2. regény – Mészöly regényművészete a 20. századi regénynek abba a vonalába illik, amelyet a világirodalomban Kafka, Camus, Woolf és Broch képviselt.
Legfontosabb művei:
- Magasiskola (kisregény, 1956) – Mészöly első regénye, mely a tényszerűséget egyesíti a parabola utalásosságával. Egy solymásztelep életét ábrázolja dokumentumszerűen. Bemutatja az ötvenes évek első felének világát, amely egy tökéletesen ellenőrzött, zárt világ. Magyarország még nem heverte ki a második világháborút, ugyanakkor a légkör belül már magában hordozza a forradalom lehetőségét. A sólyomidomítás három szereplője (idomár, idomított sólyom, zsákmányállat) szabadságától megfosztott rab és áldozat. Egy modern parabola a történet, de nem a hagyományos erkölcsi-tanító célzattal íródott, hanem filozófiai-bölcseleti alapokra épül. 1970-ben Gaál István filmet készített a Magasiskola c. kisregényből, és a film különdíjat nyert a cannes-i filmfesztiválon.
- Az atléta halála (regény, 1966) – egy sportoló, Őze Bálint története. Egy regény formájú emlékirat, melynek szerzője Hildi, aki egy kiadó felkérésére megörökíti élettársa, Őze Bálint alakját. Hildi a sportoló élete utolsó 10 évének volt tanúja, történetét saját tapasztalataira és Bálint egykori elbeszéléseire építi. Így a regény egyszerre két emlékező tudatot működtet. Ez a mű is parabola: a tartás és a kitartás eszméjének, a felsőfokú emberi teljesítmény vágyának és lehetetlenségének a példázata. Emellett egzisztencialista jellegű közérzetrajz. Először franciául jelent meg, majd a magyar kiadással egyidejűleg németül is.
- Saulus (regény, 1968) – Pál apostol történetét dolgozza fel, aki keresztényüldözőből lett a hit apostola. Konkrétan Pál megtérésének előzményeit mutatja be. A mű gyakorlatilag egy mítosz felidézése és regény formájú újraírása.
- Film (regény, 1976) – egy házaspár hazafelé vezető útját kíséri nyomon, és egy filmfelvevő kamera tárgyilagosságával rögzíti az eseményeket. Sőt, az elbeszélő magát a „forgatást” is megjegyzésekkel kíséri. Az elbeszélés folyamatában a megismerés és a megértés kérdései kapnak központi szerepet. A Film egy viszonylag új regénymodellt teremt Mészöly életművében.
- Megbocsátás (kisregény, 1984)
- Családáradás (kisregény, 1995) – kisregénybe sűrített nagyepikai történet, a kései Mészöly-próza tapasztalatának összefoglalása.
Mészöly regényművészete egyre inkább elmozdult az ok-okozati felépítésű, külső eseményekre épülő (metonimikus) próza felől az utalásos (metaforikus) elbeszélés irányába. Ez a terjedelem csökkenésével járt együtt.
Regényei és novellái olyan összetett prózavilágot teremtenek, amelynek viszonyrendszere páratlan a magyar irodalomban.
3. mese – az ötvenes években (sok más íróhoz hasonlóan) Mészöly számos mesekiadványt és bábjátékot alkotott. Meséiből válogatott be darabokat az első novellásköteteibe is.
Amikor megjelentek irodalomtörténetileg jelentős prózakötetei, a meseírást akkor sem hagyta abba.
Legfontosabb ifjúsági művei:
- Fekete gólya (ifjúsági regény, 1960)
- Elvarázsolt tűzoltózenekar (mesekötet, 1965)
- Pipiske és a fűszál (mesekötet, 1976)
- Kerti hangverseny (mesekötet, 1977)
4. dráma – Mészöly megpróbálkozott drámaírással is
- Az ablakmosó (dráma, 1963) – a Jelenkor c. folyóiratban látott napvilágot. A drámához fűzött szerzői kommentár politikai botrányt okozott. A darabot a Miskolci Nemzeti Színház kísérleti színpada mutatta be, de betiltották.
Mészöly drámáit a Bunker (1979) és a Lassan minden (1994) c. kötetek tartalmazzák.
5. esszé – Mészöly 1962-től publikált esszéket. Esszéi a két világháború közti esszéirodalom legjavával rokoníthatók.
Témái a lét, az idő és a történetiség bölcseleti kérdései. Emellett fontosak az alkotásmódról való gondolatai is, de van közéleti publicisztikája is, valamint írt esszéket a következő témákban: művelődéstörténet, politikatörténet, társadalomszemlélet, nemzettudat.
Esszékötetei:
- A tágasság iskolája (esszékötet, 1977)
- Érintések (esszékötet, 1980)
- A pille magánya (esszékötet, 1989)
- A negyedik út (esszékötet, 1990) – ez és A pille magánya kötet is esszészerű és közéleti, publicisztikai írások gyűjteménye, egy szilárd közéleti magatartást tükröznek.
- Otthon és világ (esszékötet, 1994) – az előző esszékötetekből válogat, de új írásokat is tartalmaz
Kötetei az esszék mellett filozofikus töredékeket és jelentős ars poeticai, művészeti elméleti reflexiókat is tartalmaznak.
6. vers
- Esti térkép (verseskötet, 1981) – Mészöly verseit, lírai reflexióit tartalmazza.
7. publicisztika
- Riport 1, 2. (válogatás Mészöly riporteri munkáiból, 1970) – a tényirodalom lehetőségeit tágítja tovább.
Fogadtatása: Mészöly sokáig mellőzött, perifériára szorult író volt. A meg nem értett zsenik közé tartozott, de ebbe soha nem nyugodott bele.
Első novelláskötetét csaknem 10 év után követte a második, és újabb 10 év kellett, hogy „beérkezzen”. A késedelem, a lassú elfogadás oka egyrészt a szocialista korszak kultúrpolitikája, másrészt az, hogy Mészöly sokáig érlelte magát, hosszas előtanulmányokat folytatott. A harmadik ok műveinek poétikai-esztétikai jellege (elvont tárgyiasság), amelytől idegenkedtek, és a befogadó közegnek is idő kellett, hogy leküzdjék idegenkedésüket.
Utána viszont az író számos elismerést kapott: 1986-ban Déry Tibor-díjat, 1988-ban Magyar Művészetért Díjat, 1989-ben Az Év Könyve díjat, 1990-ben Kossuth-díjat. 1996-ban Budapest díszpolgára lett.
Jelentősége: az egyik legjelentősebb 20. századi magyar író, aki irodalmunk egyik legkülönösebb és legértékesebb prózavilágát alkotta meg, és új utakat nyitott a magyar prózában.
Írói világa többdimenziós, autonóm és hiteles. Történetei mélyebb rétegeit felderítve filozófiai és etikai mondanivalóra, szimbolikus értelmű példázatokra bukkanunk.
Novellisztikája a 20. század közép-európai irodalmának szintjén is jelentős vonulatot képvisel.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
