A Tartuffe szereplői, jellemek
A komédia hősei átlagos alakok, elszegényedett nemesek (pl. Tartuffe) vagy népi szereplők (pl. Dorine). A népi szereplők általában ügyesek, talpraesettek, sokkal értelmesebbek, mint gyakran kissé ügyefogyott és felületes gondolkodású gazdáik. Rendszerint ők hozzák rendbe az ügyeket.
Molière kiforrt jellemekkel dolgozik, már nem változó jellemekkel (a hármas egység szabálya miatt nem lehetett jellemfejlődést bemutatni, hiszen egy nap alatt le kellett zajlania a cselekménynek).
A bemutatott jellemek nemcsak kiforrott jellemek, hanem típusok is, pl. szemtelen cseléd (Dorine), hiszékeny férj (Orgon), rámenős házibarát (Tartuffe), csinos feleség (Elmira), házsártos anyós (Pernelle asszony).
Molière jellemalkotási módszere: kiválaszt egy-egy sajátos típust, lelki tulajdonságot, társadalmi hibát, aminek bemutatja a következményeit. A hiba vagy tulajdonság kifejlődésének bemutatását mellőzi, ám hőseit több, egymással ellentétes szemszögből is megvizsgálja. Tehát az adott – végig változatlan – jellemnek újabb és újabb vonásait villantják fel az egyes jelenetek.
A commedia dell’ arte is állandó típusokkal, hagyományos jellemekkel dolgozott. A színészek mindig ugyanazt a típust játszották, és a szövegkönyvben csak a cselekmény volt leírva, így a párbeszédeket rögtönözniük kellett.
Tartuffe: álszent, kétszínű, képmutató, hazug, köpönyegforgató, élősködő, önző, számító gazember. Csinált viselkedésű, megjátssza magát: úgy tesz, mintha szent volna, jobb volna, pedig minden mozdulatából kitetszik, hogy ő nem természetesen ilyen.
Megjátssza, hogy önsanyargató, ami valójában komikus hatást tesz („Lőrinc, rakd vissza az ostort és a szőrcsuhámat”). Kegyes, ájtatos, aszketikus középkori szerzetesnek mutatja magát, aki jótékonykodni megy, alamizsnát osztogat a szegényeknek és megveti a testi vágyakat, de ez a vallásosság csak egy köpeny, egy burok Tartuffe számára, ebbe burkolózik, ezzel takargatja, magyarázza tetteit.
Közben rendkívül okos, intelligens, találékony szélhámos, aki sajátos erkölcstant vall, amely a lelkiismeret kitágítására épül. A tartuffe-i etika lényege, hogy alkudozni az Istennel is lehet, a leggonoszabb tetteket is igazolja a cél szentsége, s csak az számít bűnnek, ami a napvilágra kerül („ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke”).
Tartuffe vagyontalan, nincstelen, családtalan, és ráadásul múltja sincs (feltűnően nincs semmiféle kapcsolata a múltjával). Ezért az olvasóban ott van a talány, és a szereplőkben is ott van a talány (kivéve Orgont és Pernelle asszonyt, akik vakon hisznek neki), hogy vajon ki lehet ez a Tartuffe.
Tehát tiszta lappal indul előttünk a drámában: se múltja, se rokoni kapcsolatai, nem ismerjük érdekeltségeit, indulatait, érzelmeit. Talán Molière szándékosan tiszta lappal akarja indítani előttünk a címszereplőt, hogy ne legyenek előítéleteink vele szemben, hanem a darabban látott tettei és szavai alapján ítéljük meg.
Tartuffe félelmetes, veszélyes alakká nő, mert egyáltalán nincsenek erkölcsi gátlásai. Álszent törtető, az önzés és a haszonszerzés mozgatja.
Az álszentség, a farizeusság társadalmi szempontból veszélyes bűn. Egy ilyen figura által egy egész család tönkre tud menni, mivel van egy holdudvara, hatósugara ennek a figurának: van egy közeg, aki hisz neki, ezért képes 10-20 embert is tönkretenni. Nem szükséges, hogy mindenkit sikerüljön becsapnia: az álszent akkor is képes ártani, ha csak néhány ember hisz neki.
Orgon: a ház ura, 40 és 50 év közötti lehet, van két felnőtt gyermeke. Együgyű, ostoba, elvakult, hiszékeny, vakbuzgó, bigott vallásos, végletes személyiség. Bedőlt Tartuffe-nek, akinek a családfői szerepet is átengedte. Tartuffe egy egész vagyont szedett ki belőle. Lányát pedig bele akarja kényszeríteni a Tartuffe-fel való házasságba, ami ésszerűtlen és erkölcstelen dolog a részéről. A szülői önkény megtestesítője.
Pernelle asszony: Orgon édesanyja, kb. 60-70 éves. Hisz Tartuffe szentségében. Temperamentumos, nagyhangú asszony, tele van erővel, támadó kedvvel, mindenkiről tud valami rosszat mondani, s mindenkibe belefojtja a szót, mindenkit leteremt a sárga földig. Erőszakos, hatalmaskodó, durva, kötözködő, akadékos, mindenkit lerohanó stílusa van. Azt hiszi, hogy csak az lehet jó, amit ő akar.
Mariane: Orgon lánya, Valér szerelme. Félénk, szemérmes hajadon, aki inkább meghalna vagy zárdába vonulna, mint hogy nyíltan megtagadja apja kívánságát, aki Tartuffe-höz akarja férjhez adni. Az engedelmes leánygyermek típusa, aki nem száll szembe a szüleivel.
Dorine: talpraesett, szókimondó komorna, stílusát csipkelődő irónia jellemzi. A félénk és gyámoltalan szerelmesek helyett ő érvel, perlekedik, bizonyít és taktikázik. Pernelle asszonynak például a fejéhez vágja, hogy csak azért él erényes életet, mert nem kell senkinek (ezt persze Pernelle asszony egy ismerőséről, Orantéről mondja, de Pernelle asszonyra vonatkozik).
Dorine képviseli a darabban a szerelem és az érzelmek szabadságának eszméjét, a kialakulóban levő új értékeket. Ügyes taktikus: mikor látja, hogy Mariane ellenállása megtört, hangot vált, és ironikusan dicsérni kezdi a Tartuffe-fel való házasságot, így ösztönzi a lányt további ellenállásra. Aztán azt tanácsolja, hogy látszólag törődjön bele a házasságba, hogy időt nyerjenek.
Elmira: Orgon második felesége, aki a 30-as éveiben járhat, és nem vér szerinti anyja Orgon gyerekeinek, hanem a mostohájuk. Csinos asszony, aki talpraesett is, alkalmazkodó, megoldást kereső típus, következetes, kiegyenlítő személyiség.
Damis: Orgon huszonéves fia, aki Valér húgába szerelmes. Hőzöngő, szenvedélyes jellem, ezért nem tudja ésszerűen felmérni a helyzetet és nem tud hatékonyan fellépni Tartuffe ellen, aki legjobban az ő érdekeit sérti, hiszen ő lenne a családi vagyon örököse és a családi hierarchiában ő állna a családfő után. Hiába tanúskodik a szélhámos ellen, csak annyit ér el, hogy apját maga ellen fordítja.
Cléante: Elmira bátyja, Orgon sógora. Az okos kompromisszumok híve, összeegyezteti a vallásosságot a józan ésszel: Orgonnal szemben ő a vallásos ember másik típusa, akit a bigottak „szabadgondolkodónak” neveznek.
Tisztában van a helyzettel, ugyanakkor kívülálló, pártatlan, tárgyilagos (elfogulatlanul szemléli az eseményeket), objektív, reális, mértékletes, megfontolt, bölcs érvei vannak. Megpróbálja rendbe tenni a dolgokat: csillapítja a heveskedőket, igyekszik meggyőzni a megszállottakat.
A rezonőr szerepét tölti be (francia szó, raison = okoskodó, mérlegelő, szócső). Ő az író szócsöve, gondolatainak közvetítője. Reagál az eseményekre, megvilágosítja őket a nézőnek, értelmezi a helyzetet, rendezi a viszonyokat. Külső szemlélőként, megfigyelőként képviselő a szerző véleményét.
Mellékszereplők: Lojális úr (törvényszolga – lojális: a fönnálló rend törvényeihez hű, és hű az elveihez), Flipot (Pernelle asszony szolgálója), Rendőrhadnagy
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
