Jézus példabeszédei
A Bibliára jellemző a tanító szándék és a metaforikus nyelv, a képes beszéd, ezért gyakran találkozunk benne a példázat (ún. parabola) műfajával. A példabeszéd (parabola) olyan allegorikus történet, amelyben Jézus a mindennapi életből vett példákkal teszi érthetőbbé mondanivalóját.
Parabola pl. a sziklára épített ház története (amely A hegyi beszédben szerepel) – a tanítás megértéséről és tettekre váltásáról szól. Jézus tanítása egy biztos alapot ad az embernek, olyan, mint a sziklára épített ház, amely szilárd marad a pusztító viharban.
A példabeszédek alkalmazásával Jézus az ószövetségi tanítóhagyományt folytatta. Nyilvános beszédei során szívesen használt fel példázatokat, ugyanis már eleve az egész korszakra erősen képi gondolkodásmód volt jellemző.
A példázatos beszédmód a maga szemléletességével, érzékletességével hatékonyan közvetít elvont gondolati tartalmakat. A hétköznapi életből vett tapasztalatokat veszi alapul az általános értényű gondolatok átadásához, és jól igazodik a képi gondolkodáshoz.
A magvető példázata (Mt 13,1-23)
Jellegzetes, különleges parabola a magvető példázata, amely a jézusi tanítás különböző mélységű befogadásáról szól.
Jézus tanítása olyan, mint a lélekbe elvetett magocska. Ahogy a földbe vetett magok egy része sem hullik megfelelő helyre, s nem hoz termést, úgy Jézus tanítása is csak abban a szívben tud meggyökerezni, amely jó talajjal szolgál a számára.
Ez a példabeszéd abban tér el a többitől, hogy maga Jézus magyarázza el a jelentését tanítványai kérdésére.
Cselekmény röviden (Máté evangéliuma): Nagy sokaság gyűlik össze Jézust hallgatni a tenger partján. Jézus ezért nem a parton ül le, hanem beszáll egy hajóba, és ott ül le, a tömeg pedig a parton állva hallgatja.
Jézus példázatok segítségével tanítja az embereket, és a magvető története az egyik példázata.
A magvető kimegy vetni. A magok sorsa:
- Néhány mag az útfélre esik, jönnek a madarak és felkapkodják.
- Más magok sziklás helyre esnek, ahol kevés a föld. Ezek hamar kihajtanak, mert nincsenek mélyen a földben, de amikor felkel a nap, megperzselődnek, és mivel nincs gyökerük, kiszáradnak.
- Megint más magok tövisek közé esnek. Amikor a tövisek megnőnek, megfojtják őket.
- A többi mag jó földbe esik és termést hoz: némelyik százannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik harmincannyit.
A tanítványai megkérdezik Jézust, miért beszél a népnek példázatokban. Jézus azt feleli, azért, mert ezek az emberek nem értik úgy meg a mennyek országának titkait, mint a tanítványok. „Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.”
Ahogy Ézsaiás próféta jövendölte: szemükkel nem látnak, fülükkel nem hallanak, szívükkel nem értenek. Pedig csak akkor fognak megtérni, ha megértik Jézust.
Jézus elmagyarázza a példázat jelentését:
- az útfélre esett mag: amikor valaki hallja Jézus tanítását, és nem érti. Ez esetben eljön a gonosz és elveszi tőle azt, ami a szívébe van vetve.
- sziklás talajra hullott mag: amikor valaki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne a tanítás, ezért csak ideig-óráig tart ki mellette: amint nyomorúság vagy üldöztetés éri az ige miatt, eltántorodik.
- tövisek közé hullott mag: amikor valaki hallja az igét, de a világi gondok és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, így nem hoz termést.
- jó földbe hullott mag: amikor valaki hallja és érti az igét, és az terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
