Jézus a nagytanács előtt. Jézust Kajafás, a főpap elé viszik, akinél összegyűlnek az írástudók és a vének. Igyekeznek hamis tanúvallomást kicsikarni Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, és sok hamis tanú vall Jézus ellen.
A főpap felszólítja Jézust, hogy mondja meg, valóban ő-e a Krisztus, az Isten Fia. Jézus erre azt feleli: „Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.”
A főpap erre istenkáromlás vétke miatt halálra ítéli. Tanúkra sincs már szükség, mert mind hallották, amit Jézus mondott. És elkezdik botokkal ütni, szembeköpik és arcul ütik Jézust.
Péter megtagadja Jézust. Péter távolról követte Jézust egészen a főpap palotájának az udvaráig, és bemegy az udvarra, leül a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.
Ahogy kinn ül az udvaron, odamegy hozzá egy szolgálólány, és azt mondja neki: te is a galileai Jézussal voltál. Péter tagadja mindenki előtt.
Péter ezután kimegy a kapuba, ahol meglátja egy másik szolgálólány, és azt mondja az ott levőknek: ez a názáreti Jézussal volt. Péter ismét tagadja, méghozzá esküvel vallja, hogy nem ismeri Jézust.
Végül az ott álldogálók mennek oda Péterhez, és azt mondják neki, a kiejtése elárulja, hogy Jézus hívei közül való. Péter erre átkozódni és esküdözni kezd, hogy nem ismeri Jézust.
Ekkor megszólal a kakas, és Péter visszaemlékszik Jézus szavaira, aki azt mondta, háromszor fogja őt megtagadni, mielőtt a kakas megszólal. Erre Péter kimegy a főpap udvaráról és keserves sírásra fakad.
Jézust átadják Pilátusnak. Amikor megvirrad, Jézust halálra ítélik, megkötözik és átadják Pilátusnak, a helytartónak.
Júdás halála. Amikor Jézust halálra ítélik, Júdás megbánja tettét és visszaviszi a harminc ezüstöt a főpapoknak. Megmondja nekik, hogy Jézus ártatlan, de őket nem érdekli. Erre Júdás elmegy és felakasztja magát.
A főpapok nem akarják a harminc ezüstöt a templom kincsei közé tenni, mert vérdíj. Megvásárolják belőle a Fazekasmezőt, hogy ott legyen az idegenek temetője. Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek.
Így teljesedett be Jeremiás próféta jóslata, aki megjövendölte, hogy Izráel fiai 30 ezüstre fogják becsülni a megváltót.
Jézus Pilátus előtt. Pilátus megkérdezi Jézustól, ő-e a zsidók királya. Jézus csak annyit felel: „Te mondod”. A főpapok és a vének vádolni kezdik, de Jézus egyetlen szót sem felel. A helytartónak se válaszol.
Jézus és Barabás. Szokás volt, hogy ünnepkor a helytartó szabadon enged egyet a foglyai közül: azt, akit a sokaság kíván. Volt egy nevezetes foglya: Barabás.
Pilátus tudta, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki, ráadásul üzenetet kap a feleségétől is: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”
Pilátus ezért megkérdezi a tömeget, hogy melyik foglyot engedje szabadon: Barabást vagy Jézust. Csakhogy a főpapok és a vének rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék ki.
A helytartó újra megkérdezi őket, hogy melyiket engedje szabadon, és ők Barabást választják.
Pilátus erre megkérdezi őket, mit tegyen Jézussal, mire mind azt kiáltják, hogy feszítsék meg. A helytartó megkérdezi őket, mi rosszat tett Jézus, de a tömeg csak azt kiabálja, hogy feszítsék meg.
Pilátus látja, hogy nem ér el semmit, sőt, csak még jobban forrong a nép. Ezért vizet hozat és a tömeg szeme láttára megmossa a kezét. Ezután kijelenti, hogy ő ártatlan ennek az igaz embernek a halálában. A tömeg azt kiabálja, „szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére”.
Erre Pilátus szabadon engedi Barabást, Jézust pedig megostoroztatja és kiszolgáltatja, hogy feszítsék meg.
Jézus megcsúfolása. A helytartó katonái elviszik Jézust a helytartóságra, levetkőztetik, bíborszínű köpenyt adnak rá és tövisből font koronát tesznek a fejére. Nádszálat adnak a jobb kezébe jogar gyanánt, és térdet hajtva csúfolják a zsidók királyaként, aztán leköpdösik és megverik.
Jézus megfeszítése. Miután kigúnyolták, visszaöltöztetik Jézust a saját ruhájába, és elviszik, hogy keresztre feszítsék.
Kifelé találkoznak egy Simon nevű emberrel, és arra kényszerítik, hogy vigye a keresztet.
Amikor odaérnek a Golgota nevű helyre, azaz Koponya-helyre, epével kevert bort adnak inni Jézusnak, aki megkóstolja, és nem hajlandó meginni.
A katonák megfeszítik, aztán sorsvetéssel megosztoznak a ruháin. Végül leülnek és őrzik.
Jézus feje fölé kiakasztják az ellene szóló vádat is: „Ez Jézus, a zsidók királya”. Az arra járók gúnyolják: ha ő Isten Fia, akkor mentse meg magát, jöjjön le a keresztről.
Jézussal együtt két rablót is megfeszítenek, az egyiket a jobb, a másikat a bal oldalán levő keresztre teszik. Mindkettő csúfolja Jézust.
Jézus halála. 12 órától 3 óráig teljes sötétség borul az egész földre, majd 3 órakor Jézus felkiált: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Az ott állók közül néhányan azt mondják: Illést hívja. Egyikük hoz egy szivacsot, megtölti ecettel, nádszálra tűzi és inni ad Jézusnak. A többiek várják, eljön-e Illés, hogy megmentse.
Jézus ismét felkiált, aztán meghal. Ekkor a föld megmozdul, a templom és a sziklák kettéhasadnak. A sírok megnyílnak, és az elhunyt szentek teste feltámad, kijön a sírokból, és a szent városban sokaknak megjelenik.
A százados és Jézus többi őrzője nagyon megrémül a földrengéstől. Azt mondogatják, akkor ez tényleg Isten Fia volt.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
