Saulus: a regény bonyolult, elvont, sűrű szövésű. Főhősének útkeresése összefonódik az írói útkereséssel.
A mű első rétege realista technikával íródott, a mély rétegekben pedig egy elvontabb, példázatos jelentést közvetít, melyben Mészöly képletbe szervezi a kor etikai, lélektani és bölcseleti jelenségeit.
A regényt össze szokták kapcsolni a szerző másik két művével, és az életművön belül együtt szokás emlegetni ezt a hármat: Az atléta halála, Saulus, Film. A kritikusok ezeket összetartozónak tartják.
Keletkezése: a Saulus 1962 és 1967 között született.
Téma: a tarzuszi keresztényüldöző Saulus pálfordulása, avagy hogyan lesz belőle Pál apostol.
Irodalomtörténeti háttér: a posztmodern azt hangoztatja, hogy nincs többé egy érvényes világkép, az egységes világkép megszűnt. Eközben az irodalom elkezdi feldolgozni a Bibliát, oly módon témának használva azt, mint soha előtte, nemcsak magyar, hanem világirodalmi szinten (pl. Bulgakov nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy ír egy ötödik evangéliumot). Az írók elkezdtek Krisztus-parafrázisokat írni.
Műfaj: regény.
Típus: parabolaregény.
Nem nélkülözi az apokrif, vallási elemeket, de nem törekszik biblikus hitelességre (nincs benne vallásos jellegű példázatszerűség, mivel a megdicsőülés, a morális bizonyosság elérése hiányzik a történetből).
Történelmi hitelességre sem törekszik, bár a környezetrajzban redukáltan eleget tesz a történelmi regény elvárásainak (figurái, díszletei hitelesek). De nem használja a történelmi regényekre jellemző „idegenvezetői” stílust, amely segíti az olvasói beleélést.
„Egyébként nem is nagyon hiszem, hogy amit olyan fölényes sokat tudással »történelminek« szoktak nevezni, önmagában bármit is megmagyarázna” – írta.
Előzmények, források: a mű forrása a Biblia, konkrétan a pálfordulás-történet az Apostolok cselekedetei 9. részéből (9.1-8), ami egy, az Újszövetségben olvasható kétezer éves példázat.
A damaszkuszi úton történő megvilágosodást azonban Mészöly az eredeti bibliai szövegtől eltérő formában meséli el: újraírja és kiegészíti. A regényben ugyanis Saulus megtérése nem kívülről jövő sugallat hatására történik, hanem egy hosszú, belső, lelki folyamat következményeként.
Hasonló művek, intertextuális kapcsolat: Thomas Mann is feldolgozott bibliai témákat (pl. József és testvérei), de Mészöly nem az ő útját akarta járni („messze a ’manni úttól’ szeretném végigjárni a magamét” – írta naplójegyzetében).
Vagyis elhatárolódott attól az epikai eljárástól, amelynél az író szinte mindent elmond a hőseiről (Biblia-regény). Így hát Mészöly regényében a feldolgozott bibliai alaptörténet csak jelzésszerűen van jelen (a megvilágosodás utáni időszakot már nem is ábrázolja, mert az odáig vezető folyamat érdekli).
Ugyanakkor a német fejlődésregény, nevelődési regény klasszikus hagyományát se akarta folytatni, mivel nem a főhős személyiségfejlődése érdekelte, hanem az identitása elvesztését akarta ábrázolni.
Magyar parabolaregények az 1960-as évekből: Sarkadi Imre: A gyáva (1961), Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét.(1963). Mészöly regénye abban különbözik ezektől, hogy nyoma sincs benne a morálfilozófiai-tanító jellegnek. Olyan példázatot írt, amelyben nincs moralizálás.
Filozófiai és egyéb hatások: egzisztencializmus.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
