Életébe nagy változást hoz a főügyészi állás. Az emberek hirtelen másképp viselkednek vele: mindenkinek feltűnik, mindenki előre köszön neki, a tehetős emberek is felé fordulnak.
Kopjáss eleinte meg akar felelni nekik. Amikor megválasztják főügyésznek, igyekszik beilleszkedni, hiszen jószívű, jóindulatú ember, akinek fontos, hogy befogadják az új helyzetében.
Akikkel addig összejárt, azoktól viszont elfordul: ezentúl a saját érdekeinek megfelelően építi kapcsolatait (úgy, hogy eredményt hozzanak neki). És feltűnnek a rokonai, akik addig felé se néztek, de most üzletet ajánlanak vagy kuncsorognak valamiért.
Kezdetben a tisztesség csírája, régi életének mentalitása még megvan benne, de hosszú távon nem képes az eszményeinek megfelelően viselkedni. Eleinte még megveti magát emiatt, a lelke mélyén szégyenkezik. Úgy érzi, elárult valamit.
Kinevezése után nem hirtelen, hanem lassan, fokozatosan felszínre kerülnek jellemének negatív vonásai. Olyan latens, eddig csak lappangó, rejtett tulajdonságok, amelyek korábban azért nem mutatkozhattak meg, mert alacsony beosztásban volt és szerény körülmények között élt.
Amikor egyedül van, néha lázong, néha fellobban benne a dac, az elégedetlenség. Például felháborodik a parlamenti képviselők cinizmusa és felelőtlensége miatt (amikor a miniszter beszél, a 244 képviselő közül csak heten vannak a teremben). De nem tesz semmit, mindez csak a gondolatok szintjén marad.
Kopjáss felelősséget érez a városban élő 30 ezer munkanélküli lakos sorsáért, és ábrándozik arról, hogy nagy terveket valósít majd meg: „Fel lehetne harmincezer emberrel építeni az országot. Utakat, házakat, iskolákat, múzeumokat. Csak kellene valaki, aki munkába tudja állítani a harmincezer munkást… Újra lehetne berendezni az egész országot csak ezzel a harmincezer munkással… Megtízszerezheti az országot anélkül, hogy kilépne a határokon. Mélységben gazdagíthatja fel a hazát és paradicsomkertet építhet a szomorúság és terméketlenség e síkjain.”
Amikor Pestről hazafelé utazik, egy vidéki polgármester felfüggesztéséről olvas az újságban, és keserűen megállapítja, hogy ilyen vádpontok alapján akármelyik polgármestert fel lehetne függeszteni. Ezután hosszan elgondolkodik azon, hogy „itt senki sem ért alapjában semmihez. Itt az a baj, hogy mindenki olyan helyen áll, ahova nem készült. S aki ért valamihez, az sehol sincs… A megbízhatóság, nem a hozzáértés a fontos. A rokoni kapcsolat a legbiztosabb ismérve a megbízhatóságnak.”
Az alapjában jóhiszemű, tehetséges főhős azzal áltatja magát, hogy nem mond le a céljairól, eszményeiről, majd később meg fogja tisztítani a közéletet, de előbb „meg kell erősödnie”. Anyagilag és társadalmilag független akar lenni, azaz előbb legyen háza, legyen elég pénze, legyen hatalma, és akkor majd szembeszállhat a város hatalmasságaival.
Tehát úgymond lavírozni akar a hatalom és ifjúkori ideáljai között, amíg ez szükséges, „hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon.” Vagyis úgy akarja megvalósítani az eszményeit, hogy az ne kerüljön a karrierjébe.
Ez a képmutató, álságos magatartás az, ami kikezdi a jellemét. Negatív tulajdonságai egyre jobban kiütköznek, pl. vonzódása az úri, könnyű élethez, karrierizmusa, megvesztegethetősége, gyávasága, meghunyászkodása, protekcionizmusa (rokonait támogatja).
A korrupció ellen sem lép fel, pedig hamar átlátja a törvénytelenségeket. Csakhogy nem a törvénytelenség zavarja igazán. Leginkább akkor háborodik fel, amikor úgy érzi, hogy mellőzik, hogy ki akarják hagyni valamiből.
Bár megakadályozza a Holub és Társa cég (ez a cég építette a Sertéstenyésztőt) hídpályázati panamáját, a célja ezzel nem az igazság érvényre juttatása, hanem a zsarolás. Meg akarja mutatni, hogy van hatalma, hogy vele is számolni kell.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 5. oldalra!
