2. rész 10. fejezet: Margit királyné
Julient meglepi, hogy Mathilde gyászruhát visel, pedig senki sem halt meg és a márki családjában senki más nem gyászol.
Ebédnél az akadémikus is jelen van, akit Julien később a kertben megkérdez, hogy miért van Mathilde feketében.
Az akadémikus meglepődik, hogy Julien, aki a házban él, nem ismeri Mathilde-nak ezt a különc szokását. Minden évben április 30-án gyászruhát vesz fel, mert 1574-ben ezen a napon fejezték le egyik ősét, Boniface de La Mole-t és olasz barátját, Annibal de Coconassót.
Boniface a kor legszellemesebb királynéjának, Navarrai Margitnak a szeretője volt, aki imádta. Ugyanakkor bizalmas barátja volt szeretője férjének is, a navarrai királynak, akiből később IV. Henrik francia király lett.
Mikor a haldokló IX. Károly anyja, Medici Katalin fogságban tartotta a navarrai királyt, Boniface 200 lovassal Saint-Germainbe vonult, hogy kiszabadítsa barátját, ezért végezték ki Coconassóval együtt.
Navarrai Margit annyira szerette, hogy a kivégzés után elkérte a hóhértól a férfi levágott fejét, magával vitte, és ő maga temette el egy kápolnában.
A híres eset óta a de La Mole családban minden férfinak a második keresztneve Annibal (Boniface és Annibal de Coconasso barátságának emlékére) és minden nőnek a második keresztneve Margit (Boniface és Navarrai Margit szerelmének emlékére). Így Mathilde neve is Mathilde-Marguerite.
Julien most érti meg, miért szólította Mathilde az ebédnél a bátyját Annibalnak: szemrehányást akart tenni, amiért Norbert nem gyászol. Ő maga ugyanis 12 éves kora óta rajong Boniface de La Mole-ért, akinek kivégzését minden évben meggyászolja. Szülei pedig kénytelenek ezt eltűrni, mert neki van a legerősebb akarata a családban.
Kiderül tehát, hogy Mathilde romantikus lelkületű, lelkesedik a nagy és nemes tettekért. Mikor mindezt megtudja, Julien elkezdi értékelni a lány nemes magatartását, és már nem találja őt olyan ridegnek, sőt, szebbnek is látja. Kialakul az a szokásuk, hogy ebéd után a kertben sétálnak és beszélgetnek.
Mathilde művelt, eszes lány és ő uralkodik az egész házban, így Julien hiúságának hízeleg, hogy bizalmasának választotta.
Amikor beszélgetnek, Mathilde nem gőgös és hideg, hanem lelkes és őszinte. Így Julien lassan megfeledkezik a lázadó plebejus szerepéről és megnyílik a lánynak, őszintén elmondja neki a gondolatait, még azt is bevallja, hogy csodálja Napóleont.
Később feltűnik neki, hogy Mathilde mindenki mással fölényesen viselkedik, csak vele szelíd és gyöngéd. Elkezd tűnődni, nem lehetséges-e, hogy a lány vonzódik hozzá.
Tudja, hogy de Croisenois márki szerelmes Mathilde-ba, és a házasságukat a két család már eldöntötte. Szívesen kiütné a nyeregből a gazdag, előkelő fiatalembert, és erre talán van is esélye, mert Mathilde vele sokkal kedvesebb, mint jövendő férjével. Csak abban nem biztos, hogy a lány szerelmes-e belé vagy csak szeszélyből tünteti ki a barátságával.
Végül elhatározza, hogy el fogja csábítani Mathilde-ot, és miután lefeküdt vele, ott hagyja a de La Mole családot.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
