Mészöly Miklós Saulus című műve 1970-ben jelent meg.
Mészöly Miklós (1921-2001): író, esszéíró.
Szekszárdon született 1921. janulár 19-én. A budapesti egyetemre járt, jogot végzett, 1942-ben fejezte be tanulmányait.
1943 és 1944 között frontkatona volt, Észak-Németországban többször fogságba esett. Katonaszökevényként, hamis papírokkal barangolt öt társával az összeomlás előtt álló Németországban.
1945-ben, hazatérése után hadbíróság elé állították, és büntetőszázadhoz vezényelték. Többször megszökött, mire végül hazakerült.
1944-től munkásként, terménybegyűjtőként, malomellenőrként dolgozott.
1947-48-ban Szekszárdon laptulajdonos.
1949 és 1956 között kisebb megszakításokkal munkanélküli író volt (1951 és ’52 között a Bábszínház dramaturgja).
1948-ban feleségül vette Polcz Alaine pszichológusnőt, tanatológust (a halállal foglalkozó tudomány).
1956 után szabadfoglalkozású író.
1965-ben Párizsban találkozott a Magyar Műhely alkotóival, egy francia kiadóval szerződést írt alá.
Európai útján figyelték, hazatérése után zaklatták, fenyegették. Ennek ellenére kitartott. Pályája és élete a meg nem alkuvó, emberi méltóságát fel nem adó közép-európai értelmiségi ember sorsát modellezi.
1990 szeptemberében az Írószövetség elnökségi tagjává választották. 1991-ben a budapesti magisztrátus tagja lett.
1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke volt, de 1994-ben lemondott tisztéről.
Munkássága: életműve fél évszázadot ölel fel, és nincs még teljesen feltárva (az életrajzi vonatkozású, monografikus, irodalomelméleti és poétikai kutatások hiányzanak).
Pályáját a későmodern tapasztalat határozta meg életkorából adódóan, hiszen Pilinszky, Ottlik és Nemes Nagy Ágnes nemzedékébe tartozott. Művészetével az 1970-es évektől ennek a nemzedéknek az irodalmát formálta.
Nem művelt hagyományos nagyepikát, nem írt terjedelmes nagyregényt, ugyanakkor alkotott mind a három műnemben és rengeteg műfajban.
Fontosabb művei:
1. rövidpróza (novella, elbeszélés)
Első novelláját (Bridzs és nyúl) a pécsi Sorsunk c. folyóiratban publikálta 1943-ban Molnár Miklós álnév alatt.
Korai elbeszéléseihez az élményt családjának története és a kisvárosi élet tapasztalatai, a második világháborúban és az ötvenes években megélt helyzetek adják.
Első novelláskötetei (Vadvizek, 1948; Sötét jelek, 1957) jól mutatják azt a folyamatot, ahogy Mészöly elmozdult a hagyományos elbeszélésformától egy új prózaalkotás felé (ennek jelei az elhagyások, sűrítések, az elbeszélő magatartás személyességének visszafogása).
Pl. a Nyomozás c. novella csírájában már hordozza a Mészöly-novellisztika legjobb megoldásait (pl. előre-és hátramozgásokkal haladó beszédmódjával elfordul a folyamatos, vonalszerű történetmondás hagyományától).
Korai rövidprózájának jellemzői: határozott szituációrajz, fegyelmezett szerkesztés, erőteljes atmoszféra.
- Sötét jelek (elbeszéléskötet, 1957) – történetei komor drámaiságot hordoznak: a foglyokról, a háború alatti és utáni sorsokról számol be. Első személyű elbeszélője résztvevője, tanúja az eseményeknek, mégis tárgyilagos beszédmódot alkalmaz.
- Jelentés öt egérről (rövidpróza gyűjteményes kötet, 1967) – a kötetben Mészöly 1957 és 1964 között írt alkotásai kaptak helyet, valamint a Sötét jelek c. kötetből is válogatott bele. Az ’50-es évek második felének alkotásai a kiszolgáltatottság korának atmoszféráját érzékeltetik. A történetek realisztikusak, pontosak, szilárd szerkesztésűek és példázatosak. Az új novellák jellemzői: tényszerű előadás, valószerűség érzetét keltő megformálás, vonalszerű előrehaladás (linearitás).
Innentől kezdve az írónak szokásává válik előző kötetei terméséből is beválogatni darabokat az új kötetébe. Mindig más-más elvek alapján rendezi újra a novellatermést, és néha a szövegeken is módosít.
- Alakulások (az első átfogó Mészöly-gyűjtemény, 1975) – reprezentatív válogatás-kötet Mészöly rövidprózájából, közel 30 év (1942-1972) novellatermését tartalmazza, valamit kisregényt, groteszk történetet, mesét.
- Szárnyas lovak (elbeszéléskötet, 1979) – a kötet a hetvenes évek második felének alkotásait tartalmazza. Mészöly ezekben a novellákban a történetalakítás és szövegalakítás egyensúlyára törekszik.
Mészöly novellisztikájában a hetvenes évek második fele és a nyolcvanas évek volt a csúcs. Volt, amivel hagyományt teremtett, pl. műfajmegjelöléseivel (térkép, albumkép, terepismertetés, riport, képsor).
Szerkesztésmódja mozaikos, kisszerkezetekben gondolkodott. Olyan elbeszélői tudatműködést modellezett, amely a más-más idők és terek párhuzamosságára épül, és az alkotásmód kérdéseire is reflektált. Jelentős művek: Térkép Aliscáról, Anno, Szárnyas lovak.
Esszénovellái (pl. Levél a völgyből) az írói megfigyelés és megalkotás kérdéseit boncolgatják. Ezek amolyan szellemi naplók, amelyek a modern magyar esszépróza modelljévé váltak.
- Merre a csillag jár (novelláskötet, 1985)
- Sutting ezredes tündöklése (novelláskötet, 1987)
- Volt egyszer egy Közép-Európa (gyűjteményes kötet, antológia, 1989) – a novellák újrarendezésével egy világértelmezési, valamint művészetértelmezési modellt is sugall.
- Az én Pannóniám (rövidprózai és esszéisztikus gyűjteményes kötet, 1991) – itt Mészöly úgy válogatta össze az alkotásokat, hogy tudatosítsák a közép-európaiság mibenlétét: a térség leszakadását, törésvonalait, visszaesését, üldöztetését és az állandó megszakítottságot (szemben a nyugati civilizációk folyamatosságával). Akár regénytörténetként is működhet.
A kilencvenes években Mészöly kisprózájának jellemzői: a tér időbeliségének élménye, és képzettársításos (asszociatív) módon szövődő történetláncolat. Pl. Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról (1991).
- Hamisregény (gyűjteményes kötet, 1995) – egy regényrészletet és 13 novellát tartalmaz, a kilencvenes évek kiemelkedő alkotása. A Volt egyszer egy Közép-Európa kötethez hasonlóan egy olyan térség „nagy elbeszélése”, amelynek több évszázaddal ezelőtt indult és végérvényesen elsüllyedő, lezáruló világa van.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
