Stendhal

Vörös és fekete: a modern európai regény egyik legelső, kiemelkedő alkotása. Stendhal 47 éves korában írta. Tartalma (olvasónaplója) ITT található.

Történelmi háttér: Napóleon mint példakép fontos szerepet kap a regényben. Napóleon akkortájt ragadta magához a hatalmat, amikor a fiatal Stendhal Párizsba került. Stendhal csodálta Napóleon erélyét, zsenialitását, kemény egyéniségét. Tetteit is jogosnak tartotta.

1804 után ez megváltozott: ugyanis Napóleon császárrá koronáztatta magát és Stendhal gyűlölte a zsarnokságot (otthon királypárti légkörben nőtt fel, de gyűlölte apja elveit, ő maga a felvilágosodás és a francia forradalom híve volt).

A Bourbon-restauráció időszakában háttérbe szorították a bonapartistákat, Stendhal ezt a kort jeleníti meg a regényben.

Téma: a Vörös és fekete egy rendkívül tehetséges parasztfiú, Julien Sorel karrierjét mutatja be addig a pontig, ahol pályája csúcsán megtagadva addigi céljait „kilép” az életből.

Források, minták: a cselekményt regényeihez Stendhal mindig valamilyen megtörtént eseményből vagy meghatározott forrásmunkából vette.

A Vörös és fekete esetében egy 1827-es bűntény szolgált a regény kiindulási alapjául, az ún. Berthet-ügy, amelyről Stendhal a Gazette des tribunaux (Törvényszéki Újság) decemberi számában olvasott. A bírósági tudósítás szerint egy 25 éves fiatalember a templomban az úrfelmutatás pillanatában kétszer rálőtt egy hölgyre, aztán öngyilkosságot követett el. Egyikük sem halt meg.

A fiatalember, Antoine Berthet, egy patkolókovács fia volt. Bekerült a grenoble-i papi szemináriumba, de betegsége miatt abba kellett hagynia tanulmányait. Házitanító lett egymást követően két családnál is, és felmerült a gyanú, hogy elcsábította mindkét ház úrnőjét. Első szerelme leleplezte a második előtt, ezért bosszúból rálőtt. Tettéért halálra ítélték. .

Korstílus: romantika, realizmus. Stendhal hovatartozása kettős, erre ő maga is rámutatott. Világlátása, nyelve a romantika és a realizmus között helyezkedik el.

A szerző romanticisme-nek nevezte saját stílusát, tehát romantikusnak tartotta magát, de nem kedvelte Victor Hugót és a romantikusokat. Racine és Shakespeare c. tanulmányában kifejtette, mit ért romantika alatt (minden olyan író romantikus, aki saját korának szellemében ír, s nem alkalmazkodik elmúlt korok ízléséhez, azaz nem követi a klasszicista szabályokat).

A Vörös és fekete romantikus és realista jegyeket egyaránt tartalmaz, pl. stílusa, nyelve, társadalomábrázolása realista, főhősei viszont romantikus alakok.

Műfaj: több regénytípus ötvözete.

  • karrierregény: alaptémája Julien emelkedése a társadalmi ranglétrán.
  • lélektani regény: az elbeszélő részletesen bemutatja és elemzi a szereplők tudati folyamatait. Stendhal a Vörös és fekete megírásával az ún. analitikus regény (lélektani regény) megteremtője lett.
  • fejlődésregény: az erkölcsi megtisztulás miatt (ugyanakkor ez egy olyan fejlődésregény, amelynek hőse nem hajlandó tanulni a hibáiból). A változás nem fokozatos, hanem megvilágosodásszerű.

Hangvétel: eleven, szellemes, könnyed az elbeszélői hang.

Stílus: hideg, szenvtelen, száraz, érzelemmentes, világos, tömör, tárgyilagos.

Stendhal stílusa a következő francia írói nemzedék emblematikus alakjának, Flaubert-nek a szövegeit előlegezi. Flaubert ideálja az ún. impassibilité lett, azaz a tökéletes érzelemmentesség. Stendhal szintén ezt a célt tűzte ki maga elé, s elérése érdekében sajátos munkamódszert fejlesztett ki: minden nap elolvasott egy oldalt a Code Napoléonból (Napóleon törvénykönyve), mert annak világos, tömör, tárgyilagos stílusát tartotta követendő eszménynek.

Saját szavaival: „Minden lehetséges erőfeszítést megteszek, hogy száraz legyen a stílusom. Csendet akarok kényszeríteni a szívemre, azt képzeli, hogy sok a mondandója. Folyton attól remegek, csak egy sóhajt írok le, miközben azt hiszem, hogy egy igazságot jegyeztem föl.”

Stendhal stílusa meghökkentette a kortársait. A korban ez a tartózkodó stílus bántóan ridegnek és irodalmiatlannak hatott.

Nyelvezet: Stendhal nyelve eltávolodik a romantikától. Az író nem használ színes, „feldíszített” mondatokat. Igyekszik szabatosan, pontosan kifejezni magát.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!