Stendhal, a Vörös és fekete szerzője

2. rész 14. fejezet: Egy fiatal lány gondolatai

Mathilde nagyon merésznek érzi magát, hogy le merte írni, hogy szerelmes, és ő írt elsőként Juliennek, aki rangban mélyen alatta áll. Ha az úri társaság megtudná, megbélyegeznék.

De ő inkább attól tart, hogy Julien mégsem annyira kiváló jellem, mint gondolja. Irtózik a puha jellemű emberektől, ezért ez fontos kérdés a számára.

Másnap reggel Mathilde megjelenik a könyvtárban, így Julien át tudja neki adni a válaszlevelet. Mathilde rögtön eltűnik a levéllel, egy szót sem beszélnek.

Később a lány újra megjelenik a könyvtár ajtajában, egy levelet dob Julien felé, aztán elszalad. A levélben határozott választ kér.

Julien rögtön válaszol rá, de válasza csak gúnyolódásból áll azok ellen, akikről feltételezi, hogy ugratják. A levéllel a kezében sétál a kertben Mathilde első emeleti ablaka alatt, s mikor a lány kinéz az ablakon, észreveszi őt. Mathilde lejön, összetalálkoznak a lépcsőn, és a lány kikapja a levelet Julien kezéből, aztán megint elfut.

Délután ötkor a fiú egy harmadik levelet is kap Mathilde-tól, amelyet a lány ismét a könyvtár ajtajából dob neki oda. A levél csak egy rövid utasítást tartalmaz, hogy Julien még aznap éjjel egy órakor a kertész nagy létráján másszon be Mathilde szobájának ablakán a lányhoz. Julien azt hiszi, Mathilde megőrült.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!