Idő: a történet emblematikus idejét szilárdan rögzíti az alcím: Krónika 1830-ból. Az alcím funkciója az aktualizálás (a korabeli olvasók számára azt jelezte, hogy a történet a jelenben játszódik).
Stendhal a restauráció korának Franciaországát ábrázolja (a mű a restauráció utolsó éveiben játszódik). Ugyanakkor egy másik korszakról, Napóleon koráról is sok említés esik. Napóleon időszaka a közelmúlt a regény idejéhez képest (a történet 15 évvel Napóleon bukása után játszódik). Ez a közelmúlt mindig a főhős nézőpontjából jelenik meg (úgy, ahogy ő elképzeli olvasmányai és barátja, az öreg veterán sebész visszaemlékezései alapján).
Ez a megálmodott világ mindenben ellentéte a maga körül tapasztalt valóságnak: Julien szemében Napóleon időszaka dicsőséges volt, míg a jelen kiábrándító. Mintegy egyszerre él két időben, a múlt (Napóleon példája) táplálja becsvágyát, eszményeit és önérzetét, ám a jelen nem ad lehetőséget olyan fajta érvényesülésre, ami Napóleon alatt lehetséges volt.
Időtartam (regényidő): pontosan nem határozható meg, az író csak egy-egy finom jelzéssel utal az idő múlására. A történet kezdetén Julien 19 éves, a szemináriumban 14 hónapot tölt, Mathilde-ot 22 évesen jegyzi el és 23 évesen hal meg. Vagyis a regény kb. 4 év eseményeit öleli fel.
Időkezelés: lineáris (időrendben haladó) a cselekményszövés. Az elbeszélő egy-két alkalommal visszatekint a regény jelenéből (pl. Julien és apja viszonyának tárgyalásakor), ezektől a részektől eltekintve a történet lineárisan halad.
Cselekmény: egy szálon fut, és nincsenek kitérők, epizódok.
A történet röviden összefoglalva: „Julien szegény, paraszti származású fiú; a plébános latinra tanítja, házitanító lesz egy Franche-Comté-i nemesnél, de Rênalnál, és elcsábítja ennek feleségét. Amikor a gyanú kipattan, elhagyja a házat, és papnövendéknek megy. Az igazgató titkári állást szerez neki de La Mole márkinál Párizsban. Hamarosan nagyvilági emberré válik, és szeretőjévé teszi de La Mole kisasszonyt, aki feleségül akar menni hozzá. De Rênalnénak egy levele cselszövő hipokritának festi le. Julien dühében kétszer rálő pisztolyával, halálra ítélik és kivégzik.” (Hyppolite Taine)
Szerkezet: a regény két részre oszlik. A fejezetek (az első rész 30, a második rész 45 fejezetet tartalmaz) időrendben követik egymást. Érdekesség, hogy időrendben is keletkeztek.
A fejezetek logikusan épülnek egymásra, de maradnak nyitva hagyott kérdések, az író nem ad mindenre magyarázatot.
Alaphelyzet: de Rênal úr, Verrières polgármestere felfogadja a helybeli ács fiát, a 19 éves Julien Sorelt nevelőnek három kisfia mellé.
Bonyodalom: a de Rênal-házban nagy, szenvedélyes szerelem bontakozik ki de Rênalné és Julien között. A szobalány, Elisa árulása miatt a titkos viszonyra fény derül, így Juliennek el kell hagynia a várost. Nemcsak ez, de becsvágya is távozásra készteti.
Kibontakozás: Julien Besançonba kerül papneveldébe. A papnevelde egy sötét és riasztó világként van bemutatva. Ez a hely a képmutatás magasiskolája („egy lágytojást is úgy tudnak megenni, hogy azzal jámborságukat és tökéletesedésüket fejezik ki”). Julien azt hiszi, hogy már tökéletesen ért a képmutatáshoz, de kiderül, hogy korántsem.
Kitűnik eszével, tehetségével (könnyen és gyorsan tanul), de ezzel csak irigyei, ellenségei számát növeli. Ráadásul a társai felfedezik, hogy önállóan gondolkodik, ahelyett, hogy vakon fejet hajtana a dogmák előtt. Szerencséjére az igazgató, Pirard abbé támogatja, ennek ellenére a helyzete tarthatatlanná válik.
Amikor az abbét ellenségei távozásra kényszerítik, nem akarja Julient egy ellenséges közegben magára hagyni. Beajánlja régi pártfogójához, de La Mole márkihoz, aki titkárként alkalmazza.
A márki házában Julien arisztokrata társaságba kerül, ahol gyorsan tekintélyt szerez magának műveltségével, jó emlékezőtehetségével. A márki egyre komolyabb feladatokat bíz rá, és Julien nem követhet el hibát: eddigi tapasztalatait a csúcson kell hasznosítania, képmutatását, színlelési képességét tökéletesítenie.
Munkaadójával napról napra őszintébb, bizalmasabb viszonyba kerül, lassan a márki jobb keze lesz. De La Mole megkedveli, nemessé akarja tenni, ezért szándékosan azt a pletykát terjesztik, hogy Julien egy ismeretlen főúr törvénytelen fia.
Viszont a főúri szalonok világa szellemi fuldoklást jelent Juliennek, mivel ez egy udvarias, de üres és szellemtelen világ. Mindenki attól fél, hogy megsérti a formaságokat, a merev szabályokat és nevetségessé válik.
Csak de La Mole kisasszony emelkedik ki ebből a közegből, aki fel is fedezi magának Julient és felajánlkozik neki. Julien elfogadja a kihívást, szerelmi háborújában sikerül rabjává tennie a márkilányt. Mathilde teherbe esik és elszántan, makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy hozzámehessen Julienhez. Ez adja meg az esélyt a fiúnak, hogy feljusson abba a magasságba, ahová vágyott.
De La Mole márki nem csap botrányt, ellenkezőleg. Meg akarja menteni lánya jó hírét, ezért beleegyezik a házasságba. Birtokot adományoz Mathilde-nak és leendő férjének, akinek huszár hadnagyi kinevezést is szerez (így lesz belőle Julien Sorel de La Vernaye lovag). Küszöbön álló házassága révén Julien álma beteljesülni látszik: feljuthat a csúcsra.
Tetőpont: de Rênalné levélben leleplezi Julient de La Mole márki előtt. Képmutató, nagyravágyó és számító karrieristaként festi le a fiút, aki „igyekszik elcsábítani azt a nőt, aki a legjobban segítheti”. Ez tönkreteszi Julien karrierjét. A levél annyira befeketíti, hogy a márki már nem akarja hozzáadni a lányát.
A siker kapujában állt már, és most minden összeomlik. A bosszúra éhes Julien meg akarja ölni volt szeretőjét. Verrières-be megy és a templomban úrfelmutatás alatt kétszer rálő az asszonyra, aki megsebesül, de életben marad.
Megoldás: Julien börtönbe kerül, ahol de Rênalné meglátogatja, és szerelmük újra lángra kap. A tárgyaláson a fiú nem próbál védekezni, sőt, öngyilkossággal felérő beismerő vallomást tesz és kifejti, hogy bukásának oka valójában az, hogy meg akarta változtatni a társadalmi helyzetét („Paraszt vagyok, aki fellázadt hitvány sorsa ellen.”).
Halálra ítélik és kivégzik. Barátja, Fouqué megvásárolja holttestét. Mathilde de La Mole kisasszony maga temeti el szerelmese levágott fejét, de Rênalné pedig három nappal a kivégzés után gyermekeit átölelve meghal.
Üzenet: Stendhal azt sugallja, hogy a francia társadalom csak névleg szabadult meg a rendi korlátoktól, az előítéletek megmaradtak. A napóleoni háborúk kora után a lehetőségek ismét bezárultak, nincs átjárás a társadalmi osztályok között, nincs felemelkedési lehetőség a tehetséges fiatalok számára.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
