Krúdy Gyula A vörös postakocsi című műve 1913-ban keletkezett. (Olvasónapló ITT.)
Krúdy Gyula (1878-1933): regény-és hírlapíró, elbeszélő.
Nyíregyházán született 1878. október 21-én törvénytelen gyerekként (azaz házasságon kívül). Édesanyja, Csákányi Julianna cselédlányként szolgált a Krúdy-házban, első gyermekét 17 évesen szülte a kisnemesi származású ifj. Krúdy Gyulának. A szülők csak a tizedik gyermek születése után házasodtak össze (a tíz gyermekből három csecsemőkorban meghalt).
A Krúdy család jómódban élt Nyíregyházán. Az apa, ifj. Krúdy Gyula, és a nagyapa, id. Krúdy Gyula is ügyvédként dolgozott és jól kerestek. A későbbi író Krúdyt is a jogi pályára szánták. Apja, aki korán meghalt, sosem tudott belenyugodni, hogy elsőszülött fia nem végezte el a jogot.
A kis Krúdy koraérett volt, így már ötévesen iskolába adták. Az elemi iskola négy osztályát Nyíregyházán végezte, gimnáziumi tanulmányait viszont Szatmárnémetiben kezdte meg, ahol csak az első osztályt járta ki. Nem volt jó tanuló, gyenge eredményei miatt másik iskolába vitték át: a 2., 3. és 4. osztályt Podolinban, a piarista algimnáziumban végezte el.
Podolinba cseregyerekként került, azért küldték ide, hogy jól megtanuljon németül (szállásadója pedig a leányát küldte cserébe Nyíregyházára). A szepességi kisváros egy életre szóló élményt jelentett Krúdynak, később a műveiben is megjelenik.
1891-től a nyíregyházi evangélikus főgimnázium tanulója, középiskolai tanulmányait sikeres érettségivel zárta 1895-ben (de minden tárgyból csak elégségest kapott, a magyar kivételével).
Diákként szenvedélyesen szeretett olvasni, irodalmi műveltségét a gimnáziumi évek alatt szerezte. Még Podolinban fedezte fel az arab Ezeregyéjszaka különös mesevilágát, és annyira beleélte magát a kalandokba, hogy Szindbádnak kezdte nevezni magát.
Az is tudatosodott benne a gimnáziumi évek alatt, hogy mindenáron író és újságíró akar lenni. Az iskolában diáklapokat szerkesztett, társaival „sajtóirodát” alapított, és már 14 évesen megjelent első novellája, a Miért ölte meg Káin Ábelt? Rengeteget írt, az érettségiig 90 novellát adott ki különböző álneveken, helybeli és távolabbi városok lapjaiban.
1894-ben titokban elszökött Debrecenbe, mert a Debreceni Ellenőr c. újság szerkesztője riporteri állást ajánlott neki. Apja azonban ragaszkodott hozzá, hogy fejezze be gimnáziumi tanulmányait, így végül Krúdy visszaült az iskolapadba, és csak érettségi után foglalta el a felkínált állást.
Debrecenben végül csak 3 hónapig maradt. utána Nagyváradra szegődött el a Szabadság c. laphoz, 1896-ban pedig felhagyott az újságírással és a fővárosba utazott, hogy kizárólag az írásból éljen.
A századvégi írók bohém, éjszakai életét már Debrecenben megismerte, és később Budapesten is ezt az önpusztító életformát folytatta, az alkoholnak is rabja lett.
Sokat dolgozott, havonta 7-8 novellája jelent meg, neve egyre ismertebbé vált, de a megkeresett pénz kifolyt a keze közül, így aztán szegényesen, majdhogynem nyomorban élt.
1897-ben, 19 évesen ismerkedett meg a szintén író Spiegler Bellával, aki hét évvel idősebb volt nála, és Satanella, ill. Bogdán Bella álneveken írogatott novellákat és tárcákat. Krúdy nagy nehezen kicsikarta apjától az engedélyt a házasságra, és 1899-ben feleségül vette. A házasságból négy gyermek született (de az egyik még csecsemőként meghalt).
1914-ben A vörös postakocsi c. regényével sikert aratott, és még ebben az évben a Petőfi Társaság tagjává választották.
Krúdy jól keresett szépírói munkáival, és megvolt minden lehetősége, hogy anyagi biztonságban, polgári jólétben éljen családjával. Azonban nyugtalan természete, bohémsága alkalmatlanná tette a józan, rendezett életre. Gyakran párbajozott, és kicsapongó, mulatozó, éjszakázó életvitele, kártya-és lóversenyszenvedélye felemésztette írói keresetét és tönkretette házasságát is. Végül elköltözött otthonról, évekig szállodákban lakott, csak néha-néha látogatott haza családjához.
Ráadásul egy új szerelem is tovább rontott feleségével való viszonyán. 1915-ben a Royal Szállodába költözött, ahol intim kapcsolatba került az igazgató, Várady Gyula feleségével. A szeretői viszony évekig tartott, és közben kicsirázott egy még újabb szerelem is.
Az asszonynak volt egy lánya az első házasságából, Rózsa Zsuzsa, aki a tanítóképzőre járt, és titokban beleszeretett az íróba (akinél 21 évvel volt fiatalabb). A botrány 1918-ban robbant ki, és Krúdy kénytelen volt áttenni lakását a Margitszigeti Nagyszállóba, ám Rózsa Zsuzsa oda is utána szökött. 1919-ben házasodtak össze, addigra sikerült Krúdynak elválnia az első feleségétől. Az új házasságból egy lánya született, Krúdy Zsuzsa.
Új családjával az író a Margitszigeten lakott szegényes, sivár körülmények között, egy rosszul fűthető háromszobás lakásban. A megszokott életmódját folytatta, amellyel nem tudott szakítani az új szerelem kedvéért sem. Ki-kimaradozott, és a második házasságában is egyre nőtt a feszültség, ráadásul a családot anyagi gondok is gyötörték, és a pénztelenség újabb civódásokat eredményezett. Felesége egyszer ideiglenesen el is költözött tőle.
Ennek tetejébe az 1920-as évek elején Krúdyt súlyos politikai támadások érték a proletárdiktatúra alatt írt cikkei miatt.
Sokat dolgozott és sokat éjszakázott, túlhajszolta magát, és rengeteg alkoholt fogyasztott. Mindez kikezdte a szervezetét, és 1926 végén súlyosan megbetegedett. Mája, gyomra és szíve egyszerre mondta fel a szolgálatot. Hónapokig szanatóriumokban kezelték, de régi életerejét, egészségét már soha nem nyerte vissza.
Ám még ilyen körülmények között is bámulatos munkabírással folytatta írói tevékenységét, lábadozása közben remekművek kerültek ki a tolla alól.
1930-ban Baumgarten-díjat kapott, ez valamelyest enyhített anyagi gondjain, de nem fedezte a rengeteg adósságot, amit az évek során felhalmozott. A család felmondta a margitszigeti lakásbérletet, és 1930 májusában Óbudára költözött.
Az ódon kisvárosi hangulatot árasztó Óbuda a nyíregyházi és podolini emlékeket idézte fel Krúdyban, és jó hatással volt rá. Egy ideig nem éjszakázott, nem ivott, és egészségileg is kezdett rendbe jönni. Később azonban az óbudai kiskocsmák és vendéglők világa beszippantotta, ahol törzsvendég lett.
A szegénység, a nyomor, amelyben élt, utolsó éveiben tovább fokozódott, újra beteg lett, és a kiadók is elfordultak tőle. Utolsó könyvét már kénytelen volt saját költségén megjelentetni 1931-ben, és ebből a célból hitelt vett fel.
1932-ben Kosztolányi jóvoltából megkapta az angliai lord Rothermere által alapított díj felét, 250 fontot (a másik felét Móricz Zsigmond kapta). Az elismerés jól esett Krúdynak, de akkor már annyira el volt adósodva, hogy anyagilag alig segített valamit rajta.
1932 nyarának végén újra kórházba került, ahol átmenetileg javult az állapota, így tovább robotolt.
1933 áprilisában felmondták a lakását, mert nem fizette a lakbért. Hátralék miatt a villanyt is kikapcsolták, így gyertyafénynél kellett írnia.
- május 12-én, 54 éves korában holtan találták ágyában.
Fogadtatása: az első nagy sikert az ún. Szindbád-novellák hozták meg Krúdy számára, de hírnevét, elismertségét növelték regényei is (pl. A vörös postakocsi). Szakmai elismertségét jelzi, hogy megkapta a Baumgarten-díjat (1930) és a Rothermere-féle díjat is (1932).
A kortársak szélsőségesen ítélték meg: vagy rajongtak érte, vagy elítélték (amiért a társadalmi morált nem ismerte el magára kötelező érvényűnek).
Művészetének volt folytatása. Márai Sándor, aki példaképének tartotta Krúdyt, 1940-ben írt egy regényt Szindbád hazamegy címmel, amely Krúdy szövegvilágával folytat párbeszédet.
Utóélete: Krúdy hatalmas életművet hagyott hátra, amely mennyiségileg csak Jókai munkásságához mérhető. Hihetetlenül termékeny író volt, és több műfajban is alkotott: elbeszélések (kb. 3000 db), regények (kb. 90 db), cikkek (kb. 2000 db), színdarabok, ifjúsági művek és önéletrajzi vallomás is található életművében.
A legkülönfélébb lapokban és folyóiratokban publikált, válogatás nélkül. Bár csak 1911-ig több mint 40 kötetét adták ki (elbeszélések, regények, kisregények, ifjúsági művek), összes művének csak egy töredéke az, amely könyv alakban is megjelent.
Munkásságának feltérképezése halála után húsz évvel kezdődött el és máig nem fejeződött be. A Krúdy-életmű iránt ugyanis eddig nem mutattak akkora érdeklődést az irodalomtörténészek, mint Móricz vagy Kosztolányi prózája iránt. Olyan monográfia, amely a teljes életművet igényesen feldolgozta volna, máig nem született (inkább csak kismonográfiák és tanulmányok íródtak).
Manapság úgy tartják, Krúdy sokat és sokfélét alkotott, de műveinek esztétikai színvonala ingadozó, remekművek és felejthető szövegek is vannak köztük. Írástechnikáját egyszerre jellemzik poétikailag innovatív és elavult megoldások.
Hatását jelzi, hogy más művészeti ágakban születtek Krúdy-adaptációk. Legismertebb a Szindbád-novellák alapján 1971-ben, Latinovits Zoltán főszereplésével készült film, amelyet Huszárik Zoltán rendezett.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
