Horváth Klára és Fátyol Szilvia: szerelemre és sikerre áhítozó két fiatal színésznő. Klára se nem szép, se nem kedves, Szilvia szép és kedves, viszont buta és tehetségtelen.
Mindketten felköltöznek vidékről Pestre, a Pattantyús utcába, ahol évekig együtt laknak. Társulatuk jelenleg nincs, Szilvia gazdag nagynénjétől kapnak pénzt, akit időnként meghívnak magukhoz.
Egy nap a színházban összetalálkoznak Klára egy régi ismerősével, Rezedával, akinek megtetszik Szilvia, és aki attól fogva kísérgeti őket, jár hozzájuk, felolvas nekik verseket, lovagias szolgálatokat lát el mellettük.
Klára szenvedélyes és nagyra törő természet. Alvinczi Eduárdba szerelmes, aki gazdag és jó megjelenésű. Rezedához hasonlóan Klára is regényes személyiség a maga módján: ragyogásra vágyik, arra vágyik, hogy gazdag legyen, utazhasson, stb. Elkeseredetten elégedetlen saját sorsával, helyzetével. Alvinczi az egyéni és társadalmi előrejutás lehetőségét testesíti meg számára.
Rezedát elszomorítja, amikor a lány beszél a vágyairól. Klára boldog, hogy szerelmes, pedig tudja, hogy Alvinczi sosem lesz az övé.
Rezeda igyekszik elérni, hogy Horváth kisasszony kiábránduljon Alvinczi Eduárdból, de hiába. Klára annyira rajong a férfiért, hogy majdnem prostituált lesz, csak mert megismeri egy Estella nevű örömlány történetét, akinek Alvinczi is az ügyfelei közé tartozik. Szerencsére az utolsó pillanatban megijed, visszariad ettől az élettől.
Eközben a lágy és érzelmes Szilvia boldogtalan, unatkozik. Hiába vár a szerelemre, nem történik semmi. Egy nap egy javasasszony azt jósolja neki, még ma találkozik élete szerelmével, és boldog lesz. Szilvia még aznap a cukrászdában meglátja egy régi ismerősét, Medvét, a karmestert, és mindketten örülnek a viszontlátásnak.
Így Rezedának a Szilviához fűzött reményei is szertefoszlanak, mert látja, hogy a lány egyre több időt tölt Medvével és nagyon boldognak tűnik. Végül az élet megadja Szilviának a házasság révébe való bejutást Medve karnagy személyében.
Ezek után Rezeda ír Klárának egy búcsúlevelet és bánatában, keserűségében meglövi magát. Klára rögtön odamegy és odaadóan ápolja, de közben ő maga is lerongyolódik. Madame Louise szerint Rezedának nem szabad magához láncolnia a lányt, mert tönkreteszi. Végül Klára elhagyja Rezedát és Pestet is, és visszatér a vidéki színtársulathoz, ahonnan Pestre jött. Rezeda nehéz szívvel engedi el.
Urbanovicsné: Szilvia gazdag, vidéki, férfifaló nagynénje. Temperamentumos délvidéki, horvát (Dráva-menti) asszonyság, aki néha feljön Pestre, és ott mulat, mert Szilviáék a pénzéért meghívják. Amikor látja, hogy az unokahúga tisztességesen él, nem találkozgat férfiakkal, Urbanovicsné ad neki pénzt.
Viszont ő maga nem mutat jó példát, lényegében azért jön a fővárosba, hogy költse a pénzét, színházba járjon, és udvaroltasson magának a színészekkel. Azért viszi el a két lányt a színházba, hogy találjon magának egy jóképű színészt (ez sikerül is, de az ifjú csak a pénz reményében teszi neki a szépet).
Eleinte azt hisszük, Urbanovicsné fontos figura lesz, de nem lesz az. Sőt, lassan eltűnik, egyre inkább elfogy, és helyette a tipikusan pesti figurák kerülnek előtérbe, mint pl. Madame Louise.
Madame Louise: nagyvilági életet élő, rossz hírű hölgy (madámnak a nyilvánosházak vezetőjét nevezték), akinek szalonjába sok befolyásos ember jár beszélgetni, de mindenki csak titokban, álnevet használva. Alvinczi Eduárd is eljár hozzá néha. Klára nagyon szeretne bekerülni ebbe a társaságba, pedig tisztességes nő nem látogat el Madame Louise-hoz.
Madame Louise mindenkivel kedves, közlékeny, őszinte hölgy. Egy dunántúli kis faluból származó egyszerű lány volt régen (eredetileg Srottis Vilmának hívták), aki megszökött a falujából és virágáruslány, majd színésznő lett Pesten. Később egy vallásos gróf a pártfogásába vette, és a lány reménykedett a házasságban, de nem lett belőle semmi. Ezután belekóstolt a nagyvilági életbe, férfiak, estélyek váltották egymást, és a többi.
Az ilyen hölgyek, mint Madame Louise, komoly műveltséget szedtek fel magukra az urakkal való érintkezés során. Madame Louise-nak hányatott élete volt, de volt idő, amikor a párizsi arisztokrácia köreibe is bejáratos volt (egy jóakarója révén), és egy párizsi fogadás alkalmával ismerkedett meg Alvinczi gróffal, aki abban az időben párizsi követ volt.
Gyakorlatilag virágáruslányból lett kaméliás hölgy, és nagyon ügyesen mozog a közéletben, nem véletlen, hogy Pesten a társasági élet középpontjába kerül, hercegek, nagykövetek is megfordulnak nála.
Ő maga is a kaméliás hölgyként utal önmagára (azonosulva az ifjabb Dumas által megírt regényhősnővel): „Én pedig boldogan mosolyogtam az ágy körül tolongókra. Íme: ez A kaméliás hölgy igazi utolsó felvonása, nem pedig ahogy Dumas fils megírta.”
Háza a legbarátságosabb pesti ház, ahol vidékies a légkör, így egyszerre otthonos és nagyvilági hely. Estélyeivel lehetőséget teremt arra, hogy a művészek és az előkelőségek találkozzanak egymással.
Madame Louise a hétköznapi gyakorlatiasságot képviseli a regényben, azt a bölcsességet, amelyből olyan kevés adatott meg Rezeda Kázmérnak. Több szereplő életét is eldönti. Krúdy iróniával, de szeretettel ábrázolja.
Bonifácz Béla: öreg hírlapíró, költő. Nagyon szegény, a János-hegyen lakik, ahol egy csőszházat őriz.
Nihilista, radikális társadalmi nézetei hasonlítanak az orosz nihilistákéhoz, akikért Horváth Klára diákkorában rajongott. Bonifácz Béla mégsem olyan ember, amilyenről az akkor kamaszlány Klára ábrándozott.
Az öreg nem olyan karakteres hős, mint az orosz regények nihilistái, inkább melankolikus alkat. Amikor találkoznak Madame Louise szalonjában, akkor kiderül, hogy Klárának ez a fiatalkori elképzelése a nihilistákról illuzórikus volt.
Madame Louise egyébként megjegyzi Bonifáczról, hogy Eötvös Károly regényt írt róla Aki örökké bujdosott címmel.
Dideri-Dir: özvegy ügyvédné, Bonifácz Béla ismerőse, jelenleg költőnő. Felmegy Bonifácz Bélához Pestre, és megkéri, hogy vezesse be a kávéházi éjjelekbe, mert meg szeretne ismerkedni fiatal írókkal, és szerelmes akar lenni. Hiába óvja az öreg ettől a léhaságtól, Dideri-Dir beleveti magát az éjszakai életbe.
Olga és Giza: Dideri-Dir lányai, akik úgy szégyellik az anyjukat, hogy megkérik Bonifácz Bélát, vigye el őket Oroszországba, mert ők külföldre akarnak menni. Az öreg velük megy, hogy ne kallódjanak el.
Eleinte jól megy soruk, a lányok csinos összeget táncolnak össze, de aztán mindenüket ellopják, és étlen-szomjan, ruha nélkül maradnak Ázsiában mindhárman. Kalandos módon és rongyosan térnek haza.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
