Hasonló művek, intertextuális kapcsolat: számos világirodalmi összefüggést találhatunk a műben, pl. a kalandregények és a szerelmi regények műfaji szempontból mintát adtak Krúdynak, elsősorban angol, francia és orosz szerzők művei.
Szövegközti utalásokban megjelennek irodalmi mintaként a következő művek: Puskin: Anyegin, ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy, W. M. Thackeray: Hiúság vására. Nemcsak formai rájátszásokat találhatunk, hanem ezek a művek kiindulópontot adtak Krúdynak bizonyos cselekményelemekhez vagy nézőpontokhoz.
Van a műben egy mottóként is olvasható idézet Puskin Anyeginjéből, és ez nem véletlen. Két orosz író, Puskin és Turgenyev regényalakjaival szokták rokonítani A vörös postakocsi szereplőit.
Krúdy eszménye ugyanis a puskini és turgenyevi életszemlélet volt, főhőse gondolkodásában az illúzió és a csömör ötvöződik. Rezeda Kázmér egyszerre rabja a romantikus illúzióknak és az érzékiségnek, és kizárólag a férfi-nő kapcsolatban keresi a boldogságot.
Krúdy a szerelem egész skáláját felrajzolja az egészséges érzékiségtől a dekadens, tévelygő erotikáig. A női szereplők tekintetében is megjelenik a turgenyevi tiszta nőtípus és az új típusú érzéki asszony, de Krúdy ezt a két típust gyakran egyetlen nőalakon belül ábrázolja.
A regény szereplői is mondanak olyan mondatokat, amelyek felhívják a figyelmet a külföldi irodalmi példák jelentőségére, pl. Horváth Klára kisasszony egyik monológjában világirodalmi olvasmányait idézve ad hangot vágyainak:
„Orosz diáklánynak kellett volna lennem. Eh, hogy Kőbányán születtem!… Abban az országban még vannak férfiak. Gorkijnak lehettem volna a szeretője vagy egy nihilistának! Istenem, milyen egész, tökéletes emberek élnek Oroszországban. Még a regényalakok is, a Turgenyev regényeiből, vagy Oblomov, mind érdemesek arra, hogy egy nő beléjük szeressen.”
Emellett a szereplők sokszor fiktív irodalmi hősökkel vágynak azonosulni, pl. Madame Louise = kaméliás hölgy (ifj. A. Dumas: A kaméliás hölgy), Alvinczi Eduárd = Monte Cristo grófja (id. A. Dumas: Monte Cristo grófja), Horváth Klára = úgy érzi magát, mint egy solymász lovagnő Navarrai Margit udvarában (Navarrai Margitról is idősebb Dumas írt regényt Margot királyné címmel, ráadásul Navarrai Margit egy Boccaccio novelláihoz hasonló elbeszéléskötetet is írt, ami tovább mélyíti a szépirodalmi asszociációk körét).
Az irodalmi nevek halmozása, az irodalmi hősök megidézése jelentésformáló erővel bír, és annyi kulturális kontextust ad hozzá a regény szövegéhez, hogy külön tanulmányok születtek róla (Bánszky István, Gintli Tibor).
Értelmezés: A vörös postakocsi reprezentatív szeletet ad a pesti életből, Krúdy ugyanis egy olyan pesti regényt akart írni, amely bemutatja a főváros árnyoldalait.
A regény elején található szerzői levélben, amely Kiss József szerkesztőnek szól, megköszöni, hogy arról írhat, amiről kedve van Az alkotói szabadság fontos volt az író számára, és a kiadóval kiépített jó kapcsolatot jelzi, hogy a szerkesztőtől ezt megkapta.
Kiss József nem várta el Krúdytól „azt a valószerűséget, amelyre az írók a közönséget szoktatták”. Ez a levél kicsit beemeli a szerkesztőt is a történetbe, és már előre jelzi, hogy olyan regényt fogunk olvasni, amely fölötte áll a realista műfaji elvárásoknak.
A levél hangvétele borúlátó, Krúdy csaknem a teljes pesti társadalmat negatívan ítéli meg (ezt pl. szállóigék használatával fejezi ki: „becsületes ember, mint a fehér holló” stb.).
A pesti közéletről is említést tesz, és azt jelképesen „vásárként” jellemzi. Ez is jelzi, hogy a regényben alkalmanként moralizáló nézőpont fog érvényesülni (a moralizálásban Dickens és Thackeray hatása fedezhető fel, a „pesti vásár” szókapcsolat pl. Thackeray Hiúság vására című regényét idézi meg).
A levélből kiderül, hogy Krúdy a pesti valóságot, a Pesten tapasztalt nagyvárosi jelenségeket értékvesztésként élte meg. A társadalmi folyamatok elértéktelenedését, a társas kapcsolatok személytelenebbé válását, az emberi kötelékek kiüresedését érzékelteti, és enyhén moralizál a nagyvárosi sorsok fölött, vagy legalábbis kifejezi a megjelenített világgal szembeni morális kételyeit.
A bevezető (a levél) azonban borúlátóbb, mint az utána következő történet, amely nem igazolja vissza teljes egészében az előszóban megjelenő látásmódot. Vagyis a könyv elején kinyilvánított írói szándék kicsit más volt, mint amilyen a megvalósult regény lett (a történet ugyanis kevesebb társadalomkritikát tartalmaz, mint amit az előszó ígér).
Az olvasó is más benyomást szerez a szereplőkről (akik iránt együttérzés ébred benne), és a végkimenetelt is pozitívabbnak értékelheti, mint a levél alapján várható lett volna. Sőt, a bevezetőben felvázolt morális helyzetértékelés túlzásnak érződik a történet ismeretében.
Az elbeszélő néha szenvedélyes moralistaként viselkedik. Ő is, és a fővárosról véleményt mondó szereplők is vidékiek vagy előtte külföldön éltek, így a kívülálló nézőpontjából látják Pestet és a nagyvárosi életet. Ez egyszerre az ismerősség és az újszerűség érzetét is adja.
Azonban Krúdynál nincs a hagyományos értelemben vett társadalomkritika, mert az ábrázolt világról ő mindent a férfi-nő kapcsolaton keresztül mond el. A társadalmi problémák helyett egyéni sorsokat mutat meg, melyekben a szerelmi kalandok, a magány és az idő múlása játsszák a központi szerepet.
Úgy találta, a modern nagyvárosi közegben a regényíráshoz sem adottak a feltételek, mert ellen kell állnia a külvilág hatásainak, ezért úgy döntött, inkább a magányt választja. A postakocsi egy félreeső budapesti szálláshelyre viszi az elbeszélőt, ahol talán visszanyeri alkotókedvét.
„A magányban, amelyet a regényíráshoz választottam, talán érdekesebbnek látom az embereket, mint akkor, midőn közöttük éltem. Most mindenesetre jegyet váltok a postakocsira, és Budapestre utazom. A városban, mert minden embert ismerek, találok kvártélyt, hol nem lopják el a mesélőkedvemet.”
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
