2. rész 7. fejezet: Köszvényroham
A márki több hónapra ágyba kényszerül köszvényroham miatt, és ez idő alatt rá van szorulva Julienre, mert más társasága nincs (a felesége és a lánya vidéken vannak, a fia pedig csak pár percet tölt nála).
A márki felolvastat magának Juliennel az újságokból, aztán érdeklődik a fiú életéről, mindennapjairól. Julien elmeséli a párbaj történetét és megnevetteti a márkit.
A márki egy nap egy kék ruhát ajándékoz Juliennek, és megkéri, hogy játsszák azt, hogy amikor Julien viseli azt a ruhát, olyankor ő a márki egyik hercegi barátjának a kisebbik fia.
Julien reggel mindig a fekete ruhájában jelenik meg a márkinál és hivatalos ügyeket intéznek, este viszont a kékben, és olyankor csak társalognak. Amikor a fiú a kék ruhában van, a márki arisztokrataként kezeli, amikor a feketében, akkor titkáraként.
De La Mole márki lassacskán megszereti Julient, gyöngéden tanítgatni kezdi, rávezeti a tévedéseire. Julien is elkezd ragaszkodni a márkihoz, mert senki nem volt ilyen jó hozzá az öreg tábori sebész halála óta.
Mivel már tudja, hogy a fiú megbízható, a márki egyre több ügyet ad át neki. Julien ijedten tapasztalja, hogy a márki néha egymásnak ellentmondó utasításokat ad, mert az ügyei túlságosan áttekinthetetlenek. Ezért kitalál egy új könyvelési rendszert és minden utasítását aláíratja a márkival. Az új rendszer annyira hatékonynak bizonyul, hogy a márki örömében 3000 franknyi pénzajándékot ad a fiúnak.
Julien egy reggel a fekete ruhájában jelenik meg, vagyis titkárként, de azért így is mesél szórakoztató történeteket a márkinak. A márki ismét pénzjutalmat akar neki adni, de a fiú nem fogadja el. Azt válaszolja: „Ez az ajándék nem a feketeruhásnak szól, a kékruhást pedig csak megzavarná…”
A márkinak tetszik a válasz, szerinte Julien nemesen viselkedett. Elhatározza, hogy nemessé teszi.
Mikor a márki meggyógyul, két hónapra Angliába küldi Julient mondvacsinált okokkal. Julien Londonban fiatal orosz arisztokratákkal barátkozik össze (egy bizonyos Korasoff herceg a társasági viselkedésre tanítja) és meglátogat egy börtönben ülő angol filozófust. A francia követnél is jár.
Mikor hazatér, a márki egy rendjelet ad neki mint „diplomatájának”, vagyis Julien kitüntetést kap. De azért a márki értésére adja, hogy ettől még nem lett arisztokrata, nem akarja őt „más talajba átültetni”, mert az hiba volna.
Ennek a kitüntetésnek egy furcsa látogatás lesz a következménye. Julient felkeresi Valenod, akit frissen neveztek ki bárónak. Kiderül, hogy Verrières polgármestere is ő lesz de Rênal úr helyett, akit azzal vádolnak, hogy jakobinus (mert annyira nem akarták Valenod-t polgármesternek, hogy a liberálisok is mind mellé álltak).
De Valenod báró arra kéri Julient, hogy mutassa őt be de La Mole márkinak. Julien nem akar bemutatni egy ekkora gazembert, de amikor mindent elmond a márkinak, a márki utasítja, hogy mutassa be.
Julien megérti, hogy karriert az tud csak csinálni, akinek nincsenek erkölcsi aggályai. A márki arra számít, hogy Julien erkölcsprédikációt fog tartani, de a fiú „fejlődik”, már nem olyan erkölcsös, mint régen. Erre további bizonyítékot is kapunk.
Julien megtudja, hogy a verrières-i lottóhivatal engedményese meghalt, vagyis megüresedett az az állás, amelyet de Cholin kérvényezett (1. rész 19. fejezet). Julien jó tréfának tartja, hogy de Cholin kapja meg az állást, mert egy vén hülyéről van szó, aki teljesen alkalmatlan rá. A márki is jó tréfának tartja a dolgot, így ír a miniszternek és de Choliné lesz az állás.
Julien később tudja meg, hogy a megye küldöttsége egy Gros nevű híres tudósnak szánta az állást, aki kiváló jellemű ember és aki nagyon megérdemelte volna. Julient először rosszul érinti, hogy egy buta tréfa kedvéért megfosztott egy becsületes embert egy jövedelmező állás lehetőségétől, de aztán legyint s arra gondol: „Különb gazságokat is el kell követnem, ha boldogulni akarok.”
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
