A vörös postakocsi: e művében Krúdy sikerrel egyesítette a személyes vallomás lírai formáját a századforduló fővárosi életének témavilágával.
Keletkezése: Krúdy 1913-ban írta, és a Hét közölte folytatásokban. Egy pesti regényt akart írni, de nem lett a műben akkora Budapest szerepe. Ugyanakkor ha burkoltan is, ha olykor rokonszenvezőn vagy elnézően is, de mégiscsak éles, megdöbbentő képet ad a századelő Budapestjéről.
Előzmények, források: Krúdynak nem volt előzménye a magyar irodalomban, teljesen egyéni, új jelenség volt. A világirodalomból Marcel Proust alkotói módszeréhez szokták hasonlítani Krúdy sajátos írástechnikáját.
Téma: a szegény és szerelmes Rezeda Kázmér hírlapíró a gazdag főúrral, Alvinczi Eduárddal viaskodik egy fiatal színésznő, Horváth Klára kisasszony kegyeiért, és persze alulmarad.
Stílusirányzat: szecesszió.
Hangnem: ironikus, szatirikus, moralizáló
Cím: jelképes értelmű tárgyat jelöl, az egyik szereplő (Alvinczi Eduárd) hintóját emeli be a címbe Krúdy.
Idő: századforduló, 20. század eleje.
Helyszín: Pest-Buda. (Krúdy a századforduló Budapestjének regényét akarta megírni, amelyben a város árnyoldalait mutatja be.)
Az események nagy része társasági helyszíneken zajlik, mint pl. a pesti színház vagy Madame Louise szalonja.
Szerkezet: a regény 12 fejezetre oszlik, szerkezete laza (epizodikus szerkesztés). A fejezetek novellaszerűek, különálló elbeszélések, amelyeket a szereplők személye és a hangulat kapcsol össze.
Krúdy egy kivételével minden fejezetnek adott címet is. Ennek a címadásnak azonban van egy érdekessége: Krúdy minden fejezetet egy lényegtelen részletről nevezett el, nem valamely fontosabb dologról, és nincs átmenet a címek között.
Bevezetésként egy Kiss Józsefnek (a Hét c. lap nagy tekintélyű szerkesztőjének) írt levél olvasható a mű elején. Ebben a bevezetőben az író köszönetet mond a szerkesztőnek, amiért felkérte, hogy arról írjon, amiről szeretne, amit eddig nem írhatott meg, ami foglalkoztatja.
A történet szerteágazó, számtalan mellékszála van, sok a lírai betoldás, az anekdotikus képzettársítás, és az egyes epizódok nem állnak össze egységes cselekménnyé (de az elbeszélő nem is törekszik az egységes regényszerkezet kialakítására). A cselekmény szempontjából lényeges és lényegtelen szálak nem különülnek el egymástól, így nem válik lehetségessé a szabályos cselekményépítés.
Ennek következtében a történet szétaprózottnak tűnik és látszólag eseménytelen. A nehézségeket az emberi kapcsolatok egyre mélyülő válsága idézi elő, de a szereplők átmenetileg felül tudnak kerekedni ezeken a nehézségeken.
Cselekményvezetés: látszólag lineáris, látszólag a jelenben halad a történet, de az elbeszélő folyamatosan visszapillantgat egy-egy szereplő korábbi életére.
Krúdy elvetette a hagyományos értelemben vett cselekményt, helyette úgy dolgozott, mint Marcel Proust.
Hangulat: nosztalgikus, melankolikus. Krúdynak nagyon erős atmoszférateremtő képessége van, A vörös postakocsi kifejezetten „hangulatregény”, amely hitelesen idézi meg egy letűnt korszak légkörét.
Elbeszélői nézőpont: E/3. személyű elbeszélője van a regénynek. A narrátor időnként kiszól az olvasóhoz („kedves olvasó”), és utalásokat tesz, hogy erről már volt szó, erről még lesz szó stb.
Előadásmód: tárgyias leírásokkal és dialógusokkal is él Krúdy, de a dialógusokban résztvevő szereplők ugyanolyan stílusban beszélnek, mint a narrátor, ezért nehéz bennük egyéniséget felfedezni.
Egy-egy történetről például úgy érzi az olvasó, hogy a narrátor mondja el, de aztán kiderül, hogy az egyik szereplő mesél. Furcsa játék ez a beszédmódokkal.
Kifejezőeszközök: sok a lírás, halmozás, hasonlat, tobzódó képiség (tipikusan szecessziós). Mindez azonban ironikus, mert a túlhalmozott körmondatok egy nagyon zárt világot írnak körül, nagyon belterjes hangulata van. Másrészt mint álomszerű vízió jelenik meg, ami valójában társadalombírálat.
Emellett megjelenik a Krúdynál jellegzetes hosszú monológ (az egyik szereplő elmond egy történetet, pl. Madame Louise a pisztolygolyó által ütött sebhelye történetét, amit egy szerelmi csalódás után szerzett magának), Ezt a Krúdy-szakirodalomban áriázásként nevezik meg (az operabeli nagyária fogalmával azonosítják, mivel a komolyzenei párhuzam jól visszaadja a lényegét).
Az ilyen monológot nem szakítják meg a többi szereplő közbeszólásai, oda nem illő megjegyzései. Míg a dialógusok a sokszereplős élőbeszéd dinamikáját követik, és nem adnak lehetőséget hosszabb személyes reflexióra, addig ez az első személyű tiráda igen, és gyakran előfordul Krúdy elbeszéléseiben.
Stílus: lírai próza, erős zeneiséggel.
Motívumok: legfontosabb a vörös postakocsi (Alvinczi Eduárd vörös batárja, hintója), a címbe emelt fő motívum, többértelmű jelkép. Egyrészt a rejtélyes, nosztalgikus múlt és a cél nélküli utazás jelképe, másrészt felidézi a fővárossal szemben a vidék békebeli hangulatát.
A motívum első megjelenése az alábbi leírásban történik: „Az ostorhegyen fehér nadrágos, bársonysapkás lovászlegény ült, a kocsis szinte emeletnyi magasságban foglalt helyet az óriási vörösre festett postakocsi ormán, amelynek lámpásai messzire sugárkévéket vetettek. Talán az angol lordok utaztak így hajdanában Walesből Londonba, mikor még nem volt vasút.”
Alvinczi Eduárd, a vörös postakocsi tulajdonosa élettörténetében számos olyan kulturális utalás van, amely az elbeszélőnek az angolok iránti rajongásáról tanúskodik. A mágnás hintója, a vörös postakocsi is olyan, amilyen hintón az angol lordok utazhattak a vasút megjelenése előtt.
Emellett finoman, burkoltan erotikus, szecessziós motívumok épülnek be a regénybe (pl. Madame Louise kapcsán).
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
