Munkássága: nem tartozott egyetlen írócsoporthoz sem, ezért a nagy magányosnak szokták tartani.
Ez nem az emberi kapcsolatok hiányát jelenti, hanem azt, hogy egyik stílusirányzathoz sem tartozott. Igaz, lazán kapcsolódott a Nyugathoz, de ez a kapcsolódás felszínes volt. Krúdy írói fellépése megelőzte a nyugatosokét, és később sem csatlakozott a folyóirat köréhez, de nem tartozott a konzervatív csoportokhoz és az avantgárd magyar képviselőihez sem.
Életműve sokszínű, a legkülönfélébb irányzatok jellemzőit oltotta egymásba: (neo)romantika, realizmus, impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió, expresszionizmus és szürrealizmus is felfedezhető írásaiban.
Korának kezdeményező alkotói közé tartozik: formailag, stílusban és témáit tekintve is eredeti volt, és újításai is sok szempontból egybeesnek a nyugat-európai próza alakulástörténetével. Elutasította a realizmust, akárcsak a nyugati modernizmus nagy alkotói (Marcel Proust, James Joyce, Virginia Woolf).
Élt a hagyományos lélektan eszközeivel és felhasználta a modern pszichológia eredményeit is (a freudista lélekelemzés módszerét).
A 20. századi nyugat-európai próza sajátos időkezelését és a spontán emlékezés technikáját (amely Proustnál figyelhető meg) alkalmazta és művei szerkesztő elvévé tette.
A magyar íróelődök közül hatottak rá:
- Jókai – elbeszélésmód tekintetében
- Mikszáth – anekdotikus történetalakítás, lazább szerkesztés, különc figurák, de később eltávolodott a mikszáthi anekdotikus elbeszélőforma hagyományától
A világirodalomból hatottak rá: Dickens, Maupassant, Puskin és Turgenyev. Valamint kimutatható Bergson hatása.
Első elbeszélésein Mikszáth hatása érződik, de aztán rátalált egyéni hangjára, és sikerült kialakítania senki máséhoz nem hasonlíthatóan eredeti, speciális témakörét is (múltidézés, a szülőföld tájainak, lakóinak egyedi bemutatása).
Sajátos elbeszélésmódját az 1910-es években alakította ki. Ennek központi elemévé az emlékezés elbeszéléstechnikai megjelenítését tette.
Írásai erősen líraiak, álomszerű, időtlen lebegés érezhető bennük. Álom és valóság, emlékek, az idő által megszépült múlt és a lehangoló jelen állnak szemben egymással.
Rajongóit és kritikusait azonban mindenekelőtt Krúdy sajátos stílusa bilincseli le, mert van benne valami ódon báj, mágikus erő, amely megragadja az olvasót. Kifinomult érzékenységgel tudott alkotni, ösztönösen ismerte a nyelv titkait, a szavak rejtett ízét, mondatainak mélabús zenéje elringatja az embert. A kortársak leginkább prózájának költőiségére, zeneiségére figyeltek fel, Kosztolányi szerint „illatos, finom, álmokból és párából szőtt” művek Krúdy novellái.
Művészetének a romantikus-impresszionista stílusjegyek éppúgy tartozékai, mint – főleg pályája vége felé – a realista látásmód érvényesülése írásaiban. Sajátos színezetű realizmusa az 1920-as években alakult ki, a századforduló Pestje eszményítés nélkül jelent meg a műveiben.
Első novellája (Miért ölte meg Káin Ábelt?) 1982-ben, 14 éves korában jelent meg a Szabolcsi Szabadsajtóban. Első novelláskötete (Üres a fészek) 1897-ben látott napvilágot.
Legfontosabb művei:
- Szindbád-novellák – az első nagy sikert hozták, és Krúdy írásművészetének új szakaszát is jelezték (egy új, sajátos lírai novellatípust teremtett meg).
A novelláknak az Ezeregyéjszaka c. arab mesegyűjteményből ismert hajós, Szindbád a főhőse, aki csillapíthatatlan kalandvágyból újra és újra hajóra száll. Ez a nyughatatlanság és időtlenség Krúdy alteregóhősére is érvényes, csak éppen Krúdy Szindbádjának utazásai képletesek (ő az emlékezés hajóján utazik visszafelé az időben).
Szindbád alakja végigkíséri Krúdy prózáját.
Szindbád-kötetek:
- Szindbád ifjúsága (elbeszéléskötet, 1911) – Krúdy sajátos elbeszélésmódjának jegyében született a kötet.
- Szindbád utazásai (elbeszéléskötet, 1912)
- Szindbád ifjúsága és szomorúsága (elbeszéléskötet, 1916)
- Szindbád: A feltámadás (elbeszéléskötet, 1916)
- Szindbád megtérése (elbeszéléskötet, 1925)
Szindbád mint szereplő megjelenik Krúdy más műveiben is:
- Francia kastély (1912)
- Purgatórium (kisregény, 1933)
A 20. századi próza (különösen a kisebb műfajokban, novellákban) a költészet egyes jegyeit hordozza magán, ezért a szövegek erősen líraiak. Ez abban gyökerezik, hogy az elbeszélő nemcsak külső szemlélője a cselekménynek, hanem részese is, így személyisége beépül a műbe.
Ez az oka annak, hogy egy-egy Krúdy-novella lényegében egy prózában írt lírai költemény, és leghatásosabb eszköze a hangulatteremtés, a jellegzetes atmoszféra.
Jellemző Krúdy műveire a „boldog békeidők” iránti nosztalgia, sóvárgás is, mert az elmúlt kort nemesebb hagyományokkal, tisztább és poétikusabb emberi magatartással rendelkező, vonzó, értékkel teli korszaknak tartotta. Így történetei a századforduló tájékán, egy sohasem-volt Magyarországon játszódnak, egy idealizált világban, amely egyszerre valós és álomszerű, egyszerre szövik át az emlékek és a vágyak.
Műveiben a történelmi idő sokszor eltűnik a különböző idősíkokat egymásba csúsztató emlékezéstechnika miatt. A jelent és az elképzelt múltat, a realitást és az irrealitást montírozza egymásra.
Hősei lírai hősök, és többé-kevésbé az író hasonmásai. (Bár Krúdy mindig tiltakozott az ellen, hogy azonosítsák őt Szindbáddal vagy Rezeda Kázmérral, e figurák érzés-és gondolatvilágában, emlékeiben felismerhető az író.) Még életstílusát is eggyé ötvözte regényalakjainak életstílusával, és legendássá vált vele. Életrajzát is sokféle változatban megírta regényeiben, novelláiban egyaránt.
Legfontosabb alakmása az Ezeregyéjszakából származó Szindbád, aki az időtlenségben hajózik, és mindig a múlt után indul, emlékeit keresve. Akár 30 éves, akár 333, többnyire – a Purgatórium c. kisregényt kivéve – nem a jelenéről, hanem a múltjáról, emlékeiről értesülünk (amelyek kivétel nélkül nőkhöz fűződnek).
Az emlékek azonban felidézhetetlenek, így Szindbád csak a kiábrándító jelenig jut. Túl nagy távolság van az emlék és a valóság között, ezért az emlékek újraélése reménytelen. Ez az oka a novellák mélabús, rezignált hangvételének (a lemondás és csalódottság fájdalma határozza meg a hangulatot). Szindbád boldogságkeresése illuzórikus.
Krúdy hírnevét, sikerét fokozták ún. pesti regényei is, amelyek közül az első igazi közönségsikert A vörös postakocsi hozta meg számára. Az elismerés ráirányította a figyelmet korábbi műveire is.
- A vörös postakocsi (regény, 1913) – itt bontakozott ki először Krúdy új, korszerű emlékezetfelfogása és időkezelése
- Őszi utazások a vörös postakocsin (regény, 1917) – A vörös postakocsi folytatása, amelyben egy mellékszereplő, Alvinczi Eduárd kerül az előtérbe
A vörös postakocsi főszereplői, Rezeda Kázmér és Alvinczi Eduárd az alábbi Krúdy-regényekben is központi figurák:
- Nagy kópé (1921)
- Valakit elvisz az ördög (1928) – a magyar középosztályt megmenteni vágyó Alvinczi Eduárd dúsgazdag nábob, akinek szívében egy régi, szent, idealizált Magyarország képe él. Amikor nyírségi útján szembesül a valósággal, a hamis váltókat áruba bocsátó, anyagilag, erkölcsileg és szellemileg is lezüllött magyar urakkal, nagyot csalódik. Mivel a cégéres gazemberek láttán elkeseredik, kiábrándul, újra elindul a vörös postakocsin, ezúttal utolsó útjára. Ám nagyratörő ábrándjairól mégsem tud lemondani, mert sokkal jobban szereti a hazáját annál, hogysem abbahagyja a munkát és lemondjon a magyarság megmentéséről.
- A kékszalag hőse (1931)
- Rezeda Kázmér szép élete (1933) – Krúdyt annyira foglalkoztatta Rezeda Kázmér alakja, hogy élete vége felé írt egy külön regényt Rezeda Kázmérról.
Az 1910-es évek végétől kezdve Krúdy olyan további regényeket adott ki, amelyek különböző prózatechnikákkal készültek:
- Napraforgó (1918)
- Hét Bagoly (1922) – főhőse Szomjas Guszti, a híres ügyvéd, aki idős korában egy belső sugallat hatására elindul vidékről Pestre, hogy ott, ifjúsága színterén megtalálja azt, amit elvesztett. Ismét fiatal akar lenni, bepótolni, amit elmulasztott, jó és nemes cselekedeteket véghez vinni, de hiába kutatja a 20. század eleji Pesten ifjúkori emlékeit, nem találhatja meg őket, mert azokat az eseményeket még a 19. században élte át. A másik főszereplő egy fiatal író, Józsiás (Krúdy egyik önarckép-alakja), aki hátat fordít a jelennek, és műveiben nem akar hétköznapi embereket szerepeltetni, a való életet másolni. „Rossz szaga van az életnek… Én kivétel akarok lenni” – foglalja össze ars poeticáját.
- Boldogult ifjúkoromban (1929)
Az 1930-as években írásművészete klasszicizálódott. Kései művei:
- Az élet álom (elbeszéléskötet, 1931)
- Purgatórium (kisregény, 1933) – Krúdy utolsó befejezett műve, amelyben a szanatóriumban átélt gyötrelmekről, a betegség okozta szenvedéseiről és a halállal való barátkozásáról számol be megdöbbentő őszinteséggel.
Regényeiben Krúdy a felszínesen megmutatkozó jelenségek leírásával próbálja bemutatni a korabeli valóságot. Fontosnak tartotta a viselkedést, emberi alaphelyzeteket örökített meg, és szubjektív szálalkat is szőtt a regényeibe (pl. amikor Rezeda Kázmér életének eseményeit meséli el, állandóan visszautal önmagára).
A Krúdy-művekben a cselekmény nem annyira fontos, az író inkább azt vizsgálja, miért történtek a dolgok úgy, ahogy történtek.
Jelentősége: Krúdy a modern magyar próza kiemelkedő művésze, stílusa gazdag, zenei fogantatású, alkotásmódja szinte egyedülálló. Többen úgy vélik, ha Krúdy franciául vagy angolul írt volna, világhíres lett volna.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
