Bonyodalom: A II. felvonásban kezdődik a bonyodalom. Orgon úgy dönt, hogy lányát, Mariane-t Tartuffe-höz adja feleségül, s ezzel a friggyel még szorosabbra fűzi a köteléket családja és Tartuffe között.
Mariane Valért szereti, ennek ellenére alig tiltakozik apja döntése ellen, kezdeti ellenállása hamar megtörik. Nem mer ellenszegülni a szülői önkénynek, és a „női szemérem” visszatartja attól, hogy harcoljon szerelméért. Nem tudja megvédeni az érdekeit, és nemcsak ő ilyen tehetetlen, hanem szerelme, Valér is. Dorine erélyes fellépése kell ahhoz, hogy a szerelmesek kiálljanak a szerelmük mellett és vállalják az egymásért való küzdelmet.
Késleltetés (retardáció, fontos szerkezeti eszköz): A III. felvonás második jelenetében színre lép Tartuffe. Elég későn jelenik meg, pedig az egész mű róla szól, mindenki róla beszél, körülötte forognak az események. Ő maga azonban jóval később jelenik meg a színen, egy ötfelvonásos drámában csak a közepén (a 20. században lesz majd olyan dráma, ahol az egész műben meg sem jelenik a főszereplő, pl. Samuel Beckett: Godot-ra várva). Mire Tartuffe megjelenik a színen, már nagyon sok mindent tudunk róla.
Kibontakozás: A címszereplő megjelenésétől kezdve a cselekmény felgyorsul, megnő a jelenetek száma, viharos szenvedélyek robbannak ki. A IV. felvonás 1. jelenetéből kiderül, hogy egy botrány végigjárta a várost, melynek gyújtópontjában Tartuffe áll. A botrányt az okozza, hogy egy család bomlik széjjel.
A lényeg: a türelmetlen és kéjsóvár Tartuffe szerelmet vall Elmirának, a ház fiatal úrnőjének, amit Damis kihallgat, s elmondja Orgonnak. Tartuffe azonban félelmetes logikával rendelkezik: rögtön átlátja a helyzetet és nem jön zavarba, tudja, mit kell tennie, és sikerül kivágnia magát.
Taktikája arra épül, hogy nem védekezik. Nemcsak elismeri, hogy el akarta csábítani Orgon feleségét, de a világ összes bűnét magára veszi, töredelmesen, alázatosan bevallja, hogy ő a legnagyobb gonosztevő, és bármilyen büntetést megérdemel.
Ez a szemforgató, mellet verő önvád és a színlelt krisztusi alázat megtéveszti Orgont, aki jóvátehetetlen hibát követ el: kitagadja és elűzi fiát, s vagyonát Tartuffe-re íratja, övé lesz a ház. Ráadásul még aznap este meg akarja tartani Tartuffe és Mariane esküvőjét. Ezzel megmutatja, hogy még ostobább, mint amilyennek Tartuffe eddig gondolta.
Cléante, a rokon még megpróbálja elsimítani a dolgokat. Azt feltételezi, ami a legjobb Tartuffe-nek: hogy Damis csak megrágalmazta. De mégis milyen keresztény ez a Tartuffe, ha nem bocsát meg, és nem adja vissza a jogtalanul ölébe hullt vagyont Orgon fiának, akit az megillet?
Cléante megoldást kínál Tartuffe-nek: a keresztényi megbocsátásra hivatkozik, azt tanácsolja, hogy Tartuffe békítse ki Orgont a fiával. Tartuffe erre azt válaszolja, hogy Isten érdeke nem ezt kívánja: ha visszahívná Damist, akkor úgy tűnne, hogy el akarja némítani, ezért ő nem találkozhat Damisszel. Itt Tartuffe még nem veti le az álszentség maszkját, de már alig titkolja pénzéhségét, mohóságát, gonoszságát.
Ezután a család is megpróbálja rendbe hozni az eseményeket. Mivel Orgon észérvekkel meggyőzhetetlen (saját ítéletét gondolja az igazságnak), csak úgy lehet meggyőzni, ha megbizonyosodik arról, hogy tévesen ítélte meg Tartuffe-öt.
Ezért a IV. felvonás 5. jelenetében Elmira csapdát állít Tartuffe-nek. Elbújtatja férjét az asztal alá, hogy Orgon tanúja lehessen Tartuffe udvarlásának és érzéki mohóságának, és végre belássa tévedését. Tartuffe, akármilyen gyanakvó és ravasz, beleesik ebbe a csapdába. Annyira elbizakodott, hogy nem titkolja el az erkölcstelen, házasságtörő vágyait.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
