Stendhal

de Rênalné: harmincéves fiatalasszony, a verrières-i polgármester felesége. Finom vonásokkal megrajzolt nőalak. Már-már a naivságig ártatlan, klasszikus romantikus hősnő: természetes, gyönyörű, finom lelkű, gyöngéd, áldozatkész, mélyen érző és nemes jellemű. Őszintén és mélyen vallásos, nagyon félénk, szelíd, hallgatag, visszahúzódásra hajlamos, befelé élő lélek.

Kiemelkedik durva lelkű környezetéből (faragatlan, önző, pénzhajhászó emberek veszik körül). Nem tudja megszokni a közeget, ezért nem vegyül el, nem vesz részt a város lakóinak szórakozásaiban. Hozzá méltatlan férje mellett unatkozik, de ezt nem vallja be magának. Három gyermeket szült, de a szerelmet nem ismeri. Nem is gondolt soha arra, hogy férj és feleség között gyöngéd kapcsolat is lehet.

Julien teljesen más, mint de Rênalné férje és környezete, ezért tetszik meg neki. Benne van emberi érzés. Csodálja túlzott önérzetét, érzékenységét, még gőgjét is.

Amikor megtudja, hogy a szobalánya, Elisa szeretne feleségül menni Julienhez, annyira féltékeny, hogy belebetegszik. Amikor Julien visszautasítja Elisát, örömmámorban úszik. Ebből jön rá, hogy beleszeretett a fiúba. Először örömmel adja át magát az érzésnek, mely a Vergy-ben töltött nyaralás alkalmával bontakozik ki a maga teljességében.

De Rênalné Julien szeretője lesz, iránta való szenvedélye mély és őszinte. A látszólag tétova asszony a szerelemben határozottá, bátorrá és leleményessé válik, mindennel képes dacolni Julienért. Gyors döntéseivel olykor ügyesen elhárítja a szerelmük útjába kerülő akadályokat. Mindenben Julien kedvét keresi, nem törődik a szokásokkal, néha még az óvatosságra sem ügyel.

Azonban hívő lévén nemsokára kezdi ellentmondásosan megélni a szerelmet, hiszen tudatában van, hogy a házasságtöréssel halálos bűnt követ el. Aggályai és lelkifurdalása ellenére is felvállalja ezt a bűnt.

Mivel kételyek és vallásos előítéletek rabságában vergődik, legkisebb gyermeke betegségét bűne következményeként fogja fel (meggyőződése, hogy Isten a házasságtörés miatt a fián keresztül bünteti). Ezért Julien távozása után vallásos rajongásnak adja át magát. Testi-lelki szenvedését a fiú hiánya, a szerelmi bánat okozza, de ezzel nincs tisztában. Azt hiszi, lelkifurdalása van a házasságtörés miatt.

Pedig a bűntudatnál sokkal nagyobb gyötrelmet okoz neki a mardosó féltékenység Julien küszöbön álló házassága miatt. Ezt az író csak nagyon finoman sejteti: „Rênalné Julien távolléte miatt szenvedett, de ő lelkiismeret-furdalásnak nevezte.” Vezekelni akar bűnéért és bigott vallásos lesz, remélve, hogy vakbuzgóságával bűnbocsánatot nyer Istentől.

Egyik hibája az, hogy könnyen befolyásolható, ráadásul a sok szenvedéstől is legyöngült, ezért új gyóntatópapja lelki terrorral rá tudja venni, hogy lemásolja és elküldje a Julient leleplező levelet, amit a pap fogalmazott meg. De Rênalné nem akarja tönkretenni Julient, mégis elküldi a levelet, aztán ő maga is megrökönyödik azon, hogy milyen szörnyűségre bírta rá a vallás.

Az ellene elkövetett gyilkossági kísérletet könnyen megbocsátja, és részese lesz Julien utolsó hónapjainak. Megszökik otthonról és naponta kétszer is meglátogatja a fiút a börtönben. Julien halála után három nappal belehal a bánatba.

Mathilde de La Mole: de La Mole márkinak, Julien munkaadójának lánya. Gőgös, különc, határozott, célratörő, öntudatos, szeszélyes arisztokrata lány. Művelt, tájékozott, aktív, kemény, energikus, fiús típus, aki talán túlságosan is okos, így hamar átlát az embereken és szeret gúnyolódni rajtuk. Erős akaratú, vezéregyéniség, nem tűri, hogy parancsoljanak neki, inkább ő irányít másokat. Féktelen és szenvedélyes.

Titokban Voltaire-t olvas, lázadozik a tespedt életmód, az unalom, a kiürült formaságok ellen. Családja fölényesnek és hidegnek tartja, mert nem érdekli az, ami után ők vágyakoznak (rang, vagyon, társasági siker). Mathilde ugyanis nagyon elüt az őt körülvevő arisztokrata társaságtól, amelyben szinte állandóan unatkozik. Szépsége, szellemessége, rangja és vagyona miatt a bálokon ő a legkapósabb, de ezt is unja.

Ugyanolyan elégedetlen a környezetével, mint Julien. Ő sem érzi jól magát abban a korban, amelyben él: Medici Katalin udvarába, a főnemesség heroikus korszakába vágyódik. Regényességre való hajlama azt mutatja, hogy a lelke mélyén romantikus alkat: szereti a hősiességet, a rendkívüli tetteket, a nagy dolgokra képes embereket. A múltat szebbnek, hősiesebbnek tartja, a jelent pedig kiábrándítónak, akárcsak Julien.

Megszállottan rajong a történelmi múlt legendás alakjaiért, mindenekelőtt saját 16. századi őséért, Boniface de La Mole-ért, aki Navarrai Margit királyné szeretője lett és összeesküvést szőtt a király ellen, ezért lefejezték. Rá emlékezve Mathilde csökönyösen gyászruhát hord Boniface halálának évfordulóján, április 30-án. Emiatt környezete bogarasnak tartja, de Juliennek tetszik (mert ő is romantikus lelkületű).

A szalonokban nyüzsgő arisztokrata ifjakat erőtlen bábnak tartja. Vőlegénye, egy leendő herceg gyöngéd, de óvatos fiatalember, ezért nem tudja megnyerni Mathilde szerelmét. A lány ugyanis a kockázatvállalásért, a merészségért, a meggondolatlanságért rajong. Szeret a veszéllyel játszani.

A könnyű szerelmet méltatlannak tartja fiatalságához és rangjához. Csak azt a hősi szenvedélyt tartja igazi szerelemnek, amely nem gyáva, nem hátrál meg az akadályok előtt. Ennélfogva ösztönösen vonzódik az erőhöz és a bátorsághoz. Olyan férfit akar szeretni, aki mer lázadni és tud küzdeni magasabb célokért.

A plebejus Julienben látja meg férfieszményét, mert érzi benne az akaratot, az elszántságot és azt, hogy nagy dolgokra képes.

Szeretné átélni a mindent elsöprő „nagy szenvedélyt”, de elsősorban a fejével és nem a szívével éli meg az eseményeket. Julien iránti szerelmében is a különlegesség, az akadályok legyőzése, a hősiesség keresése a lényeges, nem a spontán érzés.

Szerelme nem is teljesülne be igazán a házassággal, sokkal inkább beteljesül Julien halálával. Ugyanis Julien lefejezése után Mathilde eljátszhatja élete nagy szerepét: Boniface de La Mole szerelmét, Navarrai Margit királynét utánozva megszerzi halott kedvese fejét és magával viszi, majd egyedül, ő maga temeti el.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!