4. utolsó korszak: 1848-49
1. közéleti líra
A forradalom idején íródott Petőfi-versek közül a legfontosabbak:
Olaszország c. vers azért fontos, mert ott kezdődött a forradalom.
Nemzeti dal, az a híres vers, amely valósággal jelszava lett a forradalomnak, mert ezt szavalta el Petőfi 1848. március 15-én (két nappal előtte, március 13-án írta). Az agitáló, lelkesítő vers a forradalom egyik kiváltó oka lett.
További fontos politikai versek: Föltámadott a tenger, A nemzethez, Európa csendes, újra csendes
Királyellenes versek: A királyokhoz, A király és a hóhér, A király esküje stb. Petőfinek egész költészetében ott a királygyűlölet, ez nála általános volt. Radikális verseket írt, pl. Akasszátok fel a királyokat!, sokkal radikálisabb volt, mint a megfontolt Vörösmarty, aki reformok útján szeretett volna célt érni, míg a lobbanékony Petőfi államformának köztársaságot akart.
A Szörnyű idő című vers arról nevezetes, hogy ez volt Petőfi utolsó verse. A magyar nép végromlását vizionálja.
2. tájlíra
Két fontos tájvers született ekkor, A puszta, télen és a Kiskunság.
3. epika, Az apostol c. elbeszélő költemény
Komor hangulatú, mivel Petőfi 1848 júniusában a szabadszállási képviselő-választáson megbukott, sőt, a fellázított paraszti tömeg majdnem agyonverte. Ez az oka, hogy az egész mű rettenetesen keserű és pesszimista.
Kiderül, hogy lám, milyen a nép. De Petőfi tudta, hogy idő kell ahhoz, hogy az emberek rájöjjenek, mik az érdekeik (szőlőszem-párhuzam), és fontos a nép felvilágosítása, nevelése.
Bár vannak a műben önéletrajzi elemek is, a főszereplő, Szilveszter nem teljesen Petőfi alteregója, hanem inkább egy Táncsics-szerű figura, aki plebejus forradalmárként, anarchistaként egyedül akar elkövetni egy királygyilkosságot.
A börtönablakba repülő madárka Batsányi A rab és a madár című versére utal (Petőfi ismerte Batsányi költészetét).
Petőfi ekkoriban Dickenst fordított, aki az angol világ komor színeit festette meg regényeiben.
Petőfi jelentősége
Petőfi olyan költő, aki meglát valamit, és dalra fakad. Mindenkihez szól és nagyon sok báj van a költészetében. Talán Csokonai az egyetlen költő a magyar irodalomban, akinek a lírájában ennyi báj, játékosság és kedélyesség van, és abban is hasonlítanak, hogy mindketten szembe mertek fordulni a nyárspolgári élet szokásaival.
Az 1800-as évek végéig rengetegen próbálták utánozni Petőfi költészetét, népiességét. Epigonok tucatjai jelentek meg, de a varázsát nem tudták visszaadni (az epigon pejoratív értelmű szó, utánzót, rossz utánzat készítőjét jelenti).
Petőfi a legismertebb magyar költő Nyugat-Európában. Tartás, hazaszeretet és tűz jellemzi, költészete pirosan, tüzesen ragyog, csupa tűz, szivárvány, lobogás, mindig ég. Egyszerű nyelve mögött sok bölcsesség van, nyelvi keresetlensége elbűvöli az olvasót. Ritmusai, szavai melegségérzést keltenek bennünk. Az ő 26 éve fényes üstökös volt a haza egén, a ma gyermekének is van mondanivalója.
Szakirodalom
A bejegyzés elején már említettem három fontos munkát, amely Petőfivel foglalkozik. Itt most közreadok egy kis jegyzéket a róla szóló könyvekből, hátha részletesebben utána szeretnétek olvasni az életének és munkásságának. Íme:
Horváth János: Petőfi Sándor
Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lyrai költészetünk
Hatvany Lajos: Így élt Petőfi
Pándi Pál: Petőfi
Pándi Pál: Petőfi állomásai (versek és elemzések)
Pándi Pál-Pálmai Kálmán: Petőfi Sándor
Pándi Pál-Tóth Dezső: Tanulmányok Petőfiről
Martinkó András: Petőfi életútja
Dienes András: A Petőfi-titok
Dienes András: A legendák Petőfije
Várkonyi Nándor: Az üstökös csóvája (dokumentumok Petőfiről)
Mezősi Károly: Közelebb Petőfihez
Mezősi Károly: Petőfi családja a Kiskunságban
Dávid Gyula-Mikó Imre: Petőfi Erdélyben
Tamás Anna-Wéber Antal: Petőfi tüze (Tanulmányok Petőfi Sándorról)
Kozma Dezső: Petőfi öröksége
Révai József: Petőfi
Turóczi-Trostler József: Petőfi belép a világirodalomba
Fekete Sándor: Petőfi evangéliuma
Fekete Sándor: Így élt a szabadságharc költője
Endrődi Sándor: Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (Egykorú nyomtatványok másaival)
Az élő Petőfi (Megemlékezés Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójáról)
dr. Czúth Béláné-Ésik Zoltánné: Petőfitől Petőfről (A költő születésének 150. évfordulóján, 1973.)
