelés során adódó helyzeteket Karinthy felnagyítja, szinte az abszurd határáig eltúlozva mutatja be), önirónia
Cím: témajelölő
Idő: századelő, századforduló (19-20. század fordulója)
Helyszín: a rossz tanuló a táblánál áll, ami nem véletlen – nyilvános volta miatt (halálos csönd van, mindenki őt nézi) ez a legkellemetlenebb része a felelésnek, és még a felelés után sem megy a helyére (a tanár nem küldi a helyére, ezért ott marad, s a következő felelés alatt is a táblánál álldogál, ami nagyon kínos helyzet).
Szerkezet: a műben megtalálhatók a klasszikus novella szerkezeti egységei
Alaphelyzet: a rossz tanuló nem készült fel a tananyagból
Bonyodalom: a tanár kihívja a táblához felelni
Kibontakozás: próbál úgy tenni, mintha tudná az anyagot, húzza az időt és bizonygatja, hogy készült
Tetőpont: a tanár másik diákot hív a táblához felelni, de a rossz tanulót nem küldi a helyére
Megoldás: a rossz tanuló a táblánál marad, mert még reménykedik, hogy javíthat, s halkan közbe-közbe dadog valamit, de aztán beletörődik a sorsába és vigaszt keresve elkalandoznak a gondolatai
Cselekményvezetés: lineáris
Hangulat: kedélyes, derűs, humoros, de a szorongó lelkiállapot is érzékelhető.
Előadásmód: E/3. személyű, mindentudó elbeszélő, ugyanakkor a kerettörténet, amelybe a novella illeszkedik – az író „álma” –, első személyű. Így a felnőtt és a gyermek látószöge egybemosódik: a gyerek részese az eseményeknek, míg a felnőtt számára mindez csak emlék, ugyanakkor a felnőtt utólag reflektál az eseményekre.
Elbeszélői nézőpont: a rossz tanuló nézőpontjából íródott a novella, az ő gondolatait osztja meg velünk Karinthy, az ő érzéseit ismerjük meg, így az ő szempontjaival tudunk azonosulni. Ez egy belső nézőpont, az elbeszélő együttérzéssel viseltetik a rossz tanuló iránt (ami nem igaz a jó tanulóra, akinek feleletét – A jó tanuló felel c. novellában – a többi diák, az osztály nézőpontjából, azaz kívülről láttatja).
Kifejezőeszközök: túlzás (a humor egyik legfontosabb eszköze, pl. halálraítélthez hasonlítja magát a felelő diák: „hogyne készült volna, a halálraítélt is elkészül: felveszi az utolsó kenetet és lenyíratja a haját”), hasonlat, ismétlés.
Motívumok:
- iskola – az élet metaforája (a munkahelyen, a társadalomban hasonló próbatételek várnak majd az iskolából kikerülő diákokra)
- tanár – a hatalom képviselője (a tanár-diák viszony a századforduló tekintélyalapú társadalmában sokkal inkább hierarchikus viszony volt, mint ma, a tanár több hatalommal rendelkezett, a büntetés több formájával élhetett, és nagyobb tisztelet övezte, a diákok gyakran féltek tőle)
- tanár-diák viszony (a tanárhoz való viszony lényegében a hatalomhoz való viszonyt jelenti, amely többféle lehet) – a tanárnak való megfelelés nélkülözhetetlen a „túlélés” szempontjából az iskolában ugyanúgy, mint az életben, ahol szintén be kell tartani bizonyos szabályokat, s a törvények áthágását ugyanúgy bünteti a társadalom, ahogy a tanár is elégtelent ad a felkészületlen gyereknek
- a rossz tanuló magatartása – archetipikus emberi magatartásforma (a tanárral – vagyis a hatalom képviselőjével – szemben megnyilvánuló viselkedést jelenti): az a tény határozza meg, hogy a rossz tanuló nem tud megfelelni az elvárásoknak, ez váltja ki nála ezt a dacos kétségbeesést
- osztálytermi hierarchia – a későbbi munkahelyi hierarchia előképe, felkészít az életre (az iskolában a tanár, a munkahelyen a főnök parancsol, és a diákok sem egyenrangúak, az egyes tanulók egy adott pozíciót foglalnak el a közösségben – ez a rangsor az iskolai teljesítmény alapján alakult ki –, s a legalul levőt mindannyian lenézik, kinevetik, megalázzák)
Esztétikai minőség: komikum.
Nyelvi eszközök: szabad függő beszéd, három pont (….), ami a bizonytalanság nyelvi kifejezése (szaggatottá, töredezetté teszi a szöveget).
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!
