János jelenéseiből (Jel 5,1-5; 6,1-8; 21,1-8; 22,1-5)
Az Újszövetség negyedik (utolsó) része a János apostolnak tulajdonított Jelenések könyve. Görög címe: Apokalipszis (= „feltárás”, „kinyilvánítás”, „kinyilatkoztatás”, „leleplezés”), mert ezzel a görög szóval kezdődik a szöveg (a magyar fordításban „kinyilatkoztatás” szerepel).
Azóta e kifejezés jelentése megváltozott. Ma az „apokalipszis” szó a köznyelvben a világvégét jelenti, és a pusztulás képzetét kapcsoljuk hozzá. Ennek oka, hogy a Jelenések könyve középpontjában a végső időkre vonatkozó jövendölések állnak.
Persze, Jánosnál a világvége nem a végpusztulást, hanem csak a földi világ végét jelenti: Jézus második eljövetelét és a végítéletet, az „idők teljességét”. A végítélet napján fognak feltámadni a halottak, és Isten ítélkezik az emberek fölött, mindenki bűnei és erényei alapján nyeri el az üdvösséget vagy jut kárhozatra.
A Jelenések könyve bekerülését a kánonba hosszas vita előzte meg.
Tartalom röviden (részletek):
A Bárány átveszi a hétpecsétes könyvet. Az elbeszélő beszámol arról, hogy látja trónuson ülve Istent, akinek jobb kezében könyv van, „belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve.” Egy angyal nagy hangon kérdezi, ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet és feltörje pecsétjeit? Kiderül, hogy se mennyben, se földön nem méltó rá senki. Az elbeszélő sírni kezd emiatt.
A trónus közelében, a vének között ott áll a Bárány (= Jézus). Odamegy és átveszi a könyvet az Atya jobb kezéből. Ekkor a 24 vén leborul előtte. Jézus azért méltó, mert megölték, így vérével vásárolta meg ezt a jogot.
A négy első pecsét és a négy lovas. A Bárány feltöri a 7 pecsét közül az elsőt. Megjelenik egy fehér ló, a rajta ülőnek íja van és koronája: győztesen vonul ki, hogy újra győzzön.
A Bárány feltöri a második pecsétet. Kijön egy tűzvörös ló, a rajta ülőnek nagy kardja van. Azért jön, hogy elvegye a békességet a földről, sőt, hogy öldössék egymást az emberek.
Amikor a Bárány feltöri a harmadik pecsétet, egy fekete ló jelenik meg, a rajta ülőnek mérleg van a kezében. Egy mérce búza egy dénár, három mérce árpa egy dénár, de az olaj és a bor ára nem változik.
A Bárány feltöri a negyedik pecsétet, és megjelenik egy fakó ló, a rajta ülőnek neve: Halál, és a Pokol követi. A Halálnak hatalma van ahhoz, hogy a föld negyedrészén kard, éhínség, dögvész és erdei vadállatok által pusztítsa az embereket.
Az ötödik pecsét. Amikor a Bárány feltöri az ötödik pecsétet, akkor az oltár alatt megszólalnak azoknak a keresztény mártíroknak a lelkei, akiket a hitükért öltek meg. Azt kérdezik az Úrtól, hogy miért nem áll bosszút értük azokon, akik a földön élnek.
Ekkor Isten fehér ruhát ad mindegyikükre és türelemre inti őket: várniuk kell addig, amíg teljes nem lesz a létszámuk. Mert lesznek még olyanok, akiket ugyanúgy megölnek, ahogy őket is megölték.
A hatodik pecsét. Amikor a Bárány feltöri a hatodik pecsétet, földrengés támad, a nap elsötétül, a telihold vérvörös lesz és az ég csillagai lehullnak a földre. Az ég eltűnik, minden hegy és sziget elmozdul a helyéről.
Az emberek a királyoktól a szolgákig mind elrejtőznek a barlangokban és a hegyek szikláiban. A sziklákhoz könyörögnek, hogy rejtsék el őket az Úr és a Bárány haragja elől. Mert eljött az Ő haragjuk nagy napja, és senki nem állhat nekik ellen.
A hetedik pecsét. Amikor a Bárány feltöri a hetedik pecsétet, fél órára csend támad a mennyben. Hét angyal áll Isten elé, és Isten ad nekik hét trombitát.
Isten trónusa előtt egy oltár áll. Egy másik angyal megáll az oltárnál, kezében arany füstölő van, Isten ad neki sok füstölőszert. A füstölő a szentek imádságaihoz kell.
Az angyal kezéből felszáll a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival Isten elé. Ekkor az angyal megtölti a füstölőt az oltár tüzéből, és ledobja a földre. A földön mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támad.
A hét angyal, akinél a hét trombita van, felkészül, hogy trombitáljon.
A négy első trombitaszó. Amikor az első trombita megszólal, jégeső támad, aztán vérrel kevert tűz hull a földre és a föld harmada megég.
Amikor a második angyal is trombitál, egy tűzben égő hegy zuhan a tengerbe, amitől a tenger vize vérré válik, és a tengeri élőlények és a hajók harmada elpusztul.
Amikor a harmadik angyal trombitál, az égből lehull egy Üröm nevű nagy égő csillag, ráesik a folyók harmadára, így a folyók vize keserűvé és mérgezővé válik, sok ember halálát okozva.
Amikor a negyedik angyal trombitál, a nap, a hold és a csillagok harmadát éri olyan csapás, hogy elsötétülnek, így se nappal, se éjjel nem világítanak többé.
Végül egy sas repül át az égen és azt kiáltja, hogy jaj azoknak, akik még élnek: rettegjenek a másik három angyal trombitájának hangjáról.
Az ötödik trombitaszó. Amikor az ötödik angyal trombitál, leesik egy csillag az égről a földre, és felnyitja a föld mélyét, az alvilágot, ahonnan füst száll fel, elsötétítve a levegőt, és sáskák özönlenek ki.
A sáskák olyan erősek, mint a skorpiók, és nem a füvet vagy a fákat rohamozzák meg, hanem azokat az embereket bántják, akiknek a homlokán nincs ott Isten pecsétje. Nem megölik őket, hanem öt hónapon át kínozzák: olyan kínokat okozva, mintha skorpió marta volna meg őket. Ezek az emberek a halált kívánják, de „fut előlük a halál”.
A sáskák olyanok, mint a harci lovak, páncéljuk és sörényük is van, fejükön aranykorona, arcuk emberarc, oroszlánfoguk és szárnyuk is van, a farkuk olyan, mint a skorpióé, és fullánkjuk is van.
A sáskák királya az alvilág angyala, héber neve Abaddón, görög neve Apollüón, mindkettőnek a jelentése: Pusztító.
A hatodik trombitaszó. Amikor megszólal a hatodik trombita, a hatodik angyal parancsot kap, hogy oldozza el azt a négy angyalt, akik az Eufrátesz folyónál vannak megkötözve. Ezek az angyalok megölik az emberek egyharmadát három csapás által: tűz, füst és kén (e csapások az oroszlánfejű, kígyófarkú lovak szájából ömlenek, mert ilyen lovakon ülnek az angyalok seregébe tartozó harcosok).
Azok az emberek, akiket e négy angyal nem ölt meg, továbbra is bűnös életet élnek: ördögöket és bálványokat imádnak, gyilkosságokat követnek el, paráználkodnak és lopnak.
A hét mennydörgés szava. Leszáll az égből egy angyal, nyitott könyvecskével a kezében, jobb lábát a tengerre, a balt a földre teszi. Jobb kezét az égre emeli és megesküszik, hogy „nem lesz többé idő, hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja, beteljesedik Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak”.
(…)
A hetedik trombitaszó. Amikor a hetedik angyal is trombitál, hatalmas hangok szólalnak meg a mennyben, hogy Krisztus fog uralkodni a világ felett örökkön-örökké.
Huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek, arcra borulnak és imádják Istent. Hálaimájukban elmondják, hogy eljött Isten haragjának a napja, és a halottak felett való ítélet ideje. Isten jutalmat fog adni szolgáinak, a szenteknek, a prófétáknak és az istenfélő embereknek, a gonoszokat pedig elpusztítja.
Isten temploma megnyílik a mennyben, a földön pedig zúgás, mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támad.
(…)
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
