A Biblia második, kisebb részét az Újszövetség iratai teszik ki. Az Újszövetség 27 görög nyelvű könyvből áll, a legrégebbi irat Kr. u. 50 körül keletkezett, a legújabb Kr. u. 120 körül.
Felépítése:
1. Első egysége 4 evangéliumból áll.
Az evangélium (= jó hír, örömhír, „evangelion” görög szóból) Jézus életét, tanítását, kereszthalálát és feltámadását beszéli el.
Szerzőit evangélistáknak (= jó hírt hozó) nevezzük. A 4 evangélista: Máté, Márk, Lukács és János apostolok (a hagyomány szerint).
Az evangéliumok keletkezési ideje i.sz. 60 és 100 közé tehető.
Máté, Márk és Lukács evangéliuma nagyjából egy időben jött létre és nagyon hasonló szerkezetét, tartalmát és szemléletét tekintve, ezért Máté, Márk és Lukács az ún. szinoptikusok (=együttlátók). János evangéliuma kicsit más.
2. Apostolok cselekedetei – az evangéliumok után található, Lukácsnak tulajdonítják.
Témája: Jézus mennybemenetele, a Szentlélek eljövetele (az első pünkösd), és a korai egyház története.
3. apostoli levelek (21 db) – az ősegyház életéről és a jézusi tanítás terjesztéséről szóló, tanító, buzdító célzatú írások. A levelek többségét Pál apostol írta. A levelek címzettjei többnyire újonnan alapított egyházközségek (pl. rómaiak, korinthusiak, galaták, kolosszeiek), néha pedig konkrét személyek (Timóteus, Titusz).
Pál 14 levele mellett van 7 ún. „kanonikus levél” (melynek címzettje nem egy meghatározott egyházközösség, mint Pál levelei esetében, hanem az egyetemes keresztény közösség). Ezek szerzői közt található Jakab, Péter és János, valamint Júdás (aki nem azonos a Jézust eláruló tanítvánnyal).
4. Jelenések könyve, vagy János Mennyei Jelenéseinek könyve, görög címe: Apokalipszis (= „feltárás”, „kinyilvánítás”, „kinyilatkoztatás”) – a Biblia utolsó irata, a hagyomány János apostolnak tulajdonítja.
A jegyzet tartalma:
● Evangéliumok (téma, források, szerkezet, szerzők, Jézus alakja)
● Jézus születése – Máté és Lukács evangéliumában
● Jézus megkeresztelkedése – Máté evangéliuma
● Jézus pere és kereszthalála – Máté evangéliuma (cselekmény, elemzés)
● A hegyi beszéd (tartalma, értelmezés)
● A magvető példázata (cselekmény röviden, elemzés)
● Pál első levele a korinthusiakhoz, a szeretet dicsérete (elemzés)
● János jelenései (tartalma, elemzés)
● Az Újszövetség utóélete, hatása
Evangéliumok
Az Újszövetség első négy részét 4 evangélium alkotja: Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma. Ez a négy evangélium az Újszövetség első négy könyve.
Az evangélium (= „jó hír”, „örömhír”, a görög „euangelion” szó latinosított formája) Jézus életét, tetteit és tanításait megörökítő írásmű.
Az „örömhír” kezdetben a megváltást, Isten országának elérkezését jelentette, amit Jézus hirdetett tanítványainak és népének. A kereszténység az „örömhír” kifejezést a megváltás megtörténtének örömhíreként értelmezi. Később Jézus tanítványai, az apostolok már Jézus élettörténetét, a Jézusról szóló tanítást nevezték evangéliumnak (azaz örömhírnek).
Téma: Az evangéliumok Jézus életét, születését, tanításait, az emberekért vállalt kínhalálát (keresztre feszítését) beszélik el. Ugyanakkor nem hiteles korrajzokról, nem igazi Jézus-életrajzokról van szó, hanem elsősorban tanúságtételek, prédikációk és hitvallások gyűjteményéről. Így valójában – beleépülve egy elbeszélői keretbe – Jézus tanításai állnak a középpontban.
Források: Az evangélisták munkájukhoz a kereszténység első századában eleven, élőszóban terjedő Jézus-hagyományt használták fel. Az evangéliumokba bekerült szent iratok ezeknek a szájhagyomány által megőrözött történeteknek az összegyűjtött, leírt és megszerkesztett változatai.
Szerkezet: az evangéliumok Jézus tanításait közvetítik, amelyek egy elbeszélői keretbe vannak ágyazva. A keret létrehozásának célja az, hogy világos szerkezetbe rendezzék a Jézushoz kapcsolódó tanító szándékú hagyományt.
Ezt a keretet az evangélisták rövid elbeszélésekből, ún. midrásokból szerkesztették össze. A midrásokat különböző elbeszélői hagyományok (krónikás elbeszélések, epizódok, ószövetségi utalások, jövendölések) felhasználásával, összedolgozásával alkották meg.
A midrások létrehozása elősegítette a kereszténység későbbi századaiban az evangéliumi történetek dramatizálását, a modern korban pedig megfilmesítését.
Szerzők: Máté, Márk és Lukács evangélistákat szinoptikusoknak („együttlátók”, „egybetekintők”) szokás nevezni. Ők ugyanazt a hagyományanyagot dolgozták fel, így műveikben szövegszinten is sok az azonosság (tartalmukban, szerkezetükben, szemléletükben, tagolásukban is hasonlítanak). Valószínűleg két ősforrásra támaszkodtak.
Máté, Márk és Lukács úgy mutatják be Jézust mint isteni megbízással, prófétai küldetéssel, messiási hivatással rendelkező embert.
Ezzel szemben a negyedik evangélista, János Jézust elsősorban mint istent mutatja be, aki bár emberi testet öltött, azért megőrizte isteni lényegét, és csodatételeivel szüntelenül kimutatja tekintélyét, természetfeletti hatalmát.
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. – Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
