Műfaj: novellafüzér (lazán összefüggő, rövid novellák sora), vagy humoreszkfüzér
Típus: humoros novella vagy novellaszerű humoreszk (a humoreszk könnyed hangvételű kisepikai műfaj, amely tömören, vázlatosan ír le egy helyzetet vagy személyt és csattanóval zárul). A kötet némelyik darabja átmenet a humoreszk és a humoros novella között.
Téma: a szerző a régi, azóta emlékké vált és megszépült diákéletet idézi fel, kisdiákként átélt élményeit, az iskolához és diáktársaihoz fűződő kapcsolatát. Újra beleéli magát az elveszett fiatalság érzésébe, a boldog iskolaévekbe, a 6. osztályos kamaszok szorongásaiba, félelmeibe és örömeibe.
A 20. század eleji iskolai hétköznapokat ábrázolja, de már a felnőtt élet ismeretében, okulva a felnőttek világában szerzett negatív tapasztalataiból. Gyerekkori élményeit teljességükben írja meg (a negatívak sem hiányoznak, pl. kiszolgáltatottság, kitaszítottság).
Korstílus: klasszikus modernség
Hangvétel: könnyed, kedélyes.
Cím: idézet a műből – az egyik novellában (A rossz tanuló felel) elhangzó mondat – „Tanár úr kérem, én készültem” – első fele.
Idő: 20. század eleje
Helyszín: Budapest (otthon, iskola, antikvárium)
Szerkezet: a mű több, rövid elbeszélést tartalmaz (az első kiadás 16 novellából állt, később további 4 novellával bővült). Ezek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, nem adnak ki egy összefüggő történetet, de azért szervesen összetartoznak. Néhány közös sajátosság összefűzi őket és egységessé teszi a kötetet:
- szereplők (diákok, tanárok)
- helyszínek (iskola, otthon)
- elbeszélői nézőpont (kamasz fiúé)
- hangvétel (humoros)
- nyelvezet (diákzsargon)
- humoreszkre jellemző ábrázolásmód (fő vonásokra redukált kidolgozás)
- terjedelem (rövid)
- jellemábrázolás eszköze (lélektaniság)
A novellák egy része kerek történetet mond el, más részük inkább magánbeszéd (egy diák monologizál benne).
Alapszituáció: az író gyerekként, hatodikos korában a felnőttségről ábrándozott, de aztán amikor megélte, kellemetlennek és tökéletlennek bizonyult. Most álmában újra hatodikos: „felébred” a VI. B osztályban, tehát újra beleéli magát fiatalkori énjébe, de úgy, hogy már a felnőtt ember tapasztalataival is bír.
Cselekményvezetés: lineáris. Van egy kronologikusan haladó, de vékony cselekményszál, amely lazán összekapcsolódó epizódokból áll. Mellékszál nincs, a főszál kitérők nélkül, egyenesen halad előre.
Stílus: humoros (az író finom humorral és lélektanilag hitelesen adja elő a diáktörténeteket).
Hangulat: játékos, kedélyes, derűs, optimista (csaknem mindegyik novella az életöröm érzését árasztja).
Emellett nosztalgikus (a diákélmények leírását áthatja az író saját iskolaéveire való visszaemlékezésének hangulata). Mivel ugyanaz a nosztalgia érezhető a könyvben, mint Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszai c. kötetében, Karinthy Kosztolányinak ajánlotta a művet, akivel testi-lelki jó barátok voltak.
Előadásmód: a bevezetés önmagáról szól és E/1. személyű, a többi novellának egy-egy másik diák a hőse és E/3. személyben íródott (olyan, mintha egy szemtanú mesélne).
Elbeszélői nézőpont: Karinthy egy-egy olyan tanuló nézőpontjából láttatja a diákéletet, aki gyöngén tanul, de törekvő, jóindulatú, és a szorult helyzetekben is ábrándokat szövöget. A nézőpont tehát a kamasz fiú nézőpontja, akinek mindennapjait a dolgozatok és felelések miatti félelem, a viták, a diákcsínyek, a nagy nevetések teszik ki.
Motívumok: visszatérő elemek a diákok szorongásai, félelmei, örömei és vidámságai
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
