Szerkezete: 3 egységből áll.
Az 1. egységben a beszélő 3 párhuzamos kijelentést tesz, ezek az állítások azonos szerkezetűek, és ellentétet rejtenek magukban.
Nagyjából a következőket mondja:
- Aki úgy prófétál, hogy nincs benne szeretet, az legyen akármilyen jó szónok, csak olyan lesz, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.
- Lehet valaki minden bölcsességnek birtokában, lehet teljes hite, ha szeretet nincs benne, akkor semmit nem ér.
- Lehet az embernek hatalmas vagyona, amit szétoszt, ha szeretet nincs benne, semmi haszna belőle.
Ezekkel az állításokkal Pál arra próbál rámutatni, hogy a szeretet nem csupán egy adomány a sok közül, hanem a legfontosabb parancs, a legfőbb érték. Minden cselekvés és magatartás értékét a szeretet megléte vagy hiánya szabja meg.
A 2. egységben a szeretet leírását adja meg a beszélő:
„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, minden hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.”
Árnyalt megközelítését látjuk itt a szeretetnek: a beszélő részletezi a szeretet tulajdonságait. Állító és tagadó mondatok segítségével írja le, milyen a szeretet: türelmes, jóságos (állító), nem kérkedik, nem gerjed haragra (tagadó).
Sokoldalú leírást kapunk, amely összecseng azzal a magatartással, amelyet Jézus tanúsított a meghurcoltatása, keresztre feszítése során. Az isteni szeretet lényege van itt megfogalmazva, amely örök és állandó.
A szeretet időbeli állandósága, végtelensége ellentétben áll az emberi élet mulandóságával, végességével.
A 3. egység a szöveg zárlata. A beszélő megmagyarázza és összefoglalja azt a kinyilatkoztatásszerű 3 állítást, amit a bevezetőben olvashattunk a szeretetről. A kérdést a földi (evilági) és a tapasztalaton túli (transzcendens) összefüggésébe állítja.
Nem az ember juthat el Istenhez a megismerés vagy a vallásos eksztázis útján, hanem Isten jut el az ember világába Jézus kereszthalála által.
A szeretet nem múlik el, de minden más elmúlik. Az ismereteink töredékesek, és amikor eljön a tökéletes (az Isten országa, maga a szeretet), akkor a töredékes eltöröltetik.
„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.”
A „tükör által homályosan” metafora alapja az ókori fémtükrök gyenge minősége: abban a tükörben csak homályosan lehetett látni. A metaforával azt érzékelteti a beszélő, hogy az eljövendő teljességben (az üdvözüléskor) majd mindenki „színről színre” láthatja Istent, nem olyan homályosan, mint ahogy a földi életben látjuk a dolgokat. És ennek a teljességnek az ígérete maga a szeretet.
Záró mondata: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
A híressé vált „szeretethimnusz” jelentőségét az adja, hogy Pál a keresztény vallás legfontosabb eszméjét fogalmazza meg. Elvégre a kereszténység legfontosabb erkölcsi parancsa a szeretet. Jézus valódi követőjévé csak azok válhatnak, akik mindenüket fel tudják áldozni a másik emberért.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
