Cím: a mű eredeti címe Julien volt (a főszereplő neve). Ezt Stendhal megváltoztatta a sokkal szimbolikusabb Vörös és feketére. Ez a cím nem tartalmaz megfogható konkrétumot, de kifejezi a regény lényegét, ami a kettősség.
A vörös és a fekete szín a regény során többször is kulcshelyeken jelenik meg. Ilyen az az epizód, amikor Julien a verrières-i templomban talál egy újságcikket Louis Janrel kivégzéséről, és ráébred, hogy a név az ő nevének anagrammája. Ekkor a templom leírásában a vörös az uralkodó árnyalat.
Ezenfelül e színek a mű világában (a posztnapóleoni Franciaországban) kulcsszimbólumként működnek. Jelenthetik az alábbi kettősségeket:
- egyház (fekete: a papi reverenda színe) és katonaság (vörös: a tiszti egyenruha színe) – Julien tehetsége Napóleon korában a katonai pályán érvényesülhetett volna, a restauráció korában csak a papi pálya áll nyitva előtte
- szerelem (vörös) és halál (fekete)
- forradalom (vörös) és restauráció (fekete)
- nyerés (vörös) és vesztés (fekete) – a sors két lehetősége, ami a szerencse forgandóságát is jelenti, ha a rulett színeire gondolunk (vörös, fekete). Azaz a főhős egy hazárdjátékra tette fel az életét.
- siker, dicsőség (vörös) és kudarc, bukás, sikertelenség, értékpusztulás (fekete)
Más értelmezés szerint a címben szereplő két szín nem ellentéte, hanem kiegészítője egymásnak. Ez esetben ugyanarra a dologra utalnak, pl. a tragikus végkifejletre: vér (vörös) és halál (fekete).
Helyszínek: Verrières (de Rênal-ház), Besançon (papi szeminárium), Párizs (de La Mole márki háza).
Az első helyszín a verrières-i de Rênal-ház. Innen a főhősnek Besançonba kell menekülnie, ahol a papi szeminárium tagja lesz. A gyűlölet elől, ami itt körülveszi, jóakarója, Pirard abbé segítségével Párizsba távozik.
Az egyes helyszínek a főhős társadalmi emelkedését jelzik:
- Verrières (kisváros) – innen indul Julien. Bájos vidéki városka, szép a táj, de anyagi érdekekkel fertőzött a légkör (mindent a haszonnak rendelnek alá, a lakók többsége mindig a haszonra gondol). Ebben a közegben Stendhal „kicsiben” sorakoztatja fel a restauráció korának jellemzőit: kisvárosi pletyka, féltékenykedés, vetélkedés, polgári korlátoltság, sznobéria, a látszatnak élő felületesség, szürkeség és kisszerűség.
Julien parasztcsaládba született, apja fűrészmalmot üzemeltet. A fiú kitűnik környezetéből eszével, tudásszomjával, de a paraszti munkához gyenge testalkata miatt folyton megalázzák. Becsvágya kielégítésére a papi pályára készül, teológiát tanul, aztán a polgármester fiai mellett lesz nevelő.
Juliennek Verrières-ben két lehetősége is adódik arra, hogy a tisztes jómóddal járó kispolgári életformát válassza: 1. feleségül veszi a csekély örökséghez jutó szobalányt, Elisát, 2. betársul barátja, a fakereskedő Fouqué üzletébe. Julien mindkettőt következetesen elutasítja, mert magasabb célok lebegnek a szeme előtt.
- Besançon (nagyváros) – itt a papneveldébe kerül Julien. Ez a közbülső lépcsőfok, itt Stendhal bemutatja az egyház belső szervezetének visszásságait, hatalmi játszmáit, valamint a restauráció tartópillérét, a jezsuitizmust.
Besançon még mindig vidéki közeg és főként a papi környezetet ismeri meg belőle Julien, de itt már nehezebb feladatok várnak rá, komolyabb ellenfelekkel kell megküzdenie. A szeminárium a képmutatás magasiskolája és tele van alantas intrikával, ráadásul Julien innen is kilóg: jó eszével és önálló gondolkodásával hamar irigységet ébreszt társaiban, gyűlölet és ellenséges légkör veszi körül.
Iszonyatos szenvedések árán próbál alkalmazkodni álszent és alantas környezetéhez, de képtelen azzal megbarátkozni. Minden ügyeskedése hiábavaló, helyzete egyre romlik, ráadásul támogatóját, Pirard abbét ellenségei elmozdítják az igazgatói posztról. Julien szerencséjére a távozó abbé segít neki elkerülni innen.
- Párizs (főváros, világváros) – de La Mole márki titkárjaként arisztokrata közegbe kerül Julien. Párizsban ugyanúgy virágzik a korrupció, mint vidéken, csak az itteniek finom modor mögé rejtik kapzsiságukat. A magasabb körökben az emberek ugyanúgy megvesztegethetőek, megvásárolhatóak, lefizethetőek, mint az alsóbb osztályokban, csak a módszerek kifinomultabbak és ügyesebben titkolják.
Stendhal egy-egy szalon életén keresztül mutatja be az arisztokrácia világát. De La Mole márki palotája egész kis központja a számottevő politikai tényezőknek, így betekintést nyerünk az uralkodó osztály életébe, melynek jellemző figurái a választási eredményeket meghamisító képviselők, akadémikusok, fiatal dandyk. Az állásokért, protekcióért, kitüntetésekért folyó ádáz küzdelem fémjelzi a korszakot.
Párizsban, az arisztokrácia világában még nagyobb a tét és Juliennek még nehezebb terepen kell helytállnia. Eleinte csak egy ügyetlen vidékinek számít, de vidékiességét hamar levetkőzi, és a legjobban öltözött dandyk közé küzdi fel magát.
Már első nap tekintélyt szerez műveltségével a márki vendégei közt. A márki megbízza peres ügyeinek intézésével és birtokai ellenőrzésével, viszonyuk egyre bensőségesebb. Ezután Julien az országos nagypolitika sodrásába is belekerül. A márki követségi feladatokkal bízza meg, aztán rendjellel tünteti ki, majd kényes és veszélyes futárszolgálatot bíz rá.
Feladatait Julien hibátlanul és sikerrel teljesíti, hamarosan nélkülözhetetlenné válik a márki számára. Elszánt és vakmerő, egész életét felteszi a nagy hazárdjátékra. Folyamatosan emelkedik a társadalmi ranglétrán, egészen a nemességig és a katonatiszti rangig.
A leleplező levelet követő botrány kirobbanása után a kezdeti helyszínek tűnnek föl újra. Julien Verrières-ben követi el a merényletet, majd a helyi börtön után Besançonban egy gótikus torony legfelső emeletére zárják. Lefejezése után abba a szülővárosa fölötti barlangba temetik, ahol gyermekkorában sok éjszakát töltött.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
